Mi is az a biblioterápia? – funkcionális analfabetizmus, avagy inkább strukturáltan gondolkodni! – 3. rész

Az előző részekben a biblioterápiáról / irodalomterápia egyes kérdéseiről, illetve az ezt „blokkoló” analfabetizmusról írtunk, most ez utóbbi ellentettjéről, az azt segítő strukturált gondolkodásról lesz szó.

Gyakran „ugyanazt a gondolkodási formát, – még a szakirodalomban is, – más és más elnevezéssel használják, kiemelve annak lényegi elemét,” ^[1]Dr. Tóth Péter. A problémamegoldó gondolkodás fejlesztésének módszertana. http://www.fovpi.hu/data/cms42055/tp_pmgondolkodas.pdf így strukturáltan, produktív, problémamegoldó, avagy éppen magasabb rendű gondolkodás elnevezéssel illetik. Elégedjünk meg most csak azzal, – hogy strukturális oldalról vizsgálva, – az egész kérdéses kör az időben kiterjedtebb, szélesebb körű általános műveltségre épül. A teljesség igénye nélkül megemlíthetjük, hogy e magasabb műveltség szint megszerzéséhez olyan oktatás-módszertani technikák, célok, stratégiák, tanítási/tanulási folyamatban lévő hatékony alkalmazások egész rendszerét alkalmazzák, amelynél a hangsúly az ismeretszerzés színtereinek kibővítése, a tanulóközpontú tanulási környezet megteremtése, információs-és kommunikációs gyakorlatok széles körű alkalmazása, a tanulók önállóságának, öntevékenységének középpontba állítása, és nem utolsó sorban a tanulók gondolkodásának fejlesztése áll a centrumban.

A problémamegoldás komplex értelmezéséhez azonban elengedhetetlen, hogy legalább annak alapjait megismerjük. Ehhez tudnunk kell a gondolkodás két típusának mibenlétét, azaz úgy, mint; a kreatív (divergens) gondolkodás, és a kritikai (konvergens) gondolkodás formáit, valamint ezek formáinak egymáshoz való viszonyát. A produktív gondolkodás kialakulásához három, egyidejű alapfeltétel megléte szükséges. A meglévő tárgyi tudás, ismeretek, készségek magas szintjének további emelése és igénye, másodikként a motiváció (cselekvésre ösztönzés) és diszpozíció (hajlam, fogékonyság) megléte, végül a metakogníció (magas rendű ellenőrző, felügyelő folyamatok, ismeret felvevő -, felidéző fázisok bonyolult rendszere). Természetesen ezeknek az egyidejű alapfeltételeknek egy alacsonyabb szintjeinek kialakításához/kialakulásához minél korábban kell hozzákezdenünk, legelőször és legjobban, a családban, majd az egyes iskolatípusokban, de mindig párhuzamosan, és ilyenkor valóban „egyidejűleg”. Ezek összhangja vezet el a legfelső gondolkodási szinthez, a problémamegoldás szintjéhez, valamint a probléma kikövetkeztetése, és ahhoz szükséges döntés meghozatalához.

A következőkben – az ifjú Klebelsberg gróf olvasási szokásairól, ^[2]Lásd. a következő részekben; „Huszti József még találkozott azokkal a mintegy 20 kötetet kitevő keménytáblás, vászonkötéses füzetekkel, amelyek tele voltak olvasmányjegyzetekkel” illetve a későbbiek során írottakban ^[3]Valamint a későbbiekben lásd.; „Védőbeszéd a filozófia középiskolai tanításáért – Minél több fiatalt tanítunk meg strukturáltan gondolkodni, annál jobb minőségű lehet … Bővebben – a fent említettek fontosságát kívánjuk-kívántuk a gyakorlatban szemléltetni, érzékeltetni. Kísérletet téve, és mintául szolgálva az erkölcsi nevelés, etikaoktatás gyakorlatának segítésében. Maga az „András a szolgalegény” hasonmás kiadás, „nemcsak” az ifjú Klebelsberg gróf emlékének ápolására szolgál, hanem annak egyetemes, általános érvényű, és ma is aktuális morál tanításai miatt, akár kötelező olvasmánnyá is válhatna.

Nem kell különösebben bizonygatni, hogy mindezek az olvasással, és az azt kiváltó, kísérő, követő stb. agyi folyamatok eredményeként fejleszthetők. Olvasással legkönnyebben, legrövidebb úton.