Október 3-án emlékeztek a Német Egység Napjára a Kultúrkúriában a Német Ház Alapítvány, a II. kerületi Német Önkormányzat, a Pesthidegkúti Német Nemzetiségi Alapítvány, valamint a Pesthidegkúti Helytörténeti Kör szervezésében. Az eseményen a Pesthidegkúti Német Dalkör énekelt, beszédet mondott, Őrsi Gergely, Gór Csaba és Küller András. Valamint Puszt Tibor A hallgatás kényszere c. filmjét is megtekinthettük.
Őrsi Gergely többek között arról beszélt, ahol egységre emlékezünk, ott azelőtt jelen volt a megosztottság. A társadalomnak a megosztottsága sohasem egy természetes állapot. A megosztottság mindig politikai, hatalmi érdekekből történik. Amikor egy közösség újra egységet alkot, az a világon az egyik legcsodálatosabb dolog. Hiszen a közösségeket, társadalmakat nem lehet politikai logarlécen mérni. Amikor a határnyitásnál Magyarország és Németország egyszerre segítette, hogy legyen megint egység, akkor nemcsak egy gazdagabb, nemcsak egy összetartóbb, hanem egy erősebb Európát is létrehozott. Ezekre kell emlékezni a Német Egység Napján.
Dr. Gór Csaba beszédét Goethének gondolatával kezdte, miszerint „Mi emberek gyakran siránkozunk, hogy oly kevés a jó napunk, és annyi a rossz, már pedig ha mindig nyílt szívvel tudnánk élvezni a jót, amit az Isten nap nap után ad, akkor volna erőnk elviselni a bajt is, ha rá kerül a sor.” Többek között elmondta, hogy a bajt is meg a jót is megtapasztalhattuk közösen. Ugyanakkor az isteni gondviselésnek köszönhetően a magyarok és a hazánkban élő németek több mint 300 éves közös munkáját a II. világháború és az azt követő kitelepítések sem tudták eltörölni. Hangsúlyozta, hogy a vasfüggöny boldogtalanabb oldalán több mint 16 millió némettel együtt tölthettünk el évtizedeket, de ettől függetlenül mindig megtaláltuk a jót. A berlini fal ellenére, Magyarország és különösen a Balaton a családok újraegyesülésének szimbólumává vált a németek számára. Együtt éltük át végül a páneurópai piknik felszabadultságát, s az újra eggyé válás örömét. Majd Helmut Kohl szavait idézte. Befejezésül leszögezte, hogy mi magyarok és németek közösen mutattuk meg Európának, hogy a béke az egyetlen út a népek barátságának elmélyítésére.
Küller András teljes beszéde itt olvasható:
Az az ige jutott eszembe, hogy, „Légy hű mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját.” Felelősséget találtam ebben a mondatban. 1945-ben a Szovjetunió és az Egyesült Államok Németországot elfoglalták. Németországban egy olyan időszak következett 1945 után, amikor a területeit szektorokra osztották. 3 szektor volt az egyik oldalon, egy szektor a másik oldalon. Akkor még egység volt a győztesek között. A három szektor Franciaországé, Nagy-Britanniáé és az Egyesült Államoké voltak. Egy darabig ez működött, aztán látható volt, hogy ez nem fog sokáig tartani. És azok az emberek, akik akkor megélték a háború borzalmait, bárhol máshol a világon, németek, azoknak el kellett szenvedniük ezt a megosztottságot is. Ezek után következett az, hogy két német állam alakult, az NSZK és az NDK. Szétszakították a családokat újból, újból keserves időszak következett egyik és másik területen is. Ez a megosztottság szűnt meg 1990 október 3-án. Egyesült a két ország. Mit üzen ez az egyesülés, egyesítés számunkra? Azt, hogy kitartó hosszú szenvedések után a megosztott Németországban élő embereknek megvolt a hitük és akaratuk, hogy egyesüljön ez az ország. Ehhez kellett valami más is, méghozzá a nagyhatalmak egy-egy lépést hátraléptek, s az anyaország visszakapta elszakított területeit. Egységes lett újra Németország. Ezért jutott ez az ige eszembe, mert a kitartás az győzedelmeskedett, de hát ehhez persze kellett a nagyhatalmak meggyőződése arról, hogy jó irányba megy Európa fejlődése akkor, amikor egyesül Németország. Mit üzen még a mai nap? Az, hogy jó együtt lenni. Jó, hogy ebben a kérdésben ennyien itt vagyunk. Nem találkoztunk volna más programmal biztos ugyanebben a körben. Ez üzenet Hidegkútnak, üzenet képviselőinknek, parlamenti képviselőnknek, hogy mi a béke oldalán állunk. Mi békét akarunk, s ez az ami előreviszi Pesthidegkút jövőjét, országunk jövőjét, s Európa jövőjét. A másik üzenete ennek a napnak, hogy lehet békét kötni. Lehet egy-egy lépést hátralépni, és akkor megtörténik a mindenki számára vágyott béke. A harmadik, hogy lebontottunk egy olyan hidegháborús falat, amely után teljesen másik időszak kezdődött Európában. Olyan fejlődésnek indult, amely jó lenne, ha sokáig tartana, vagy sokáig tartott volna. Reménykedünk abban, hogy ez az időszak nem szűnt meg teljesen. Mind kulturálisan, mind gazdaságilag mind egyéb tekintetben nagyot léptünk előre. Ezt nyugodtan lehet ajánlani, a környezetünkben folyó kíméletlen háborúnál is. Mert József Attilának a szavai jutottak eszembe, amikor „És forgolódnak a tőkés hatalmak, csattog világot szaggató foguk.” Mikor írta ezt József Attila? 1931-ben. Mi következett utána? Hát nem is merem elmondani… Ne következzen be semmilyen olyan esemény ami ennél súlyosabb. Hiszen ez az egyezmény mutatja meg, hogy tudunk békét kötni, békésen élni. Olyan közel 30 évet éltünk meg Európában ami példamutató. Ez az ami szívünkben és lelkünkben el kell hogy vigye mindenhova Hidegkúton, az országba a hírt, hogy igen, érdemes és kell a békéért tennünk. A legfontosabb a hit, remény és szeretet. Hiszem, hogy vezetőink, Európában élők, minden ember arra vágyik, hogy béke legyen a határainkon túl. S ez a béke, van remény arra, hogy bekövetkezzen, mint ami 1990-ben történt. Egyik napról a másikra. Legyenek olyan vezetőink, akik képesek arra, hogy ezt a békét megkötik. Remélem, hogy még ebben az évben ez a szörnyű vérrontás véget ér. A felebaráti szeretet lépjen a tőke, a pénz, a területszerzés helyébe. És építsünk olyan közös Európát, Magyarországot, úgy élhessenek Hidegkúton utódaink, hogy béke legyen, gazdagság és növekedés. Ezeknek a szellemében tudom azt mondani, hogy mi a béke követei legyünk és vagyunk.
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.