Rápillantottam az íróasztalom rendetlenségére. Több, mint egy hónapja annak, hogy egymás után, egyiket a másiknak a tetejére csak lerakom azokat az olvasnivalókat – könyveket, postaküldeményeket, kivágott újságcikkeket, – amelyeket amikor megkaptam, úgy ítéltem meg sorsukat, hogy majd később „elintézendő lesz”. Úgy döntöttem, hogy felszámolom még ma délelőtt az eddig ráérők halmazát, így azon mód neki is láttam. Nem sokkal ezután viszont a munka hevületét megakasztotta, az eDemokrácia Műhely Egyesület 243. száma (VI. évfolyam/11.) I 2022. március 15-i újságnak titulált, még a választási kampányra szánt négyoldalas kiadványa. (Ez még utólag arra sem volt jó, mint ahogyan azt bizonyíthatóan itt az elfekvőben most megtaláltam.) Kézbe véve olvasom, hogy mit kell, kellett tennem;
Népszavazás: érvénytelen kérdésre érvénytelen válasz”…ecetera, ecetera,… tele kapitális magyarázatokkal…,s végül ”mind a négy népszavazási kérdésnél beikszeli az igen és a nem választ is, és ezzel érvényteleníti a szavazó lapot
– szólt április 3-ára a napiparancs.
Hűha, itt az ideje, hogy először is rendet teremtsek, de most már a saját fejemben!! Átfutott rajtam, hogy no, ezt az NGO-t is, mint ahogy a többit is, most megbüntették az ilyetén, az érvénytelenségre „ösztönző” kampányolásuk miatt. No meg, hogy a büntetéstételnek a kifizetésére onnan van pénzük, ahonnan eddig is volt, immáron legalább hat éve, amióta a „NYOMTASS TE IS!” szócsövük napvilágot lát.
Ezek után teljesen elmerültem a meditálásomban. Jó ellenzékiként, vajon miért is tartozom ahhoz az 1,6 millió szavazóhoz, akik az érvénytelenítésre „voksoltak”, és miért nem abba az érvényes, az Igen szavazatokat leadó 0,2 millió fő táborához számíthatom magam? Miért nem vállaltam fel saját meggyőződésemet? Lusta voltam tenni négy X-et az Igenekhez? Egyszerűbb volt „megrongálni” és csúfot űzni a demokráciából, magamat azonban demokratának tartva? Mire idáig jutottam, addigra elszégyelltem magam.
Közel 3,5 millió polgár szavazott Nemmel, többen, mint a kormánypártokra összesen. Tehát ezek szerint, nem is kevesen szavaztak át tőlünk……Még jobban elszégyelltem magam. Lehet, hogy az a 3,5 millió ember gondolkodik normálisan, és Én vagyok az a mostanában gyakran emlegetett abnormális?
Dehogy vagyok nem normális, csak nem igen gondolkoztam, nem gondoltam végig a dolgokat. Hagytam, hogy az ellenzéki propaganda megdolgozzon, erkölcstelen pártoknak a sajtó munkatársai szövetkezzenek ellenem e pártok vezetőivel, megmondó embereivel, akik jellemtelenül most a választások, a népszavazás eredménye ismeretében egymásra mutogatnak, magyaráznak, szembe fordulnak egymással, egymást is cserben hagyva. Azt hiszem, hogy miattuk most én is cserben hagyásos gázolásban szenvedek.
Amikor idáig elérkeztem a gondolataimban el is határoztam, hogy baloldaliként, liberálisként most már a továbbiakban végig fogom gondolni a dolgaimat. Mert lehet a normalitást követni, ha nem megyek dilettáns, karrierista megélhetési politikusok után.
Olvastam korábban a Hidegkúti Hírekben;
Ha esetleg nem döntenénk jól, minél távolabb leszünk időben ettől a kiinduló ponttól, annál keserűbb lesz az ébredés. Gondoljunk a jövőbe, amikor gyermekeinktől, unokáinktól, avagy dédunokáinktól majd megkérdezzük, hogy vajon mikor leszünk, nagyszülők, avagy éppen dédikék, mert már nagyon szeretnénk azzá válni. Hiszen az életben már nincs semmi más vágyunk, csak ez lenne az egyetlen örömünk. Nehogy azt mondja akkor az utódunk a szemünkbe; „gondolkodtál volna előbb, miért nem döntöttél jól” 2022. április 3-án, azon a gyermekvédelmi szavazáson? Csak az ne legyen, hogy egyszer és mindenkorra sokunk számára ne lehessen lehetőség az örömre. Csak az ne legyen, hogy ekkor kerüljön kisiklásra nem csak a mi, hanem a felnövekvő következő generációk élete is. Csak vissza ne halljuk, hogy; „Mi már nem is lehettünk olyan okosak, mint Ti, és Ti sem voltatok olyan okosak, mint amilyen okosnak kellett volna lennetek akkor.” Ez érvényes a gyermekvédelmi ügy szavazására. Mit fogunk mondani, válaszolni minderre, ha egyáltalán megkérdez bennünket valaki, avagy a kérdezni sem tudó meg nem született utódunk? Egy megelőző nemváltó műtét, egy szexuális érzékenyítés után… feltehetjük-e egyáltalán a fent említett kérdést; hogy mikor leszünk nagyszülők? Kevés lenne rá az esélyünk, ha nem döntünk április 3-án helyesen. Ne próbáljuk megváltoztatni az élet rendjét, még akkor sem, ha valamilyen ideológia nyomására, az áltudománynak mondottak segítségével úgy is látszana, hogy az sikerülne
Hála Jóistennek többen is voltak, mint 2/3-nyian, akik a szavazáskor normálisan gondolkodtak, s gondolkodnak. De még mindig „sokan okoskodnak,” ekképpen;
Az országos népszavazás akkor érvényes, ha az összes választópolgár több mint fele érvényesen szavazott, és eredményes, ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott. A jelenlegi népszavazás esetében 4 107 652 fő volt, ez az érvényességi küszöb 50 százaléka.
Nem érvényes a népszavazás, mondják demokratáéknál, de nem teszik hozzá, hogy viszont demokratikus.
Sajnos Európa nyugati fele sem adja fel, s indítják Magyarország ellen a jogállamisági eljárásaikat, figyelmen kívül hagyva, hogy a magyar jogszabályok megfelelnek az európai elvárásoknak, és ráadásul ezek 2/3-os felhatalmazási akaratból születtek meg. Április 3-án pedig 3,5 millió ember – sajnos én már nem lehetek közöttük – egyértelműen nyilvánította ki elutasító akaratát gyermekeink, a jövőnk védelmében.
Ezek után megnyugodva egy laza mozdulattal dobtam a kukába „NYOMTASS TE IS!” összegyűrt papírlapját.
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.