Orbán Viktortól, – a Kossuth rádió „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában – elhangzott , hogy
A szankciós politika egy lépés a háború felé……….Lépésről lépésre csúszunk bele ebbe a háborúba, nagyon veszélyes dolog, amit Európa művel. Mi békét akarunk, de rajtunk kívül senki nem követi ezt az irányvonalat.
Orbán Viktor
A Magyar Nemzet (2022. november 19.) erről szóló tudósításában így kommentálja a miniszterelnök beszédét;
A szankciós politikával kapcsolatban a miniszterelnök arról beszélt, a politika bizonyos esetekben olyan, mint az otthoni életünk. Ha valami nem sikerül, akkor vagy számot vetünk, vagy utóbb a kudarc érzését úgy dolgozzuk fel, hogy máshogyan emlékezünk a történtekre. – Az önbecsapás nem segít, le kell beszélnünk az európai vezetőket arról, hogy gyermekded módon utóbb máshogyan emlékezzenek dolgokra, mint ahogy azok valójában történtek – fogalmazott.
Egészen más, homlokegyenest ellentétes megközelítésben ír minderről a 444.hu balliberális portál. (Orbán szerint Magyarország sosem szavazta meg a szankciókat, pedig de (msn.com)
Mi ehhez a témához csak annyit tehetünk hozzá, szeretnénk hozzátenni, hogy az „András a szolgalegény és az ifjú Klebelsberg gróf” című a Klebelsberg Emléktársaság támogatta, jegyezte hasonmás kiadású könyvben (II. kötet, XIII. fejezet, Különösen fontos a tudatos életvezetéshez szükséges hit megléte, 198 – 200 oldalak – írta és szerkesztette dr. Erdősi – Boda Katinka) ezt olvashatjuk:
Első megközelítésben a mítosz és az illúzió mögött meghúzódó remény és vágy fogalmak, illetve jelenségek közötti különbségek tisztázására kerüljön sor. Péguy reménység-misztériuma szerint a reménységet akár félre is lehet ismerni és problémává lehet alakítani abban az esetben, ha a reménységet vágyként „kezeljük”.
Ilyenkor az „objektív valóságot”elferdítő illúziókba keveredünk, és ráadásul még sok esetben akár „érdekünkben is áll félreismerni a valóság igazi jellegét”. Gyakran összekeverjük a reményt a vággyal, amit az ember igen könnyen és igen sokszor felcserél, mert nem tisztázta magában, nem érzi, hogy a kettő között óriási a különbség, jobban mondva a két fogalom teljes egészében más. A Larousse enciklopédia címszavai szerint valaminek a reményében: valamit remélve vagy bizonyosra véve, míg a vágy hiányérzet kielégítésére való erős lelki törekvést jelent. A fel(el) – cseréléstől függetlenül azonban az objektív valóság mindenképpen azonos, s előbb-utóbb be is következik, és azok, akik valamilyen erős hittel e valóság bekövetkezésében hisznek-hittek, s ezért tesznek-tettek is, úgy a remény jegyében élnek és éltek. Akik viszont a remény útja helyett a vágy útján lépkednek, s nem éltek-élnek a hit jegyében, azok az „objektív valóságot elferdítő illuzórikus ítéletekbe” esve, nem is ismerik fel az egyedüli bekövetkezendő, avagy már be is következett valóságot. Sok esetben ez utóbbi során ilyenkor valamilyen érdekünkben áll az, hogy a valóság igazi jellegét félreismerjük, tudatosan félremagyarázzuk, mert a valóság szülte várható „kellemetlenségekkel” nem akarunk szembesülni.
Összegzésként az előbbiek megközelítésében az áll, hogy „csak” egyfajta objektív valóság van (és nincs közvetlen vagy valamiféle közvetett, avagy akár fiktív, tényleges, szubjektív stb. valóság), akár a remény útját, akár a vágy ösvényét választom. De amíg a reménynél a valóság bekövetkezéséért az erős hit jegyében muszáj cselekednem is, a másik esetben is „ugyanannál” a valóságnál, aki a vágyon keresztül lépked – immár a valóságot elkerülve – az illúziók világába téved, és ezzel cselekedetei is tévúton járnak. Az illúziót a vágy okozza, és mindkettő meglétének következménye, hogy a reménység misztériumát közönséges problémává degradálja.
A probléma magyarázatát pedig nem sikerül megtalálni, mert magát az egyetlen valóságot tagadja.
Gabriel Marcel A misztérium bölcselete című könyvében fejtette ki a fenti gondolatokat. Láthattuk, hogy a misztérium adott esetben problémává fokozódik le. Azt írja ugyanitt, hogy az ilyen világban végtelen számú probléma létezik, mert az okokat nem ismerjük.
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.