Nem is olyan régen még, a kommunista hatalom birtokosai november 4-ét elhallgattatták hazánk fiaival és leányaival. Vaskos történelemtankönyvek arról számoltak be, hogy 1956-ban ellenforradalom volt. Csak azt nem mondták meg, hogy mégis hogyan történhetett meg ez. Ideológiai maszlagként, elnyomástechnikai módszerként funkcionált minden. Az igazság pedig csak az otthonokban és a lelkekben élt tovább, az igazságról beszélni nem lehetett. Évtizedeken keresztül hazugságban nőtt fel több generáció. Ma már mi szabad világban élünk, de jól ismerjük a hazugság természetrajzát, merthogy a hazugság egyidős az emberiséggel. Már az ókori görögök tudták ezt, Platón is felhívta rá a figyelmet barlanghasonlatában, s mi is szenvedünk tőle nap mint nap. Gyakran tesszük fel a kérdést magunknak, a hazugság vajon mikor fog kiderülni? Ki fog-e egyáltalán derülni? Vagy a hazugság átmaszkírozható-e igazságra? Kinek a hatalmi érdekében áll? Meddig kell tűrnünk, magunkba fojtanunk szavainkat, gondolatainkat? Mikor lehetünk újra szabadok, tabuk nélkül? Ezt érezte egy nép 1989-ig. Amikor is eljött az igazság pillanata. (A „Megfeszített” című rockoperában is elhangzott, hogy a hazugság nem lehet a az igazság felett.) Csak idő kérdése volt az egész. Itt több évtized kellett hozzá, ami a Teremtő szemével nézve évmilliókhoz viszonyítva röpke perc, nekünk pedig egy, jobb esetben fél élet. Így nem maradt számunkra más hátra, csak az, hogy „Ember küzdj és bízva bízzál!”
Tehát mi történt egész pontosan 1956-ban ezekben a napokban?
A dübörgő szovjet tankok megtöltött csöveiket az ország szíve, Budapest felé visszafordítva, s tömegesen megerősített újabb csapatokkal átlépik a magyar határt, s szétlövik Budapestet. Nagy Imre a jugoszláv, a vallató börtönöket megjárt Mindszenty bíboros az amerikai nagykövetségre menekül. Bibó István egyedül maradt a Parlamentben. Nagy Imre rádióban szól a néphez, Bibó üzenetet küld Dwight D. Eisenhower amerikai elnöknek, segítség nem érkezik. Kádár vezetésével viszont megalakul a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, az utána történteket pedig ismerjük, Kádár János lett szovjet támogatással ezek után Magyarország első számú vezetője.
Ennyit a történelem menetéről, pontokba szedetten, szűkre szabottan. De mindannyian tudjuk, hogy ez csak a felszín, a valóság a szabadságért való küzdés, kiállás volt. A szovjet tankokkal szemben a magyar nép fiai, és a forradalom vezetői álltak. Nem mérlegeltek semmit, főképpen nem azt, hogy mekkora a szovjet birodalom és mekkora Magyarország területe, az erőviszonyokat, a lakosságot tekintve. Ezek számukra csupán mennyiségi kérdések voltak. Csak az érdekelte őket, hogy saját sorsukkal, utódaikkal és szüleikkel mi van és mi lesz, tudták, hogy úgy nem akarnak élni, ahogy azt addig tették, szívükben tűz lobogott. Mondhatjuk, hogy a vesztükbe rohantak? Az biztos, most már egyértelmű, hogy a Szovjet Birodalom első repedéseiért, „ők feleltek”. Még egyszer hangsúlyozandó, hogy ők, a nép fiai, és valódi vezetői, egytől egyig példaképeink. Pongrátz Gergely a Corvin köz főparancsnoka, Wittner Mária, s még sorolhatnánk. Vagy a II. kerületi Mansfeld Péter, akinek felmenőit annak idején, malenkij robotra vitték, s aki a forradalom idején Szabó János (Szabó bácsi) vezette Széna téri ellenálló csoporthoz tartozott. Kiskorúsága (15 éves lévén) miatt kezdetben meg akarták akadályozni társai, hogy részt vegyen a harcokban, de aztán mégis gépkocsis összekötőként tevékenykedett. November 4-ig az ellenállás tagjai között küzdött, majd utána összegyűjtötte a fegyvereket, egy újabb esetleges forradalomhoz. A hatalommal később is sorozatosan összezördült, próbálta újraéleszteni a forradalmat. Többször elfogták, lecsukták, majd halálra ítélték ezek miatt. Kivégzése közvetlenül 18 éves születésnapja után 11 nappal történt, vagyis megvárták, hogy nagykorú legyen.
Fontos, hogy ilyen emberek sorsával tisztában legyünk, mert múltunk feldolgozása csak az egyének sorsának bemutatásával teljes. November 4-e nem az aktuálpolitizálás színtere, de mégsem mehetünk el amellett, hogy Őrsi Gergely október 22-én a megújult Széna téri beszédében, azon a helyszínen, ahol az említett Mansfeld Péter is harcolt a következőket mondta;
Van egy alapvető tévedés, amire általános iskolától kezdve nevelnek minket: az, hogy a történelem államférfiakról szól. Királyokról és hadvezérekről tanítanak minket és ezért legtöbbször róluk is beszélünk. Az ezerarcú és ezer színben pompázó társadalmakat szürkére festik, ezért is tudunk nehezen kapcsolódni az örökségünkhöz, hiszen a kép, amit a tankönyvek lapjain mutatnak, annyira másként fest, mint a mi életünk. Ezen szeretnénk változtatni a Széna téren.
Valóban a történelem nemcsak nagyemberekről, hanem a kisemberekről is szól. A történelem nemcsak a nagyembereké, hanem a kisembereké is. Ugyanakkor viszont fontos, hogy büszkék legyünk hazánk érdekeit szolgáló államférfiaira, (forradalmi) vezetőire. Lásd.: Pongrátz.
Vétek lenne elfelejtkezni róluk, vagy megtagadni őket. Hiszen a jó vezető szakértelmére, tudására, körültekintésére, előrelátó képességére, erényeire a népnek, vagy egy adott csoportnak szüksége van. Egy megfelelő vezető, összetartó fő irány nélkül csak a káosz, az anarchia alakul ki, amit egy háttérhatalom csak meglovagolhat. A jó vezérek, vezető karakterek jelleméből mi hétköznapiaknak erőt kell merítenünk, tanulnunk kell, a rossz vagy gyengekezű vezetők esetében pedig le kell vonnunk a konzekvenciákat, s tanulságokat, hogy másképpen cselekedjünk. Egyet nem szabad; kiradírozni őket a történelemkönyvekből, mert az egyén etikája, csak elődei etikáján alapulhat. Az ezerarcú társadalom, mint példakép pedig nem lehetséges, nem valósítható meg. Merthogy az ezerarcú társadalom fogalma is problémás. Problémás, mert életidegen, emberidegen az az elméleti megközelítés, hogy a társadalom egyénekből áll. Sokkal inkább emberközelibb az, hogy az egyének építik fel a társadalmat. Vagyis mindig az egyén a fontos, az az egyén, aki rendelkezik etikával, erényekkel, legyen az hadvezér, legyen az a mártir Mansfeld Péter. (Ha nem rendelkezett volna megfelelő erényekkel, akkor példakép sem lenne. A társadalom hasznos tagja sem lehet az, aki nem szolgálja embertársai és a saját maga javát.) Csak személyeken, erényekkel rendelkező kiválóságokon keresztül kötődhetünk érzelmileg történelmünkhöz, semmiképpen sem a tömeg, a társadalom fogalmán keresztül, mert ez utóbbi lehet az éppen aktuális ideológia szerint éppen szürke, máskor ezerarcú, de akár a jövőben háromfejű is, maga a társadalom, mint kifejezés, személytelen, heterogén gyűjtőfogalom marad.
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.