„A Rákóczi mozgalom narratívái a hazai történelem oktatásban” – 4. rész

A kemény diktatórikus évek után is még a kezdetekben változatlanul Heckenast Gusztáv „formálta” oktatás világát. ^[1]Magyarország története 1526–1790. A késői feudalizmus korszaka. Szerk. H. BALÁZS Éva – MAKKAI László (1962). Tankönyvkiadó, Budapest, 372-375. ismerhetjük fel. Igaz egy kicsit szelídebb formában, amikor méltányos valláspolitikáról és önálló magyar államszervezet – „nemzeti abszolutista” jellegű – kiépítéséről beszélnek a szerzők a szabadságharc céljaként, de azért amikor a szatmári béke lényegéről értekeznek, visszatérnek a múltbeli szemléletéhez; azaz a magyar nemesek megvédték „osztályérdekeiket”, és „megtarthatták vagyonukat és jobbágyaik fölötti hatalmukat”.

A kádári időszak marxista történelemtanítása a rendszerváltozásáig

Pozitív kritikaként többek között Romsics megjegyzi; „fennmaradt birtokos osztály és a rendi alkotmány – száz esztendővel később megkönnyítette a magyar polgári reformmozgalom megindulását.” ^[2]Romsics (2011) 462. értékelése nyomán

1965- ben jelent meg az első, a Kádár korszak valóban új középiskolás tankönyve Unger Mátyás tollából. Könyvében Károlyi Sándort, esküszegőként minősíti, – amivel azt sugallja, hogy elszigetelt, magányos, „saját szakállára”, – kötötte meg a békét „„A szatmári békében József császár – minden biztosíték nélkül – ígéretet tett a magyar alkotmány és vallásszabadság megtartására.., a császár hűségére térő urak hogyan kaphatják vissza birtokaikat.” ^[3]UNGER Mátyás (1965): Történelem az általános gimn. III. oszt. számára: Egyetemes történelem 1640–1849 Magyarország története 1526–1849. Kilencedik kiad. Tankönyvkiadó, Budapest, 77 1972 – ben megjelenő egy újabb tankönyvben már ez is olvasható;

„Békére vágyó és Bécs felé forduló nemesség – közömbössé vált, elfásult parasztság: ez jellemezte 1708 után az ország társadalmát. Az alapvető osztályok egyaránt elfordultak s kuruc szabadságharctól. Rákóczi még egy utolsó kísérletet tett a háború felélesztésére. 1711 elején Lengyelországba ment, hogy Péter cártól segítséget hozzon. Távollétét arra használta fel egyik főembere, Károlyi Sándor, hogy a kuruc seregekkel letétesse a fegyvert…a jobbágykatonák visszakerültek földesuraik igája alá…A szatmári béke megkötése a Habsburg-abszolutizmus győzelmét szentesítette a jobbágytömegek harcával támogatott magyar rendiség felett. ..meghagyta a magyar nemesség birtokait és a rendi alkotmányos formákat.”[4] ^[4]EPERJESSY Géza – BENCZÉDI László (1972): Történelem a gimnáziumok II. oszt. számára. 7. kiad. Tankönyvkiadó, Budapest, 249. A tankönyvhöz tartozó tanári kézikönyvben pedig ez szerepel, hogy „ajánlatos a külpolitikai helyzet alakulásának egészét áttekinteni, kiemelve, hogy a bukás fő oka a kialakuló Habsburg-túlsúly volt. […] A döntő, hogy bemutassuk, hogy a nemesség is és a jobbágyság is saját szempontjából reménytelennek látta a harc további folytatását.”[5] ^[5]RITOÓK Zsigmond – GYAPAY Gábor (1971): Tanári kézikönyv a történelem tanításához a középiskolák I-II. osztályában. Második kiad. Tankönyvkiadó, Budapest, 357. Egy még későbbi (1985) tanári kézikönyvben ^[6]SZABÓ Károly (1985): Tanári kézikönyv a gimnáziumi történelemtanításhoz. Tankönyvkiadó, Budapest, 330. – ugyan ehhez az Eperjessy  – Benczédi tankönyvhöz (1972) – a korábban folyó narratívák szinte mindegyikéhez visszatér Szabó Károly; „Hogy mi volt a szatmári béke, arról megoszlottak és ma is megoszlanak a vélemények. A nemzet elárulása? Vagy a nemzet megmentése? Gyáva megalkuvás? Ügyesen kipolitizált kompromisszum? Mindegyik álláspont alátámasztására vannak érvek, de cáfolatukra is ellenérvek.” – majd ezek között” lavírozva” egyikre-másikra magyarázatokat is ad, bizonyítani akarva először a történelemoktatásban a kiegyensúlyozottságot, de inkább már a Kádári rendszer felpuhulása jelentkezik láthatóan, válik láthatóvá itt.

Már teljesen kiegyensúlyozott álláspontot képvisel Walter Mária ^[7]WALTER Mária (1988): Történelem a gimnázium II. osztálya számára. 5. kiad. Tankönyvkiadó, Budapest tankönyvíró: „A Szatmárra összehívott utolsó, immár csonka kuruc országgyűlés a körülmények ismeretében elfogadta a békefeltételeket. Ezek szerint közkegyelemben részesülnek a felkelők, ha hűséget esküsznek a királynak. Birtokaikat és addig elnyert kiváltságaikat megtarthatják, s nem korlátozzák a protestánsok vallásszabadságát sem. Az udvar – Pálffy János tábornok révén – megígérte, hogy tiszteletben tartja Magyarország és Erdély alkotmányát, s a rendek törvényes úton a király elé terjeszthetik sérelmeiket.”

Kivételesen érdemes megtekintenünk már magának, a tankönyvének tartalomjegyzékét is;  

10. A Rákóczi-szabadságharc kibontakozása és a kuruc állam (1703–1705)

– „Kiált Tokaj vára, jajgat Patak vára” (apróbetűs)

– A felkelés előzménye

– II. Rákóczi Ferenc (apróbetűs) Kép: II. Rákóczi Ferenc házassági képe, II. Rákóczi Ferenc zászlója

– A Habsburgok készülődése

– Brezáni kiáltvány

– Tiszaháti parasztfelkelés

– Rákóczi a felkelők élén (apróbetűs)

– Gyors győzelmek

– Höchstädt és Nagyszombat

– Vetési pátens

– A nemzeti összefogás érdekében

– Társadalmi bázis

– Országgyűlés Szécsényben Kép: Mányoki Ádám: II. Rákóczi Ferenc (1676–1735)

– II. Rákóczi Ferenc kiáltványa (Forrásfeldolgozás – apróbetűs)

– A mozgalom fő oka

– Az udvar önkénye

11. Diplomáciai és katonai erőviszonyok. A szabadságharc vége (1705–1711)

– Erdély elveszik

– Sikerek a Dunántúlon Kép: Simontornya, a Dunántúl egyik legfontosabb vára a XVII. század végén

– Gazdaság és politika

– A kuruc hadsereg Kép: Díszes ágyú a szabadságharc korából; Tarpa, Esze Tamás szülőhelye  hajdúvárosi szabadságot kapott. A szabad hajdúváros címere

– Nemesi vezetés (apróbetűs)

– Az ónodi országgyűlés Kép: Az ónodi országgyűlésen megölték az egyik Turóc vármegyei követet, aki Rákóczival szemben a rendi jogát védő nemességet képviselte (Than Mór festménye)

– Az európai viszonyok alakulása (apróbetűs)

– Trencsényi csatavesztés

– A nemzeti egység bomlása

– A romhányi csata

– Szatmári béke: 1711 Kép: „… az mit cselekszem … nemzetem utolsó veszedelmének eltávoztatásásért, kénytelenségbül cselekszem” – írta Károlyi Sándor a fejedelemnek

– A harc és béke mérlege

– Európa és a Rákóczi-szabadságharc (Olvasmány – apróbetűs)

– Habsburgokat lekötő háborúk

– Rákóczi francia kapcsolatai

– Északi konfliktus

– A francia támogatás reménye

– Höchstädt – szertefoszló remények

– Új kudarcok

– A szabadságharc magára marad

– Új szövetséges keresése: Svédország

– A porosz uralkodó

– Nagy Péter

– Tanulságok Kép: A fejedelem lakóháza Rodostóban

– Rákóczi emigrációban Kép: Rákóczi József herceg (1700–38), a fejedelem nagyobbik fia

– Végső hazatérés

Tankönyvi narratívák mellé tesszük a rendszerváltozás hajnalán megszülető vezető történészeinknek az álláspontjait. A „békekötés idejének kuruc kilátásait illetően, már jelentős eltérések vannak közöttük.” – „fedezi fel” Katona András tanulmányában. Glatz Ferenc „a Magyarok Európában”c. könyv – sorozattal nyitotta meg a sort, -„amely az 1990-es években „alapanyagává” vált a történelemtankönyvek írásához”.Különösen figyelemre méltó, és érdekes a már idős, Kosáry Domokosnak megjelent munkájában az olvasható sorok;

„„Károlyi Sándor ″árulása″ azok közé a legendák közé tartozik, amelyekkel a XIX. század nacionalista romantikája szerette a nehézségeket magyarázni. Az adott feltételek között, minden további erőforrás híján, a teljes szétverésén és az azt alighanem követő súlyosabb alávetésen kívül nem volt más alternatíva, mint ez a mégiscsak elért kompromisszum, amely végül is minden elkerülhetetlen negatív vonása ellenére lehetővé tette, hogy a romokban heverő ország békét, nyugalmat nyerjen és a korábbinál jobb feltételek közt elindulhasson a felemelkedés útján.” Majd így folytatja, – Katona megfogalmazásában, – „Kosáry a még meglévő nemzeti romantikus szemlélettel vitázva, – „Innen nézve a szatmári béke nem siralmas balsikernek tűnik, amilyennel állítólag – ismét a nacionalista romantika szerint – a nemzeti végzet szokta történelmünket sújtani, hanem, éppen ellenkezőleg, egy rosszul alakuló helyzetből való viszonylag sikeres kijutásnak. Az az ugyancsak romantikus feltételezés, hogy Rákócziéknak valamiképpen mégis csak ki lehetett, ki kellett volna a függetlenséget vívniuk, a fegyveres harc folytatásával is, nemcsak az egykorú hazai és nemzetközi erőviszonyok félreismerésén, tájékozatlanságon alapul, hanem le is becsüli Rákócziék erőfeszítéseit. Ugyanis a valószínűtlent kéri számon olyan tehetséges politikai és katonai vezetőktől, akik idehaza és külföldön egyaránt megtették a tőlük telhetőt.” ^[8]KOSÁRY Domokos (1990): Újjáépítés és polgárosodás 1711–1867. Magyarok Európában III. Háttér Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 30.-31.
  „Erős álláspont, ha teljességgel nem is vitathatatlan!”- fűzi mind ehhez hozzá Katona végső rezüménként, a saját összegzése előtt.

Katona András összegzése; a történettudományi kutatások és ezzel párhuzamosan a tankönyvek is, különösen a legutóbbi Kádár rezsim idejében már „nagy változásokat mutattak. A marxista keretek fennmaradása mellett különböző irányzatok jellemezték a Rákóczi-szabadságharccal kapcsolatos kutatásokat, melyek némiképp tükröződtek a történelemtankönyvekben is.”

Az „osztályjelleg” megmarad, de a „korábbi egyoldalúságok (Károlyi Sándor „áruló” volta, a Habsburgok szatmári béke utáni „gyarmatosítása”, akárcsak magának a „zászlóletételnek” pusztán kudarcként értékelése) kiiktatódik. A szabadságharc eredményei, és a béke kompromisszumos jellegének kérdései végre a helyükre kerülnek. Ezt megkönnyítette, hogy történelmünk azon időszakáról van szó, „amelyet a rendszerváltozást követően sem kellett „átrajzolni”….a tankönyveink változásainak iránya elsősorban didaktikai irányú volt. A munkáltató jelleg fokozatos elterjedésével, de a „szakmaiság” is sokat erősödött.”

Én ehhez hozzátennék két dolgot.

Az első, hogy ahogy mentesülünk az ideológiai nyomás alól, – a mindenkori ideológiát hordozó módszertanokon, narratívákon keresztül, úgy érvényesülhet a „steril” történelmi események oktatása. Azaz úgy teljesedhet ki, teljesedik ki a történelmi szemléletünk objektivitása. A második fontos megjegyezendő, hogy a történelmi események nem egyik pillanatról a másikra történnek meg, mondhatnánk „pattannak ki”, hanem mindig egy hosszú folyamat következménye. Ennek „látványos” megismerése, megtapasztalása, – a több évig tartó Rákóczi-szabadságharc nyomon követésével, – kiváló minden tekintetben.

Ez önmagában is letagadhatatlanul a stabil nemzeti történelmi identitás egészséges kialakulását elősegíti, rávilágítva arra, hogy a narratívák változásának fel/megismerése viszont pont ellenkező irányban hat. Kimondhatjuk, hogy figyeljünk nemzeti identitásunkra. Ha úgy érezzük, hogy csökken a nemzeti identitásunk, akkor a mögött egy egészségtelen, negatív narratíva áll.

---