Az új évi fogadalmaink margójára – a tudatmódosítás mechanizmusa

Amit gondolunk” az egy pillanat, „ahogyan gondolkodunk” pedig egy folyamat. Azt irányítani is lehet. Gondolkodni pedig nehéz, azt mindenkinek meg kell(ene) tanulnia.

Kabaré tréfák sokaságának születése, és a komoly év kezdeti (elejí) fogadkozások hosszú sora sokaknál az idén sem lesz másképpen. Pedig ebben az utóbbi esetben nem a be nem tartott, tarthatott tettek miatt kell hibáztatnunk magunkat. A gondolkodásunkkal van a baj, jobban mondva a gondolkodásunk mechanizmusával. Ezt a területet (problémát, jelenséget, stb.) minden valamilyen szellemi szinten álló ember ismeri, többé –kevésbé foglalkoztatja is, hiszen alapból nem akarja magát „kiszolgáltatnia” az ugynevezett tudatmódosítás iparának. Jeszenszky Zsolt is, – (magát Politikai Hobbistának is nevezi, így nagy kezdő betűkkel), – foglalkozott tavaly év végi írásában ezzel a témával.

Bevallom, sokszor nem tudom hová tenni, egymás mellé tenni a Hobbista, a hírshow műsorvezető könnyed, humoros személyiségét, s a mélyen szántó, filozófiai írásait, alkatát, de ez legyen az én személyes „gondom”.Írásának már címe is sokat sejtető; „Az elit célja a totális tudatmódosítás – ÉN CSAK LEÍRTAM… – A közösségi médiától függve csak impulzusokra reagálunk, nem gondolkodunk.”, – s már felütésként így exponálja mondanivalóját:

Szándékosan használom ezt a megfogalmazást: „ahogyan gondolkodunk”, nem pedig azt, hogy „amit gondolunk”. Mert az emberek befolyásolása, a tömegek manipulációja alatt általában ezt értjük.

Majd köntörfalazás nélkül keményen a két út közötti különbségből fakadó következmény veszélyére is felhívja a figyelmet;

…már nem azt befolyásolják, amit gondolunk, hanem azt, ahogyan gondolkodunk. Mert ez már egy mélyebb, fundamentálisabb szint. Ha már azt sikerül irányítani, hogy az emberek hogyan gondolkodjanak, akkor annak már gyakorlatilag egyenes következménye, hogy mit fognak gondolni.

Bár ekkor még nem igazán látjuk át, – legfeljebb csak ösztönösen sejtjük, – hogy ez számunkra akár az egyik, vagy másik út, szint valójában mit jelent. Nagyvonalúan lesöpörjük az egészet azzal, hogy minket azután senki nem tud befolyásolni, „nem engedjük meg, azt gondolok, amit akarok, s senkinek semmi köze hozzá. Engem azután nem lehet manipulálni,” Nem ilyen egyszerű a „mechanizmus”, s Jeszenszky Zsolt hosszú tudományos fejtegetésbe kezd, amely nehéz olvasmány egy napilapot olvasó embernek. Azt írja, hogy; a „hogyan gondolkodunk?” kérdésnél…amelynek során az ember a „viszonyát a világhoz, amiben él” vizsgálja, s ilyenkor ” a világot kizárólag az érzékszervein keresztül ismeri, ismerheti meg.” Majd ennek egyenes következményét is számba veszi ekképen; „A „HOGYAN gondolkodunk?” kérdésre, ez a (kizárólagos szerk.)megközelítés azt a választ adja, hogy úgy gondolkodunk, ahogy az agyunk az érzékszerveken keresztül kapott impulzusokat feldolgozza, és gondolatokat szintetizál belőlük. Vagy máshogy fogalmazva: a sok-sok különböző ingert gondolatokká redukálja.”

A fenti gondolatsorban, – amelynek megértésére el kellene mélyedni a két kulcsszó jelentésén, a kizárólagosságon és a gondolatokká való redukáláson, – azonban nincs lehetőségünk. Minden átmenet nélkül folytatja tovább az eszmefuttatást, s ezzel nem könnyíti meg a továbbiak elfogadását sem;

A másik megközelítés szerint az emberi agy tulajdonképpen egy mikrokozmosz, Isten univerzumának kicsinyített mása. És mint ilyen, maga is képes „teremteni”.-írja a szerző. A teremteni idézőjelben viszont még sem pótolja az elfogadható rávezetésünket a másik út „mechanizmusának” a megértésére. Igaz segítségül hívja később a pszichológia, s a holisztikus orvostudományt is, amikor ezekre hivatkozva ”az emberi agy tehát magától is képes gondolatokat szülni, nincs szüksége ehhez semmilyen külső, érzékszervi ingerre. Vagyis gondolatokat képes manifesztálni. Illetve a gondolataiból indukálódnak aztán az ingerek.” – állítását megfogalmazza. Közvetlenül ez után a szerző érzi is a hiányosságot;- „És itt megint kinyithatnánk ugyanazt az ajtót, mint az előbb, hogy a bennünk önmaguktól, önmagunktól megszülető gondolatok valóban a „semmiből” jönnek-e, vagy valamilyen felsőbb szellemi erő – akár Isten, akár a sátán – hatására születnek-e meg…”

Ezután mégis csak kinyitja az „ajtót”, sőt szélesre tárja: „a két különböző szemlélet egészen Platónig és Arisztotelészig vezethető vissza.” Bőven és részletesen foglalkozik e két ókori filozófus ebbéli munkásságával, ezért is ajánlom a tisztelt olvasónak, hogy mélyedjen bele Jeszenszky további írásába. Nem bánja meg, ha eddig csak felszínesen hallott ez ideig például platóni idealizmusról. „Platón viszont az érzékszerveket eleve kevésnek tartotta ahhoz, hogy a világ valóságát képesek legyünk általuk igazán megismerni, és csak az „árnyékot” látjuk. Viszont az agy „teremt”, mégpedig azáltal, hogy hipotéziseket állít fel, amiket aztán a valóság próbájának tesz ki.” Hosszan bizonyításába kezd az előbbiekben leírtaknak, Arisztotelészen át a brit liberális filozófusokig, akik „teljesen az „arisztotelészi pályára” állították rá az emberiséget.”… „A brit liberálisok által megalapozott materializmus győzelmeskedett. És ennek talán legnyilvánvalóbb és egyben legrémisztőbb megnyilvánulása a közösségi média. Ami persze tulajdonképpen csak „kimaxolta” azt, amit már eleve jó ideje csinál a tömegmédia, az egész tömegkommunikáció. Folyamatosan bombáz minket. Pontosabban az érzékszerveinket. Szakadatlanul kapjuk az impulzusokat, ingereket, amikre egyfolytában reagálunk is”…” És miközben folyamatosan reagálunk, mit nem csinálunk? Nem gondolkodunk, nem kezdeményezünk, nem „teremtünk””…

Valamint „az emberiségen uralkodni akaró elitnek pontosan ez a célja: hogy csak impulzusokra reagáljunk, a teremtő energiáinkat, agyunk indukciós képességét hanyagoljuk el. Istent pedig ne is keressük.”

Azt írtam bevezető soraimban, amikor az új évi fogadalmainkról „értekeztem”, hogy „nem a be nem tartott, tarthatott tettek miatt kell hibáztatnunk magunkat. A gondolkodásunkkal van a baj, jobban mondva a gondolkodásunk mechanizmusával.”

Jeszenszky Zsolt szépen körbe járta a témát a kommunikáció, a manipuláció oldaláról. De egy másik tudomány is, a hermeneutika tudománya is sokat tehet „felvilágosításunkért”. A következőkben, a későbbiekben kísérletet teszünk a téma rövid összefoglalására Dilthey: „A hermeneutika keletkezése”, és a „Történelmi világ felépítése a szellemtudományokban” című tanulmányainak összehasonlító elemzésére.