Nagymama és kérője, az asztalos (2. rész)

Nagymama és kérője, az asztalos (2. rész)

DR. BÁNDI KUND
/Első rész: Nagymama és kérője, az asztalos /

Vasárnap reggel fél nyolckor óraütésre megjelent az ajtó előtt Miklós mester, hogy háromnegyed nyolcra beérhessenek a családdal a szemközti templomba. A négy gyerek ünnephez illőn megmosdva-megfésülve már tülekedett kifelé a függőfolyosóra. Elől a legkisebb, majd rendre, nagyság szerint, igazi templomi jelképet formázva megfelelő ünnepi hangulatban, orgonasípokként a komoly nagyok. Messziről észrevették a számukra kedves vendéget.

– Itt van Miklós bácsi! – kiáltozták és körülvették a szálas mesterembert. Észre sem vették a nagy csatarászás közepette, hogy közben odaérkezett az apjuk is. Koruk ellenére éppen eleget tudtak arról a rosszéletű nőről, aki ráakaszkodott édesapjukra és ellopta tőlük, aki pedig csak az övéké. Ahogy kibontakoztak a Miklós mester körül képzett bolyból, későn vették észre a váratlanul betoppanót és lesütött szemmel üdvözölték. Az apa fájdalmas sóhajjal nyugtázta, hogy a megjelenése nem érte el a kellemes meglepetés általa óhajtott és elvárt szintjét. Ellenségesen rákapta a tekintetét a nála jó fejjel magasabb, eddig még soha nem látott férfire.

– Kihez van szerencsém? – szólt oda durván, csak úgy odavetőn. Nem nyújtott kezet, pedig Miklós mester tenyere már nyílott az ismerkedésre.

Kiléptek az ajtón az asszonyok, megzavarták a kényszeredett bemutatkozási kísérletet. Nagymama mérgesen, Piroska sápadtan vette tudomásul a bejelentetlen látogatót.

Az édesapa gondterhelten, mégis igen jelentőségteljesen rászólt a feleségére.

– Gyere vissza! – intett a bezáródó ajtó felé. – Beszélni akarok veled.

Nagymama válaszolt neki, kurtán, erélyesen.

– Tudhatná, hogy vasárnapot írunk és templomba megyünk. Jöjjön velünk, bár meggondolandó, hogy részt vehet-e Isten házában bármilyen szertartáson. A templom után visszajöhet, ha Piroska akar még magával beszélni.

Belekarolt a lányába, aki a gyermekeit terelgette előre a lépcsőház irányába. Miklós mester rájött ugyan, ki az, aki fonákjára fordítja ezt a tündöklőn kristályos vasárnapi reggelt. Induláskor éppen Piroska mellé került a család térbeli elrendezkedésében. Ez kiütötte a biztosítékot a családi szeretetből kihagyott elhagyóban. Villogtak az eltorzult arcában ide-odakapdosott, tágra nyílt, dühös szemek. Érezte, hogy elvesztette az első három lépést ebben a dáma-játékban.

– Ki ez az alak? – kiáltott dühöngve a felesége után. Nagymama intett Miklósnak és halkan odasúgta neki:

– Ne törődjön vele, jöjjön, nehogy megálljon ezzel beszélgetni – nézett alig észrevehetőn oldalra az apa irányába.

Miklós előbbre igyekezett és átfogta a hátul haladó gyermekek vállát. Ez a gyöngéd mozdulata aztán végleg parázsba lökte a vérig sértett, Nagymama szóhasználata szerint azt a biológiai apát. Hadonászva nekiindult, hogy elvakult dühében valami soha nem látottat tegyen. Azonban a fejében kavargó köd miatt nem vette észre, hogy a lakását elhagyó szomszéd nénike az emeleti folyosó sarkában éppen a család és közéje ékelődött. Szegényke, a háború után itt rekedt bécsi lakos létére szintén ugyanabba a templomba igyekezett magyar istentiszteletre. Mint ahogy szerencsétlen Wienerinnek egész eddigi hosszú és keservessé alakult életében, ugyanúgy most sem volt egy csöpp fogalma sem arról, milyen parázs darázsfészekbe csöppent bele. Szokásos szószátyárkodásával, amit mézes osztrák hangsúlya tetőzött, kedvesen feltartóztatta az apát, hogy részletekbe menőn elmondhassa, milyen aranyos, okos gyermekeket neveltek azzal a tündéri Rózchennel, aki neki mennyit, de mennyit g’holfen hatte. A botjával boldogan az eltűnő család után intett. A botja nálánál jobban tudott magyarul. Mindig hűen fordított és mutogatott alkalmanként, ha a töpörödött gazdája pillanatokra megakadt a megfelelő ördöngős magyar szó hiányában. Szegényke arról győzködte a férfit, hogy a tündéri Piroska, akit kedveskedve Rózchennek, Rózsácskámnak hívott, a férfi felesége mennyi jószomszédi segítséget nyújtott neki.

Az apa összekapta magát, hogy mégis, legalább egyetlen rövid percre emberi külsőt öltsön a szomszédok szemében. Igazából figyelni sem tudott a kedves hölgyre. Az utolsó szó értetlenül, teljesen félreértve kongott körbe-körbe a fejében. G’holf. Ami csak golf játék lehet.

– Persze, csak menjen és golfozzon nyugodtan!

Kalapot emelt, köszönt előre felé, nem is a nénikének. Vakon, felhőkben gázolva sebesen lépkedni akart tovább. De a tudásszomjas nénike nem hagyta ott olyan könnyen a már leterített zsákmányát. – Was hab’n szí kzakt? Máká kolf? Szó? – (Mit mondott maga a golfról? Így?) – lendítette meg a botját világbajnoki, győztes lendülettel, mutatván, hogy ő is jobb napokat látott egykor, bécsi jómódú család kislányaként. A véletlenül jelenlévő szakértők megállapíthatták volna róla, hogy teljes sikerrel valóban megtaníthatták neki az alapvető golf ütésmódokat. Ha nincs súlyos tudatköd alatt a boldogan elfogott férfi beszélgetőpartnere, a dühtől félvakon botorkáló férfi biztosan belesiet egy soha nem látott, labda nélküli golfütésbe. Ha életre keltik, megtudta volna, milyen nehéz a füle porcát begipszelni ájult állapotában.

Frau Színi zur Zeit des grossen Krieges (a Nagy Háború 1914-1918 során) a sebesült dr. Színi Gyula kétcsillagos tart. fhdgy-ot, vagyis tartalékos főhadnagyot önkéntes ápolónőként addig-addig ápolta, míg végül követhette a nehezen kiharcolt, újdonsült férjét Budapestre. Ez azt bizonyítja, nemcsak sikeresen fölgyógyította, de házastársaként le is terítette ezt a nemes férfivadat. Az akkor még boldog házaspár a két, itt született lányukkal végül itt ragadt a következő, immár rendben a második háború pokla után. Férjét az egycsillagos (az is vörös volt) szovjet szálloda (nem egészen így hívták Szibériában) fegyveres alkalmazottai az utolsó címének hátra hagyása nélkül eltüntették a sarkkörön túl. Később, az 1945-ben rommá ágyúzott magyar fővárosban egyetlen bátor férfiember akadt, aki legalább egyik osztályidegen és ezért üldözendő lányát feleségül merte venni. Nagymama kedvelte és tiszta szívvel segítette a szomszéd fiatal párt a pokoljárásukban.

De a pokolnak az a legrosszabb tulajdonsága, hogy álnevet fölvéve (=kommunisták) mindegyre tovább működik a jövőnk gyilkolásában. Aranyakat, netán dollárokat csillogtat, ezzel sokakat megtéveszt még az okos és utolérhetetlenül fensőbbséges Nyugaton is. Ahol, mint tudjuk, Nyugaton a helyzet azóta is változatlan.

Azonban még nem tartunk ott. 1956 novemberének és az ismét levert Forradalmunknak egyként a végét írjuk. Ez a dühös apa sehogy sem tudta kikerülni a folyosó éles kanyart vevő sarkossága miatt Frau Színi asszony (kimondva kétszeres asszony? Nem. Sajnos még mindig egyszeres özvegy) elefántcsont fejű sétabotjával (sajnos, csak később tiltották be. Nem őt, hanem az elefántvadászatot). Ahogy sietős emberek szembe találkozásakor törvényszerű, ők ketten mindig azonos irányba léptek ki

kapaszkodót. A lépcsőházi lengőajtó előbb engedelmesen szélesre tárult, majd az éppen hátra pillantó férfit alaposan pofon teremtette.

– Sohasem jó az a nagy sietség! – szólt utána Frau Színi immár váratlanul tökéletes magyarsággal.

Kóválygó fejjel csúsztatta a kezét a korláton, hogy szaporázta a lépést lefelé. A rég halott háztulajdonos külön fékező gombokat építtetett bele a keményfa anyagba, nehogy az ebadta kölykök viharsebesen lecsúszhassanak rajta. Bizonyára Nagymama átka fogant meg, vallotta be önmagának az aznapi sorrendben a negyedik, vérzőként az első sérülését begyűjtő férfi. Csúszó fékezése közben ugyanis beszakadt a bal tenyerén a bőr. Így kiérve az utcára, csak jobb öklével tudott belevágni a levegőbe. A család, kiegészülve Miklós mesterrel, már csak eltűnőben látszott a messzi templomajtóban. Ő, aki férfias tökéletességében minden nő jogos birtokosának tartotta magát, most széttéphette egyik tulajdonosi adománylevelét. Amin szerinte Piroska szerepelt örök szolgalmi jogként a számára. Föltette magának a kérdést, mi vezette ide vissza a családjához az elképzelt boldogok szigetéről. Hódítani jött, mintegy diadalt aratni. Hiszen joga volt fölemelni a porból az asszonyt, akit ő taszított oda. A négy gyerek meg négy horgonylánc. Ők a kikötőben rezzenéstelenül várják a Bolygó Hollandi apjukat, aki megérkezik a hullámok hátáról, pontosabban az ügyeletes szeretője combjai közül. Amibe itt és most beleütközött, az nyílt pofára esés. Nem kicsit. Nagyon. Hiába ítélte el magában Piroskát, aki képtelen volt fölfogni, hogy egy igazi férfi nem élhet lekötött szárnyakkal. Most röpülhet vissza Kakukkvégtelenfalvára (szerencséjükre igazából nem így hívták) az új családjához. Igaz, sokba kerül a folytonos odautazgatás, de az így nyert szabadság igazán megéri.

Eddigi puffasztott önérzetében és saját maga nagyra értékelésében kikacagta volna, és el sem hiszi, ha valaki netán fölvilágosítja, hogy Miklós mester a Nagymama udvarlója, nem Piroskának teszi a szépet. Sőt, ilyesmi meg sem fordult a fejében. Az apa a maga férfias vonzáskörletében a mai vasárnap reggelen gyógyíthatatlan sebet kapott. Ami annál súlyosabb és mérgezőbb, mert képzeletbeli tőrtől kapta, amivel ráadásul ő maga csápolt vakon körbe-körbe. Férfias vonzáskörletében így gyógyíthatatlan sebeket kapott. Hogy őt kigolyózzák az itteni kiskirályságából! Hiszen még le sem mondott róla, még be sem adta a válópört, hiába rágja a fülét reggel-délben meg este az újszerelme. Más ült bele az ő birodalmába! Ez az izmos, hórihorgas munkás alak. A gyermekei Miklós bácsija! A vasárnap reggeli levegő és vele külön-külön az egész Világegyetem felsikoltott erre az embertelen durvaságra. Elveszítette az ország az eddig sem létező egyensúlyát. A (biológiai) apa sem nyerte vissza. Az a … (segítünk: rosszéletű) sem tudta megnyugtatni a dúlva-fúlva odaérkezése után.

*

Vasárnap lévén, a pufajkások, a frissen toborzott karhatalom nyitott tehergépkocsikra szerelt padokon a fegyverükkel hadonászva kórusban üvöltözték: – Gyertek elő elnyomók, itt vannak a vasasok!

A kéretlen műsorukat oda-vissza útjaikon többször megismételték. Keringésük kitervelt központjában a templom környékét tele köpködték fekete kipufogógázzal és még feketébb fenyegetésekkel.

Miklós az istentisztelet végeztével kifelé jövet az utcán félig lehajtott fejjel a két nagyobb gyereknek odasúgta: – Nézzétek, ezek üres fegyverrel rémítik a családokat.

– Honnan tudja, Miklós bácsi?

– Hiányzik a dobtár a géppisztolyukról.

A két asszonynak elmondta, hogy ötezer ávós jelentkezett az új pufajkás karhatalomba. A kommunista igazoló bizottság közülük csak tizenöt közismert vallató-verő keretlegénynek és keretnémbernek tanácsolta, hogy elhelyezik őket máshol, igazából elrejti őket művészeti és más jól fizető beosztásokba.

*

Miklós mester legközelebbi látogatásán a gyerekeknek négy kisebb, az asszonyoknak két nagy szelet ritka csokoládét hozott. Tudta, hogy azokat az utolsó kockáig úgyis a gyermekek fogják elpusztítani. Valószínűleg ő is volt gyerek. De már szívesebben töltötte volna az idejét kettesben a Nagymamával. Ráterelte szót az újra megnyíló mozikra. Az egy kaptafára készült szovjet filmek szóba sem jöhettek nála, ennyire már megismerte a család az igazságosztó felfogását. A magyarnak csúfolt termelőszövetkezeti, meg a dicstelen tanácsköztársaságot egekbe emelő fércművekről szó se essék. Ha a valóságot ábrázolnák, a vörös terrorista Lenin-fiúk 1919-es garázdálkodását mutatnák be, amikor faluról falura járva raboltak és a találomra kijelölt „ellenforradalmárokat” fölakasztották. Tőlük tanulták a vidék félelemben tartását, kifosztását, a gazdák padlásának lesöprését 1945 után a boldog jövőt erőszakkal építő új rend pribékjei.

– Csak találunk valami jobbfélét, meg vidámat – kötötte az ebet a karóhoz Miklós bá. Nagymama kétkedve, de mégis érezhetőn reményt sugározva válaszolt. Elmondta, hogy a háború előtti amerikai filmekben a hősök semmi mást nem csináltak, töltöttek, lőttek, töltöttek, lőttek, a végén pedig már nem is töltöttek, csak lőttek. Ezt hallom szakmányban a mai kínálatról. Nem is kínálat, hanem kényszer. Hát sohasem sikerül rendes kerékvágásba zökkenteni ezt a félrecsúszott világot?

Miklós kárhoztatta a nyugatot. Bíztatták a forradalom kitörés után a fiatalokat, tartsanak ki, jön a segítség. Nagy Imre közölte a rádióban november negyedikén, hogy csapataink harcban állnak. Valójába nem voltak csapataink. Elmondta, hogy a kormány a helyén van. Ő is, a kormánya is eltűnt. Kádár meg a bandájával azonnal átállt a támadókhoz és kiszöktették a Szovjetunióba. Ha Nagy Imrének csöpp esze lett volna, megpattan innen és Nyugatra menekül Kéthly Annával. Persze, öt évvel ezelőtt még begyűjtési miniszterként kínozta a parasztságot, az utolsó gabonaszemet is lesöpörte a padlásokról.

– De kedves Miklós, legyünk vele igazságosak! Ő kiengedte Zakariás Gábor kedves rokonunkat a börtönből. Manapság újra megint az számít ártatlan, becsületes embernek, akit ezek bebörtönöznek.

– A nagy számok törvénye alapján bizonyára akad egy-két becsületes alkotás, ami véletlenül átcsúszott a többszörös éberség-szűrőn. – Kinéztem egy elfogadhatónak tűnő darabot, amire meghívnám magácskát – folytatta bátortalanul. – Itt van például ez a Dandin György, vagy a megcsúfolt férj.

– A francia nevet „danden”-nek ejtik, és „molier” a szerző, a szóvégi „e” néma marad.

Ezt a kis kitérőt az unokáinak iktatta be, korántsem Miklós leiskolázásának szánta. A férfi nem is annak vette. Szívből kacagott.

– Köszönöm, kedves. Láthatja, a kiejtés nem az erősségem. A magyar nyelv számomra az egyetlen és a legszebb a világon. Tudom, hogy „Bordeaux”-ot „bordo”-nak mondják, de a csehszlovák új elnevezést, Spisské Nové Ves-t úgy kell ejteni, hogy Igló!

Ezzel a jól elhelyezett tréfával helyreállt a nyelvtudományi béke a családban.

Miklós mester nagy megkönnyebbülésében szárnyakat kapott. Meghajolt Nagymama előtt.

– Szabad lesz megkérnem, hogy megismertessem danden úrral? Már megvettem a ma délutáni előadásra a jegyeket.

Az első pár szava tulajdonképpen a lánykérésre hajazott, csak utána csavarta el, nehogy túlszaladjon az áhított célvonalon. Inkább megkerülte, pontosabban távolabbra vitte gondolatban a remélt céltáblát.

A meghívás nem érte váratlanul a Nagymamát. Számított a komoly közeledésre Miklós részéről. Hiszen meg kell ismerjék egymást. Igaz, már az első találkozásuk sem ütötte meg az egykor megszokott társadalmi érintkezésben elvárt szintet. Ebben az új rendszerben pedig nem akadt olyan közös ismerős, aki bemutathatta volna Nagymamának a komoly szándékú udvarlót. 1956 Forradalma és a rákövetkező világégés kellett, hogy ilyen szabálytalanul, de Deák Miklós reményei szerint végül csak egymásra találhassanak. Ahogy mindez a hercehurca bevezetés jó fél évszázaddal ezelőtt kötelező szokásnak számított.

Nagymama elhatározta, fölteszi a legszerényebb fekete kalapját az előadásra.

Miklós szinte röpködött örömében. Halkan, mint a kölyök szerelmesek, suttogta:

– Magammal viszem most rögtön Rákospalotára! Eljönne? – tette föl a kisreményű kérdést.

Nagymama jót nevetett. De azért bizsergés töltötte el, miközben a XIX. század híres leányszöktetéseire gondolt. Bizony, nemcsak az akkor fiatalok számára tiltott regényekben, a jó társaságokban is elő-előfordult ilyen szerelemrablás. Végignézett magán. Éppen ideje, hogy bepótoljam, amit elmulasztottam úgy hatvan éve, fiatal harmatos szűzlányként – mulatott saját magán. Mindenesetre ez a felvillanó olvasmányélmény kezdte bearanyozni a napja végét. Nem közömbös, hogyan bukik le a nap a látóhatár alján. Mézédes álmok várják a reménykedőket.

– Ugyan, mit képzel, megindult a tanítás, az unokáim mellett a helyem! – sikerült rendbe tenni ezt a rendetlen embert.

Miklós kihámozta a számára legkedvezőbb tartalmat a nem igazán szigorú rendreutasításból. Csak az unokákra hivatkozás minősült kapaszkodónak Gizella asszonyom részére, ami szabadon hagyta a kettejük kapcsolatának fejlődési útját. Elég bonyolult magyarázat, de fölér egy szem nyugtató gyógyszerrel.

Egy nyelvnyújtó ördög jelent meg Nagymama töprengő gondolatai előhívására. Ezzel a Miklóssal még egy unokát szerezzek magamnak? A kettejüket (még) elválasztó korkülönbségre célzott a bátortalan énje. Bátortalan? Mindössze józan és meggondolt. Azonban a fölöttes én a maga fölényeskedő nagyvonalúságával közbevágott. Kötelező minden egyes tized másodpercben meggondoltnak lenni? Nem lehet az ember lánya icipici ideig felhőtlenül önmaga? Talán iciri-picirit akár meggondolatlan? Nem is meggondolatlan! Felszabadult!

– Kérem, asszonyom, ne menjen el fodrászhoz. Nekem így tökéletes. Ahogy megismertem – lehelte alig hallhatón, boldogan.

*

Az a rosszéletű a maga égig érő butaságában még komolyan meg is sértődött. Hogy nem fogadta el a feleség a leereszkedőn nyújtott baráti kezet, amikor fölajánlotta a jövőjükön osztozkodást! Mikor itt csak neki osztott lapot a sors. Így jár, aki előnyös helyzetéből juttat valami kis rágni való csontot a vetélytársnőjének. Megdobják vele. Hallatlan kicsinyességgel találkozott, amire nem számított. Az ő őszinte nagyvonalúságát elutasítással fogadták! Pedig hallhatott a két színésznő nemrég lezajlott párbajáról, akik valami férfiért ki akarták kaparni egymás szemét. Piroska hajszálnyira így érzett, de óriási akaraterővel túrtőztette magát. Ez meg is látszott rajta, ami jelentősen megkurtította az igen szívesnek tervezett látogatást. Dúlva-fúlva hagyta ott a lakást. Persze, a feleség azt hiszi, még mindig ő van birtokon belül. Holott a birtok már ott nála. Szépen áthúzta ezt a férfi-mezsgyét a saját határvonalán. Remélte, hogy az új elválasztó árkot sikerül egyre mélyebbre ásnia.

*

Aznapra akadt azért más, nemvárt meglepetés a családban.

Piroska élelemmel megrakodva érkezett haza a munkából. A kicsik elébe szaladtak, titkolozó képük valami halvány sejtést ültetett édesanyjukba. A két nagyobb odasündörgött és látszott rajtuk, erősen várnak a biztosan megérkező kérdésre.

Piroska körülnézett, átlátta az egész lakást. Az örömköd beborította csoportból valaki hiányzott.

– Hol van Nagymamátok? – ütött be közéjük a várt anyai meglepetés.

Nagymama moziba ment! – csacsogták egymás szavába vágva a gyerekek.

Vége


 

info@hidegkutihirek.hu |  + bejegyzések

A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Írja be a keresőszót fentre és nyomja meg az entert a kereséshez. Az ESC megnyomásával tudja a keresést megszakítani.

Vissza a lap tetejére

Ez a weboldal a felhasználói élmény javítása, valamint a zavartalan működés biztosítása érdekében sütiket (cookie-kat) használ. A sütik kikapcsolása a böngésző beállításaiban lehetséges.

View more
Cookies settings
Elfogadom
Adatvédelmi és Cookie szabályzat
Privacy & Cookies policy
Cookie name Active

Kik vagyunk

A weboldalunk címe: http://www.hidegkutihirek.hu.

Melyek azok a személyes adatok, amiket gyűjtünk és milyen céllal gyűjtjük ezeket

Hozzászólások
Hozzászólás beküldésekor a hozzászólási űrlapban megadottakon kívül begyűjtésre kerül a hozzászóló IP címe és a böngészőazonosító karakterlánc a kéretlen tartalmak kiszűrése céljából. Egy személytelenített, az e-mail címből előállított karakterlánc (hashnek szokás nevezni) kerül továbbításra a Gravatar szolgáltatás felé, ha ez az oldalon használatban van. A Gravatar szolgáltatás feltételei az alábbi címen tekinthetőek meg: https://automattic.com/privacy/. A hozzászólás elfogadása után, a hozzászólásunk tartalma és a profil képünk is megjelenik nyilvánosan.
Média
Amennyiben regisztrált felhasználó által kerül kép feltöltésre a honlapra, kerülni kell az az olyan EXIF-eket, amelyekben GPS pozíció adatok is szerepelnek. A honlap látogatói ezeket letölthetik és kinyerhetik a helyadatokat a honlapon található képekből.

Kapcsolatfelvételi űrlapok

Sütik
Ha hozzászólást adsz a honlapodon, bejelentkezve maradhatsz a megadott neved, e-mail-ed és webcímed eltárolásával egy sütiben. A tárolás a te kényelmi célokat szolgálja azért, hogy a következő hozzászóláskor ezeket az adatmezőket ne kelljen kitöltened. Ezeknek a sütiknek a lejárati ideje 1 év. Ha rendelkezünk felhasználói fiókkal és be is vagyunk jelentkezve erre a honlapra, akkor átmeneti sütiket állítunk be, annak érdekében, hogy megállapítsuk, hogy a böngésző elfogadja-e a sütiket. Ezek a sütik nem tartalmaznak személyes információt, és törlődnek, ahogy bezárjuk a böngészőt. A honlapra történő bejelentkezéskor több sütit hozunk létre, amely elmenti a bejelentkezési információt és a szerkesztőfelület megjelenítési opcióit. A bejelentkezési sütik két napig érvényesek, a szerkesztőfelület megjelenítési opcióit tároló süti egy évig. Amennyiben az “Emlékezz rám” opciót bejelöljük, a bejelentkezés két hétig folytatódik. Kijelentkezéskor a bejelentkezési sütik eltávolításra kerülnek. Amennyiben bejegyzést vagy oldalt szerkesztünk, egy újabb sütit tárol el a böngészőnk. Ez a süti nem tartalmaz személyes adatot, egyszerűen csak a bejegyzés azonosító számát tárolja, amelyet szerkesztettünk. Egy nap múlva jár le az érvényessége.
Más honlapokról származó beágyazott tartalmak
A honlapon elérhető bejegyzések külső forrásból származó beágyazott tartalmakat (pl. videók, képek, cikkek stb.) használhatnak. A külső forrásból származó beágyazott tartalmak pontosan úgy viselkednek, mintha meglátogattunk volna egy másik honlapot. Ezek a webhelyek lehetséges, hogy adatot gyűjtenek a látogatókról, sütiket vagy harmadik féltől származó követőkódot használnak, figyelik a beágyazott tartalommal kapcsolatos felhasználói viselkedést, ha rendelkezünk felhasználói fiókkal és be vagyunk jelentkezve az oldalra.

Analitika

Kivel osztjuk meg a felhasználói adatokat
Mennyi ideig őrizzük a személyes adatot
Ha hozzászólunk, a hozzászólás és annak metaadatai nem meghatározható ideig a rendszerben maradnak. Ennek célja, hogy az összes ezt követő bármely hozzászólás általunk megismertté és jóváhagyottá váljon, azaz ne kerüljön fel a moderálandó hozzászólások listájára. A honlapon regisztrált felhasználók (ha vannak ilyenek) személyes adatai a saját felhasználói profiljukban is tárolásra kerülnek. Minden felhasználó megtekintheti, szerkesztheti vagy törölheti a személyes adatait bármikor (kivéve, hogy nem változtathatja meg a saját felhasználói nevét). A honlap rendszergazdái ezen információkat szintén megtekinthetik és szerkeszthetik.

Milyen jogokkal rendelkezik a felhasználó a saját adatai kapcsán

A weboldalon regisztrált fiók vagy hozzászólás írása esetén kérhető a személyes adatok export fájlban történő megküldése, amely bármilyen adatot tartalmaz, amit korábban a felhasználó rendelkezésünkre bocsátott. Kérhető továbbá, hogy bármilyen korábban megadott személyes adatot töröljük. Ez nem vonatkozik azokra az adatokra, amelyeket adminisztrációs, jogi vagy biztonsági okokból kötelező megőriznünk.

Hová továbbítjuk az adatokat

A látogatók által beküldött hozzászólásokat automatikus spamszűrő szolgáltatás ellenőrizheti.

Kapcsolati adatok

Hidegkúti Hírek
Kiadja: Új Hírek Média Korlátolt Felelősségű Társaság
1137 Budapest Katona József utca 6. 2/24
Kiadásért felel: Dr. Gór Csaba Gyula
Lap menedzser: Dr. Erdősi Károly, Küller András
Főszerkesztő: Dr. Erdősi-Boda Katinka
E-mail: info@hidegkutihirek.hu
Save settings
Cookies settings