A Nagyházi Galéria idei karácsonyi árverésén szerepelt egy német reneszánsz tálalószekrény, mely a licitálás során nem talált gazdára. Egy olyan érdekes, valószínűleg régi faelemeket is felhasználó 19. század végi példányról van szó, melyet meglehetősen hozzáértő asztalos készített. Olyan mester, aki eredeti bútort is látott, és azt mintául vette.
A Nagyházi Galéria aukcióján kínált példány
A reneszánsz bútorművészetnek sok válfaja van (francia, holland, német) stb. és még ezeken belül is vannak kisebb-nagyobb eltérések. Ez a bútor rokonságot mutat az ulmi, illetve augsburgi délnémet darabokkal, nem véletlenül, mert szinte biztosan Elzászból származik (Alsace, Alsatian angolul). A legközelebbi analógiát pont egy eredeti, 17. századi műtárgy jelenti.
Feltűnő a hasonlóság: a bútorok magját egy láda jelenti, ami a későbbiekben szekrénnyé fejlődött a ládaszekrény köztes fokozaton keresztül. Ez a ládaszerű mag készülhetett egy- és kétajtós kivitelben is. Alulról egy oszlopok által tartott, 3 oldalról nyitott fülkéhez kapcsolódik, pogácsa lábakon áll. Felül két lépcsőfok és egy oromfal található, ide díszes edényeket, kancsókat helyeztek. Mindkét bútort legfelül angyal motívum koronázza meg.
Honnan tudjuk, hogy a szóban forgó példány nem 17. századi?
A Nagyházi galériában kínált példány esetében az oromfal és az ajtó díszítése már a barokkba hajlik, míg a tiszta reneszánsz példányok esetében az építészetből kölcsönzött motívumokat (timpanon, oszlop) találunk. Többek között ez árulja el azt, hogy ez a bútor jelentős részben a historizmus korában készült. Hiteles viszont az ajtót két oldalról keretező oszlopok kialakítása. Mindkét bútor színvilága a délnémet hatást tükrözi, szemben a holland vagy a francia darabokkal. A sötét és világosbarna színek harmonikus egésszé állnak össze: az oszlopfejezetek, gyámok, az oromfal barokkos motívumai mind sötét színűek.
Az ajtó fája mindkét esetben réginek tűnik, tehát valószínűleg a most aukcionált példány is tartalmaz régi részleteket. A zárszerkezet tökéletes utánzata a régieknek, de túl jó állapotú ahhoz, hogy biztosan kijelenthessük róla, hogy eredeti lenne.
A historizmus korában máshogy viszonyultak a műemlékekhez, mint manapság: például a pécsi vagy a veszprémi bazilika átépítése mutatja, hogy a régi szellemben újat is alkottak, kiegészítve a régi épületeket. Ugyanezt tették a bútorokkal is, a régi, már tönkrement részleteket újonnan faragott elemekkel pótolták ki, így alakultak ki a régi elemeket is tartalmazó, de jelentős részben „csak” 150 éves darabok. Az ebben a korszakban létrejött főúri gyűjteményekben is keverten kaptak helyet eredeti reneszánsz és neoreneszánsz példányok, gondoljunk csak például a füzérradványi kastélyra. A Nemzeti Kastélyprogramban megújult épület gyűjteményét érdemes lenne hasonló darabokkal gazdagítani.
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.