Tordai Bence láthatóan kezd elfáradni – nem igazán találja biciklijét….

Nincs szükség drága referendum kiírására azokban a népszavazási kérdésekben, amelyeket a Párbeszéd elnöke, Karácsony Gergely nyújtott be korábban – emellett érvelt a parlament hétfői ülésén Tordai Bence, a mikropárt frakcióvezetője

Magyar Nemzet, május 9. száma

Egyébként még korábban, – az elmúlt parlamenti időszakban – Szabó Tímea, a párttársa, az akkori frakcióvezető kezdeményezte a Fudan Egyetem kérdésében a népszavazások április 3-i „összevonását”, természetesen annak a mostani, várható elutasító eredményére várva, azóta tehát már nem ragaszkodnak az általuk kitalált népszavazás megtartásához. Amúgy

a magyarok többsége pedig az ő álláspontjukat osztja, ezért benyújtottak mindkét témában törvényjavaslatot is, amit, ha a parlament kormánypárti többsége támogat, nem lesz szükség pénzt költeni a referendumra

– olvashattuk tovább, a kezdő sorok után – az arra adott magyarázatot is.

Tordai Bence ebben az egész népszavazási, aláírás gyűjtési ügyben már máskor is nyilatkozott, többek között a Hidegkúti Hírek is foglalkozott ezzel a témájával ( Magabiztosság – Tordai Bence a biciklit túltolta? ) címmel. Az egyszerűség kedvéért ide másoljuk az akkori néhány sort;

(Ezután az ellenzék által kezdeményezett népszavazásról szóló kérdések következnek, többek között –szerk.;)

P.Cs. Említette, a pártközpontokban kiderül, melyik párt milyen mértékben mozgósítja a választókat. A Párbeszéd miként oldja meg?

T.B. „Nehéz pártokra, sőt körzetekre lebontva pontosan megmondani az eddig összegyűlt aláírások mennyiségét.” (Tordai Bence rövid válasza után újabb kritikai megjegyzés következik – szerk.:)

P.Cs. De az imént állította, hogy számít, ki milyen számokat produkál.

(Ismeretes, hogy az ellenzék által kezdeményezett kínai Fudan egyetemről szóló ügyben nem tud lenni, nem lesz április 3-án népszavazás. Nem állom meg, hogy végül az utolsó kérdést, illetve az arra adott válaszból ne idézzek – szerk.;)

P.Cs. Mit tapasztal, aktívak a választók a népszavazással kapcsolatban?

T.B. „…… Ahol tájékozottabbak az emberek, tudatosabb a médiafogyasztás, ott ez törvényszerűen gyorsabb folyamat. A vidékies körzetekben nyilván nehezebb gyűjteni, mint Budapesten a nagy közlekedési csomópontoknál……”

A szerkesztő kérdése itt Hidegkúton pedig ezek után; mit gondol a kedves olvasó, hogy mindezekkel együtt valaki is egyáltalán érdemesnek tartaná figyelemmel követni Tordai Bence további munkásságát?”

Úgy tűnik, hogy Tordai Bence tulajdonképpen újabban már nem túltolja biciklijét (A performansz térfoglalása, avagy a képviselőjelölti kampányolás mikéntje), hanem inkább visszatolja, vagy még inkább összevissza tolja, de azt rendszeresen. Mert a Magyar Nemzet 2022. május 21., szombati számának azonos oldalán lévő, egymás melletti, – talán nem véletlen szerkesztési akaratból, – írások egyikéből a következőket olvashatjuk:

Az Alkotmánybíróság (AB) a szerdán megjelent határozatában alaptörvény-ellenesnek minősítette és megsemmisítette a Kúriának a népszavazási kérdés hitelesítése tárgyában hozott két végzését

Magyar Nemzet, május 21. száma

A szerző, Magyar-Zsolnay Attila alkotmányjogász, szakújságíróként mintegy magyarázattal is szolgál, s körbejárja az Alkotmánybíróság (AB) döntését.

Az e melletti írásban pedig már ezt olvashatjuk közvetlenül Tordai Bencéről;

Már május 10-én aggasztó jelek mutatkoztak a párt régi-új képviselőjén, a megbízhatóan magas szintű gyűlölködési mutatókkal rendelkező Tordai Bencén. Az új frakcióvezető vezérszónokként egy viszonylag egyszerű mondatra csavarodott rá úgy, hogy képtelen volt kikeveredni belőle. Olyasmit produkált, amit a több mint százesztendős falak nem túl sokat láttak még a kommunista érában sem: kínosan hosszú másodpercekig képtelen volt befejezni egy mondatot, és mint egy túlzó, a szereplőket a hihetőnél hülyébbnek ábrázoló vígjátékban, csak hápogott és a levegőt csapdosta a karjával. A mutatvány megtekinthető az Országgyűlés honlapján, így mindenki megbizonyosodhat afelől: kifejezetten kíméletesek voltunk a komikusan méltatlan helyzet ismertetésekor. Azt fejtegette: – Ahogy az Alkotmánybíróság képes választási ügyekben döntést hozni, ugyanígy elő lehetne írni a rendkívüli jogrend esetén is a rendeleti kormányzással való… (itt jött a hosszú pauza, levegő és szavak utáni kapkodás, kényszerű idétlen vigyorral bővítve) …tehát a rendeleti kormányzással való (…) jogalkalmazás kontrollját. Csak kijöttünk ebből a mondatból. Csakhogy a többes szám első személy nem indokolt, kizárólag ő bénázott, másrészt ebből a mondatból sem tudott kijönni, miután az általa mondottaknak se füle, se farka. A hatalmas lebőgés után természetesen indokolt az észrevétel: ha egy politikus rögtön belesül, amikor eltér a leírt, bebiflázott beszédtől, helyesebben szidalmaktól, vajon milyen szellemi képességekkel rendelkezik? Alkalmas-e a politikusi pályára, pláne a képviselői munkára?

Higgye el a kedves olvasó, – hogy bár hosszan idéztem – azonban mégis érdemes elolvasnia az egész publicisztikát, kitűnő és végig szórakoztató olvasmány.

Csakhogy, emögött, ennél jóval mélyebb dolgot feszeget Megyeri Dávid közíró; az előbbiek vonatkozásában akár még valami jogi megoldás kimunkálásának a „kezdeményezési lehetősége is benne” van. Persze, ha már most is lenne egyáltalán ilyen, akkor Hadházy Ákosról szóló, ugyancsak ezen az oldalon szereplő cikkben lévő összes anomália így vagy úgy, de elkerülhető, avagy éppen kezelhető lenne.

Gondoljunk bele, hogy Tordait és Hadházyt is a saját választókerülete, egyéni országgyűlési képviselőként küldte a parlamentbe. Ők nemcsak a választóikat képviselik a továbbiakban, hanem azokat is, akik a választáskor nem rájuk szavaztak, sőt, még azokat is, akik választókerületeikben nem mentek el szavazni, de ott laknak. Ők nem listán kerültek be, hanem egyéniként, s bár az országgyűlésben minden képviselő jogállása azonos, s ez helyes is így, azonban az ahhoz vezető út miatt, a „célirányos”, vállalt feladatuknak is különbözőeknek kellene, illene lennie a listás úton bejutókénál. (Mint, ahogy ígérték is.) Az egyéni úton bejutóknak az őket küldők helyi politikai problémáinak, kérdéseinek képviseletével kellene hangsúlyos módon foglalkozniuk, míg az országos politikai ügyekben inkább a listán bejutók tevékenykedése lenne elvárható. Jobban is értenek ezen utóbbiak az országos politikához, nem egy közülük kormánytisztviselő is, míg az ellenzéki pártok listáiról bekerülők a pártjuk politikájának érvényesítését képviselve dolgozhatnának az ország érdekében. Így az egyéni ellenzékinek „több ideje is maradna” a választókörzetének polgáraiért dolgozni.

Tordai Bencét viszont a választás előtt, és a választás után is csak a nagy politika érdekli. A helyi ügyekkel láthatóan nem kíván foglalkozni. Nem tudom, hogy mit gondolnak a rá szavazó polgáraink Tordairól, – de saját magukról is – azt követően, hogy Tordaira szavaztak. De bizony azokat is képviselnie kellene, akik nem őrá szavaztak, de hát nem tudja a fentiek miatt.

Nem új gondolatok ezek, hasonló kiindulási alapból már/még a rendszerváltás hajnalán is felmerültek, s tevékenykedtek is sokan ebben az irányba – irányból.

Íme;

Cservenka Ferencné, az akkor már a hetvenedik évét taposó pártveterán volt az első országgyűlési képviselő, akit a még csak formálódó ellenzék vissza akart hívni tisztségéből. Erre egy olyan törvény adott lehetőséget (1983. évi III. törvény X. fejezet 89. paragrafus (1) bekezdése), amely ma már nem hatályos, képviselőt nem lehet visszahívni.

Cservenka Ferencné visszahívási ügye – index.hu

Pedig a mindenkori ellenzéki egyéni képviselő esetében talán érdemes lenne mindezen elgondolkodni.