„Nyílt levél” – 2. rész

Topolánszky Ádám közelmúltban megjelent másik, a „Volt egyszer egy Amerika” című írása a klasszikus nyílt levél ^[1]„A szélesebb nyilvánossághoz szóló, levélformában írt művek közül a nyílt levél a publicisztika műfaja. Írója meghatározott személyt vagy személyeket szólít meg, de … Bővebben jegyeit hordozza magán. Míg a Nyílt levél – 1. rész című cikkünkben szemlézett írása Európának, azon belül Németországnak volt/van címezve, ez egyértelműen a tengerentúli Egyesült Államok szélsőséges demokrata párti vezetésének.

Az egész világot fenyegető amerikai parancsuralom nem kis mértékben a fegyvergyártó cégek profitéhségének köszönhetően most azonban egy olyan világégéshez vezethet, amelyet az emberiség eddigi kalandos történelme során még nem tapasztalt. Ez a mindent és mindenkit maga alá gyűrő liberális-globalista kísérleti laboratórium – amelynek legfőbb táplálója az Egyesült Államok szélsőséges demokrata párti vezetése – egyúttal véget vethet az emberi társadalmak eddigi fejlődésének.

Rövid történelmi/történeti visszatekintéssel – mintegy a lehetőség megteremtésével, más kontextusban maga az ok bemutatásával, – kezdi tulajdonképpen sorait, de hamarosan a „nyílt levél” tárgyára tér;

Jó dolgában és gazdagságában azonban már nem volt képes pozitív célokat megfogalmazni és konstruktív szereplőként beilleszkedni az emberiség modern kori fejlődési szakaszába. Ettől kezdve nem együttműködni kívánt a többi nemzettel, hanem igyekezett rájuk erőltetni saját ideológiai elképzeléseit”, majd kicsivel odébb pontosítja, hogy mit is ért Amerika „saját ideológiai elképzelései” alatt; „populáció elsősorban fogyasztóként és demokrata választópolgárgyárként funkcionál, aberrált eszméket terjeszt és folyamatosan butul a digitális világ szekuláris nyomása alatt

A „nyílt levél” tárgyáról áttérve, immár maga a hangvétel is egyre jobban megfelel a nyílt levél műfajának;

…..az egyre inkább megosztott és békétlen Egyesült Államok immár végstádiumban vergődik, hiszen egy konstruktív, példaértékű országból egy transzkontinentális, erőszaktól sem visszariadó kíméletlen birodalommá vált

Ez pedig már innentől formára is az. Ahogy a levelekben mindig is megszólítással kezdünk, s ahogy azzal egyúttal egyértelműen azt is meghatározzuk, hogy az kinek szól, és kitől várjuk a levelünkre a válaszlevelet;

Tisztelt Fehér Ház, Pentagon, képviselőház, szenátus, külügyminisztérium!

Kezd rendkívül visszatetsző lenni ez a globális zsaru-szerepkör, amit önök magukra vállaltak. A világ népeinek kezd elege lenni a mindenkit kioktató, fenyítő és lenéző, felfuvalkodott hozzáállásból, amit önök a nemzetközi politikában gyakorolnak. Mi történt a párbeszéddel? Mások véleményének meghallgatásával? A konszenzusos kormányzás kialakításával? A kölcsönös tisztelet és megértés légkörének megteremtésével?

A kérdések megválaszolását, – amely nem más, mint, a kialakult helyzet elemzése, értékelése – a szokásoknak megfelelően, még ugyanitt, ugyanebben a „nyílt levél” írója is megteszi, de ezt részletezve inkább a kedves olvasó közvetlenül a Magyar Nemzetben tekintse át, annak terjedelme miatt. Mi most csak a végső és igen kemény konklúziót idézzük;

A hídfőállás most Ukrajna, amelynek politikai szerepe nyilvánvaló, hiszen a narancsos forradalom óta egy saját magát is a liberális erőknek kiszolgáltató bábkormány vezeti ezt a zavaros etnikumú és múltú, nemzetnek aligha tekinthető országot. Az Egyesült Államok feltétele, cserébe az amerikai adófizetők által finanszírozott fegyverdömpingért, hogy Ukrajna irányítását át kell engedni a liberális demokraták ellenőrzésének. Ez lefordítva sem lehet más, mint nyílt provokáció Oroszországgal szemben. Hiába magyarázza ezt másképp a liberális háttérhatalom.

A cikkek ismertetésével, az idézetek nagy számával, a megfogalmazottakkal nem kívántunk kivételesen most mást prezentálni, mint azt, hogy milyen is a nyílt levél. És természetesen szeretnénk többek között az újságírói munka radikalizálódására is felhívni a figyelmet; a nyílt erőszak, a világháború rémének megjelenésével egyidejűleg. S várhatóan egyre többször a valódiak, az „igaziak” is meg fognak születni mások tollából is, ha a „hadművelet” eszkalálódik, ha a fegyverszünet, a békekötés hamar nem történik meg, nem valósul meg.

Befejezésül, Topolánszky azt írja a címzetteknek, – amely lehetett volna akár a cikkének az elején, – akár mottó gyanánt is;

Azt már nem is merem javasolni, hogy mi lenne, ha több etikát, történelmet vagy éppenséggel hittant tanítanának az iskolákban, nemzetközi pénzügyi ismeretek, woke- és genderabszurditások, valamint kritikus fajelmélet helyett.

Borítókép: az ukrán „Álom” és a realitás találkozása egyetlen fényképen