Az idei évben dr Elek Károly kapta a Klebelsberg-díjat

A Pesthidegkúti Városrészi Önkormányzat az idei évben dr. Elek Károlyt tüntette ki Klebelsberg-díjjal. A díjátadó gálán Csere István, a Máriaremete-Hidegkúti Ökumenikus Általános Iskola igazgatója méltatta a díjazottat, miután Őrsi Gergely és Dr. Gór Csaba mondott beszédet. Seidl Dénes trombitaművész Kemenes András zongoraművésszel köszöntötte a díjazottat.

A következőkben dr Elek Károly szavait és Csere István laudációját adjuk közre.

dr Elek Károly Joseph Ratzinger: A föld sója című könyvéből idézett:

Senki nem lehet egyedül keresztény. A kereszténység utitársaságot jelent… Ha a társadalom egésze többé nem keresztény környezet… az Egyháznak sejteket kell képeznie, melyekben a kölcsönös támogatás, egymás hordozása, az együtt-útonlét, tehát az Egyház kicsiben tapasztalható valósággá válik.

Joseph Ratzinger: A föld sója

Majd hozzátette: A Regnum ilyen utitársaság. Nem csak közösség: élettér. Személyes kapcsolatok széleskörű szövevénye; többnyire a gyerekkortól élethossziglan; közösségek közössége. Sokkal több, mint egy szokványos egyesület, klub, szakkör, hittancsoport.

Csere István laudációja

A Pesthidegkúti Városrészi Önkormányzat 1992-ben alapította a Klebelsberg-díjat, azzal a szándékkal, hogy a pesthidegkúti közélet egy-egy kiemelkedő alakja kapja évente. Olyan személy, akiknek élete és tevékenysége példaként állítható mind a kortársak és mind pedig a jövő nemzedékei elé. Megingathatatlanul szilárd meggyőződésem, hogy a ma díjazott dr Elek Károly teljes mértékben megfelel ennek a több mint 30 éves kívánalomnak, az eredeti szándéknak.  

S még két megjegyzést engedjenek meg nekem: 

– ha mondanivalómon áthallatszik az érintettség érzete olykor, az nem a véletlen műve, hiszen Károlyt 28 éve ismerem, tisztelem. 

– külön megtiszteltetésnek érzem, hogy most én állhatok itt, hogy ismertessem Elek Károly életútját, illetve hogy lehetőségemben áll pár gondolatom segítségével, a sokak által észlelhető felszín mögötti mozgató személyiségjegyeket is láttathassam Önökkel. 

  

Pár tény és gondolat Elek Károly életútjáról 

  

• 1942. 06. 03-án született, Kőbányán, most 81 évesen Isten éltesse Őt e helyről is! 

• Egészen fiatalon, 3. osztályosként bekerült a – kommunizmus alatt rejtőzködve működő – Regnum Marianum közösségbe, ami onnantól meghatározó szerepet töltött be egész életében. 

• A 60-as évek papi – regnumi pereinek oldalvízén az elkötelezett „rendszer ellenes” közösségi munkája miatt az akkor már 4-ed éves műegyetemi hallgatót az ország összes felsőfokú tanintézményéből kitiltották. A villamosmérnöki tanulmányait csak sokéves kihagyással esti tagozaton folytathatta, és csak komoly nehézségek árán tudta megszerezni diplomáját. 

• Az egyetemről kizárása után a Kőbányai Porcelánárú gyárba került betanított munkásként, majd egészen nyugdíjba meneteléig ott dolgozott, később már a műszerfejlesztés osztályvezetőjeként. Az üzemben felmerülő releváns műszaki probléma – porcelán kondenzátorok gyártási kérdéskörének tudományos igényű vizsgálata és fejlesztése témában műszaki doktorátust szerzett a 80-as évek végén. 

• 1976-ban költözött Máriaremetére feleségével, Kemenes Judit tanárnővel. Hat gyermekük született. 

• 1984-ben négygyerekes apaként felismerve, hogy a  gyerekeit nem tudja bevinni a városba az ott működő Regnum Marianum közösségek egyikébe (a Horváth Mihály téri templomhoz kapcsolódtak akkor a regnumi csoportok), így praktikus okokból, összegyűjtve a helyi gyerekeket elindította itt Remetén a gyerekei korosztályának a kisközösségeit, az első évben kettőt. Erre Waigand József atya is áldását adta, aki a Szociális nővérek hűvösvölgyi házában akkor zárt ajtók mögött végezhette csak papi szolgálatát. Az így összegyűjtött kis „hittancsoportokat” Jóska bácsi felkészítette elsőáldozásra, a hittan részét pedig Elek Jutka és Károly tartották a lakásukon hetente tartva találkozókat. Egy-egy alkalmon volt imádság, énektanulás, közös étkezés, lelki téma és játék. 

• BESZÚRÁS: Mi is az a Regnum Marianum?     A mozgalom 1898-ban Mária Kongregációként indult. Röviddel a cserkészmozgalom magyarországi elterjedése után a Közösség alapító tagja lett a Magyar Cserkészszövetségnek, 3. sz. Regnum Marianum Cserkészcsapatok néven. A kétféle gyermeknevelő irányzat értékeit egyetlen életstílusba ötvözték, melynek jelmondata: „Gratia supponit naturam” (A kegyelem a természetre épül). 1901-ben Majláth Gusztáv erdélyi püspök megvette számukra a Budapest VII., Damjanich u. 50. sz. alatti házat. Az udvar közepén egy kápolna épült, ami a közösségi élet és nevelés központja lett. A rendszeres kirándulások, táborok, szakkörök lehetőséget adtak a fiatalok nevelésére, mindezt imádságos lelkülettel.  
  Az alapító atyák azt akarták, hogy a fiatalok valóban hívő keresztényekké váljanak, és Mária példájára igyekezzenek Isten akaratát követni, igent mondani az ő hívására, hitüket másoknak is tudják átadni. Közben a nevelésbe bevontak kiegészültek a lányokkal is, és idővel az ifjúsági csoportok 18 éves koruk után is együtt maradtak. Így a Regnum mindenki számára nyitott lett, a legfiatalabbaktól a legidősebbekig. A Regnum Marianum volt az egyetlen, magyar ifjúsággal foglalkozó közösség, amely az állandó zaklatások ellenére folyamatosan élt és működött a kommunista rezsim alatt is. 

• Elek Károly szerepe a Remetei Regnum Marianum életében az „alapkőletételnél” kezdődött tehát: ő volt a szellemi atyja annak, hogy itt, Hidegkút-Máriaremetén is alakuljanak alsós gyermekekből álló kisközösségek és ne kelljen bemenni a városba ahhoz, hogy Regnumi Közösséghez tartozzanak a gyerekek. Akkoriban sok keresztény család költözött erre a környékre, így elkötelezett keresztény gyerekből volt bőven és örültek a családok a közösségnek, ahol a gyermekük megtanulhatta a természetjárás szépségeit, a nomád táborozás kihívásait és örömeit és a lelkiségi közösségbe tartozást élményét. A kezdetekkor – vezető híján Karcsi bácsi és Jutka néni vezették a gyerekcsoportokat, a heti találkozóknak ők voltak a házigazdáik, otthonukban két gyerekközösség találkozott rendszeresen.   
   
• Ebből a kezdeményezésből nőtt ki a ma már többszáz fős közösség: a 18 éves ifjúsági korosztályba tartozók száma ma 230 fő. A indulástól a mai napig  összesen 46 csapat részese, alkotója a Remetei Regnumnak, a legfiatalabbak 7-8 évesek, míg a legidősebb csapat tagjai már 44-46 évesek! 

• Elek Károlynak kiemelkedő szerepe volt az 1989-ben alapított Ökumenikus Iskola létrejöttében. Döntően a Remetei Regnumhoz kötődő szülők, a polgári önszerveződés mintájául is szolgáló folyamat eredményeként, alapítatták meg a még tanácsi rendszerrel a gyermekeik keresztény értékelvű nevelését-oktatását biztosító új iskolát, a Máriaremete-Hidegkúti Ökumenikus Iskolát Pesthidegkúton. Többek mellett ebben az abszolút nem szokványos folyamatban nagy szükség volt Károly higgadt bölcsességére és állhatatos kitartására. Engedjék meg, hogy négy kiemelkedő képességéről pár szót szólhassak: 

• POBLÉMAÉRZÉKENYSÉG: Az ÖKU-nál maradva, mikor látható volt, hogy a hidegkúti meglévő iskolák nem fogják tudni a kívánt értékfókusz váltást megvalósítani, akkor a célt mindenekelőtt elérendő, egy új iskola létrehozása lett az új feladat, ami azt majd megvalósítja. Vagy ugyanígy a 80-as évek centralizált regnumi struktúrája, döntően a remetei helyi Regnum példaértékű működésének hatására, mára már helyi regnumi szervezetek társulásaként, katolikus egyesületi formában működik. (Ma a Regnum Marianum közösségnek mintegy 3000 tagja van, köztük 30 pap és 2 püspök: Bábel Balázs érsek és Balás Béla püspök.) 

• ERŐSZAKMENTESSÉG: A célok elérése érdekében a nyomásgyakorlásnak csak egy formája elfogadott számára, nevezetesen az érvek szigorú logikai láncolatának markáns láttatása. Az ÖKU sokszor pengeélen billegő jövője kapcsán is folyton és következetes az volt az érvelése, hogy minden adófizető polgárnak, így a keresztény értékrendű családoknak is, a kötelező iskoláztatás keretein belül, az államnak biztosítani kell az elvárt nevelés lehetőségét. Ez kiélezett helyzetben Alkotmánybíróságig vitt kérdés volt! (A legfőbb jogi fórum a kérdést addig a szintükig vivőknek adott igazat.) 

• SZUBSZIDIARITÁS GYAKORLATA: Annak az eltökélt és általános képviselete, hogy a döntéseket és a végrehajtást arra a területi szintre kell helyezni, amely a legnagyobb átlátással és kompetenciával rendelkezik a feladat megvalósításához. Egy magasabb szintű közösség nem avatkozhat be egy alacsonyabb szintű közösség belső életébe, és semmiképp nem foszthatja meg az illetékességtől. Ennek egyenes következménye a döntésekkel való azonosulás és az érte viselt felelősség magasabb szintje. Ez pedig a jól működő közösségek egy fundamentuma! 

• SZINODALITÁS. A közösség egészét érintő és releváns kérdésekben, döntést igénylő témákban nem az egyszerű többség megszerzése, bírása a döntő, hanem kellő idő biztosításával, a kérdéskör többszörös körül járásával, minden felmerülő aggály végig gondolásával a konszenzusos döntésig kell eljutni! Ez nagyon sok időt igényel, de alapvető, nem operatív kérdésekben egy elhamarkodott, széles támogatottságot nem bíró döntés sokkal károsabb, mint a látszólag akár elpocsékoltnak tűnő időveszteség. 

Végezetül Károly barátom bemutatását hagy zárjam azzal, hogy Ő egész életében, illetve élete példájával a mindig optimista, a remény emberét élte, s éli elénk. Az Ő reményének a fundamentuma nem az a meggyőződés, hogy bármit teszek, az majd jóra fordul idővel, hanem inkább annak a rendíthetetlen tudása, hogy van értelme a munkámnak, függetlenül az aktuális kimenetelétől, megítélésétől!!