Október az idősek hónapja, így fontos tudatosítanunk magunkban, hogy idősödő nagyszüleink, szüleink mekkora kincsként vannak életünkben jelen. Emlékeztetőként írjuk, hogy a II. kerületi önkormányzat olyan szolgáltatásokat biztosít kerületünkben a szeretteinknek, mint például a mentális támogatást (Telefonszám: 0620 610-8890, 061 212-5019), a betegkísérést (Telefonszám: 0620 477-0908), a segítségnyújtást gyógyászati segédeszközök vonatkozásában (Telefonszám: 0620 477-0908 )vagy a kerületi szociális szolgáltatásokról történő telefonos információnyújtást (Telefonszám: 061 315-0775).
Ezek mellett a közelmúltban 4,5 százalékos nyugdíjemelésről határozott a kormány. „A novembertől emelt nyugdíj 2022. januárig visszamenőleg jár, és a 13. havi nyugdíjra is érvényes. Ez a harmadik emelés ebben az évben a januári 5 százalék és a júliusi 3,9 százalék után.” – olvasható a kormány.hu-n.
Ami a kulturális programokat illeti, itt Pesthidegkúton október 12-én 16 órakor nyílik meg a Kortalanul kreatív kiállítás a Kultúrkúriában, melyre minden kedves érdeklődőt szeretettel várnak. Az Idősügyi Tanács kerületünk 55 év feletti, amatőr művészeinek pályázatot hirdetett meg képző-, ipar- és népművészet témakörében, így most a tárlatra ezen pályaművekből készült az összeállítás. Valamint október 20-án nyílt nap keretében 10 és 14 óra között a III. sz. Gondozási Központban (1028 Kazinczy utca 47.) Irodalmi nap lesz az 1956-os forradalom jegyében.
Mi a magunk részéről Dr. Udvardy György veszprémi érseknek azon üzenetéből idézünk részleteket, amely még ezen év július 4-re született, arra a napra, amelyet 2021-től Ferenc pápa a „Nagyszülők és idősek világnapjának” nyilvánított. Így most októberben alkalom nyílik arra, hogy felelevenítsük az érsek úr szavait, és mélyen gondolkozzunk el ezeken, a tanításon, a kiemelt sorokon, hiszen ezek örök érvényű aktualitással bírnak.
„Akik tehetik, még megölelhetik őket, akik pedig már csak a hiányukat élik, szemüket becsukva látják a jól ismert arcvonásokat, az értünk születő mosolyukat, bátorító pillantásukat, s talán újra érzik biztonságot adó, szerető jelenlétüket is […]
Kedves Testvéreim! Nagyszüleinkért szeretnénk a mai napon hálát adni, Isten ajándékaként ünnepelve őket, felidézve szeretetüket, a nekünk átadott életpéldát és hitet. Rájuk gondolva szeretnénk megérteni Isten üdvözítő tervében betöltött szerepüket és a velük való viszonyban saját feladatainkat és kötelességünket.
Szent Anna ünnepéhez közeledve ugyanis, nemcsak egyházmegyénk fővédőszentjére emlékezünk, hanem.. nagyszüleinkre és a környezetünkben élő idősekre is. Július hónap 4. vasárnapján, Szent Anna és Szent Joakim, – Jézus nagyszüleinek ünnepéhez közel, -… a „Nagyszülők és Idősek világnapját” ünnepeljük.
Mit is tanít Szent Anna és Szent Joakim példája? …………Számos festmény és műalkotás örökíti meg őket, ………….amikor Szent Anna gyermekét, Szűz Máriát tanítja, Szent Joakim pedig a háttérben meghúzódva, őket nézve, büszkén gyönyörködik a családjában.
Mennyire bátorító és szép, hogy Jézus nagyszüleinek életét ebben a két mozzanatban kaptuk örökül: a hitvesi szeretet ünnepében és a hit átadásában, a gondoskodás felelősségében.
Rájuk gondolva joggal vetődik fel bennünk a kérdés, vajon a mi életünknek milyen kép, milyen mozdulat lesz az összefoglalója? Tud-e szeretetről, hitről, az élet szolgálatában álló, másokat gazdagító életútról szólni? Továbbá, értjük-e az élet folyamatosságát, merjük-e ajándékként látni az egymásba fonódó életutak összefüggéseit?
Különösen fontos, ezekre a kérdésekre is válaszolva, hogy nagyszüleinkben és az idősekben ajándékot lássunk! Korunk legnagyobb tévedése és hazugsága, hogy a szerethetőt és a hasznost rokon értelmű szavakként érti és éli meg. Azt üzeni, hogy akkor vagy szerethető, ha hasznos vagy számomra, ha sikeres, gazdag, erős, fiatal, vagy, szép vagy, (de – szerk.), (és) nem tud mit kezdeni a szomorúsággal, a kudarccal, a betegséggel, az idős korral. Ahogy Ferenc pápa oly gyakran emlegeti „a selejt kultúráját” éljük; ha teher vagy, ha útban vagy, akkor elfordulok tőled, „kiselejtezlek”.
Mi hisszük, hogy az öregség ajándék és a nagyszülők a nemzedékeket összekötő láncszemek, akik átadják a fiataloknak az élet és a hit tapasztalatait. Ki ne emlékezne a nagyszülőknél töltött nyarakra, felszabadító nagyvonalúságukra, ámulattal hallgatott élettörténetükre, a nekünk készített, finomságokban érkező szeretetteljes kényeztetésre és a minket mindig visszaváró búcsúzásokra?
Fontos tehát, hogy a korszellemmel szembe menve, mi magunk is emlékezve és emlékeztetve kimondjuk, mi az az ajándék, amely egyedül a nagyszülőktől és az idősektől kapható!
Csak egy teljes, megélt élet adhat olyan távlatot, amely az idős kor bölcsességét hozza el. Az élettapasztalatok, benne az örömteli és fájdalmas események is leegyszerűsítik az életet, egyértelműen megmutatva mi fontos és mi nem. Innen ered az idős kor nagyvonalúsága is. A szabadon elfogadott öregkor a szenvedélyektől, a társadalmi elvárásoktól való függetlenség, a belső szabadság, a szellemi termékenység korszaka lehet, és mint ilyen a személyi érettség beteljesítőjévé válhat.
Az élettapasztalatokból eredő bölcsesség tesz nyitottá az élet szolgálatára. Az unokák szeretete, a velük való együttlét, türelmes gondoskodás, a nekik adott idő és figyelem nagy segítség a szülőknek és életre szóló, meghatározó élmény, örökség lesz az unokáknak. Nagyon sokszor a hit továbbadása is a nagyszülők karizmája lesz! A szelíden, hűséggel, örömmel megélt Krisztushoz tartozás példáján, az együtt elmondott imák, együtt megünnepelt szentmisék élményén keresztül.
Az idős kor egyik lényeges velejárója az egyre növekvő függőség megtapasztalása. Ez a körülmény egyre inkább figyelmezteti az embert az Istentől való függőségére is. Az idős ember ezért is élheti meg életének ezt a korszakát az Istenre hagyatkozás alkalmaként, a lelki érettség, a hit adta szabadság és bizalom lehetőségeként.
Kedves Testvéreim! Fontos azonban nem csak az idősektől kapott ajándékokra figyelnünk, hanem a saját feladatainkról is gondolkodnunk. Tudjuk, hogy az Istenhez vezető legrövidebb út a másik ember! …………. Hisszük, hogy nagyszüleink és a környezetünkben élő idős emberek sajátos, rendkívüli lehetőséget adnak nekünk a szeretetre, a Krisztussal való találkozás megélésére.
Elsősorban is fontos, hogy egy testileg, szellemileg, fizikailag beszűkülő idős ember ne a múlthoz tartozónak és ne tehernek érezze magát! Fontos őt magát is ráébreszteni arra, hogy korából adódó, pótolhatatlan küldetése van! Ehhez párosul az idős emberek hasznosságigénye, amikor – akár erőn felül is feladatokat vállalva – a kiszolgáltatottság érzését ellensúlyozva szeretnék bizonyítani, hogy ők még hasznosak mások számára, még képesek önmagukról gondoskodni. Meg kell tehát teremteni azt a környezetet, ahol az idős ember még hasznosnak érzi magát! Fontos továbbá segíteni a nagyszüleinket és az idős embereket úgy is, hogy biztos támpontok legyenek az életükben! Megszokott, biztonságot szavatoló környezet, régi tárgyak, amikhez emlékek fűzik mind-mind segítik őket abban, hogy egységbe fogja szétfolyó élményeiket és személyiségüket.
Egy idős ember számára biztonságot adó a szeretett személy jelenléte is, egy-egy családtag, vagy az unoka személyében, aki különös helyet foglal el az idős ember tudatában és érzelmi világában. Fontos ugyanis számára nemcsak a kapott szeretet és figyelem, hanem az is, hogy valakit ő is szerethessen, valakire gondolhasson, szüntelen haza várjon.
Kedves Testvéreim! Kérlek tehát mindnyájatokat, hogy a nagyszüleitekért, a környezetetekben élő idős emberekért tudjatok hálát adni, a tőlük kapott ajándékokat felismerni, a velük való szeretetteljes törődésben pedig a Krisztushoz vezető legrövidebb utat megtalálni!
Szent Anna és Szent Joakim közbenjárását kérve, kívánom, hogy nagyszüleinkkel és idős embertársainkkal való kapcsolatunkban a szeretet találékonyságával és türelmével, valamint a hit erejével és reményével tudjunk Isten szeretetének eszközei lenni!”
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.