Az eddigiekben a műtárgyak mindennapi életünkben betöltött szerepéről, illetve a hazai és nemzetközi műtárgypiac általános elveiről, sajátosságairól volt szó. Itt az ideje, hogy konkrét tárgyakon keresztül érdekesebbnél-érdekesebb történeteket ismerjünk meg és közelebb kerüljünk az elmúlt századok örökségéhez.
Egy királyság vége…
Történetünk onnan indul, hogy a langensalzai csatában ugyan még a hannoveriek győzedelmeskedtek a poroszok felett, azonban rövidesen megfordult a hadiszerencse. V. György, a hannoveri király száműzetésbe kényszerült, rokonai és barátai vendégszeretetére volt utalva. Ezért először Bécsbe ment háborús szövetségeséhez, I. Ferenc József császárhoz. A száműzött V. György egyáltalán nem volt hajlandó elismerni királysága annektálását. Párizsba költözött, ott adatta ki a „Situation” című folyóiratot, amelyben folyamatosan támadta a poroszosodó Németországot. Még hannoveri menekültekből magánhadsereget is toborzott, hogy ha kitörne egy francia-német háború, akkor francia segítséggel visszafoglalhassa elveszett területeit. Mindez ahhoz vezetett, hogy végképp ellehetetlenült a viszonya Poroszországgal, akik felfüggesztették a pénzügyi támogatását és a még megmaradt magánbirtokait is elkobozták. A súlyosan beteg, vak király 1878. június 12-én halt meg Párizsban. Holttestét Angliába szállították, és a windsori kastélyban található Szent György-kápolna kriptájában temették el.
… és egy kastély születése
V. György fia, II. Ernő Ágost volt az utolsó hannoveri koronaherceg, aki a fentiek fényében sosem került trónra. Ferenc József a családnak adományozott egy birtokot Ausztriában és ő itt, Gmundenben telepedett le. Kezdetben már itt álló villákban éltek, de 1882-ben II. Ernő Ágost elkezdte megépítteteni a Cumberland kastélyt. A hannoveri Ferdinand Schorbach építészt kérték fel a tervek elkészítésére és az épület Tudor neogót stílusú lett, utalva a Welf család angliai eredetére. Négy évvel később, 1886-ban már be is költözhettek a kastélyukba, melynek építőanyagául ebenseei vörös márványt, schärdingi gránitot és regensburgi homokkövet használtak.
Franz Wiesauer munkássága
A kastély belső berendezésében jelentős szerepet játszott az 1834-ben született híres műbútorasztalos, Franz Wiesauer, aki a saját vállalkozását 1865-ben kezdte meg. Számos bútort készített a család számára, elsősorban az 1890-es években. A bútorokról tervrajzok, megrendelőlapok is maradtak fenn és sok esetben az is azonosítható, hogy eredetileg a család mely tagja számára készültek és a kastély melyik szobájában álltak egykoron. Wiesauer teljesen egyedi stílust alakított ki, így műtárgyai könnyedén felismerhetők. A német reneszánsz és korabarokk bútorokat ötvözte a francia boulle stílus által alkalmazott fémintarziával, de teknősbéka berakást sohasem alkalmazott. Bútorai zömökek, gyakoriak a pogácsa vagy állatlábak, illetve a bútorok sarkain a csavart oszlopos díszítés. Fémintarziái jellemzően sötét alapon világos színűek, leginkább ón és csontberakással dolgozott. Szekrények, komódok, asztalok, székek készültek ebben a teljesen egyedi, historizáló stílusban, egykor teljesen egységes miliőt kölcsönözve a hatalmas kastélynak.
A kastély pusztulása
A kastély sajnos nem kerülhette el a sorsát, szinte mintha egy hazai kastélysors elevenedne meg előttünk. 1938-ban a nemzetiszocialisták vették birtokukba, majd 1940-től 1945-ig katonai kórházként működött. 1947 és 1972 között TBC kórházként hasznosították, majd 1973-tól egy alapos fertőtlenítést követően idősek otthonát rendeztek be benne és mind a mai napig erre a célra használják. A lépcsőház, az ebédlő és a kápolna, illetve egy-két megmaradt műtárgy emlékeztet csupán a Welfek egykori gazdagságára.
Természetesen Franz Wiesauer bútorai is szétszóródtak. Egyes darabokat még az építtető család életében elajándékoztak a hozzájuk ellátogató hírességeknek. A dokumentumok tanúsága szerint különösen V. György király özvegye, Mária királyné volt lelkes adományozó. Wiesauer bútorait a stílusjegyeik mellett amiatt is könnyű azonosítani, mert hátlapjukon ragasztott papírcédulán feltüntette a saját magát és a tárgy sorszámát például a következő formában: „Franz Wiessauer
Kunsttischler – Spezalist Angelegte Marketerie Möbel – Gmunden”. A bécsi Dorotheum árverésein is rendre felbukkannak általa készített bútorok, így íróasztal, puff, kisebb trümó is szerepelt már tőle az elmúlt évtizedekben.
Wiesauer hazánkban
A téma kutatása közben, teljesen véletlenül fedeztük fel azt, hogy hazánkban is rejtőzik a mester egy páratlan alkotása! A Tokaji Múzeumban, egy hajdani kereskedő polgárházában a hálószobában található kevésbé értékes bécsi barokk bútorok között egy nagy méretű házioltár, ami stílusjegyei alapján szinte biztosan az ő műve. 1986-ban került a gyűjteményükbe városuk akkori római katolikus esperesének, Béres Bélának a magángyűjteményéből. Történetének kikutatása még várat magára, így egyelőre csak találgathatunk, hogy hogyan jutott ez a bútor pont őhozzájuk. Wiesauer alkotásai néha még a hazai műtárgykereskedelemben is felbukkannak, két smizettje például szerepelt a BÁV 2006 decemberi aukcióján is.
Bibliográfia
Gunter Dimt: Wiesauer und Cumberland
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.