Trianoni Szemle

Tallózás a Klebelsberg Kastély júniusi programjaiból

Június elején mutatták be a Trianoni Szemle folyóirat 2023-as két kötetes különszámait. A kötetetek megvásárlásához a szidi69@gmail.com-ra lehet emailt küldeni. A megjelent számok tartalmáról Kondor Katalin kérdezte Szidiropulosz Archimédesz főszerkesztőt, Kolczonay Katalin és Domonkos László szerkesztőket.

Kondor Katalin bevezetőjében hangsúlyozta, hogy mennyire elengedhetetlen a nyomtatott sajtó jelenléte napjainkban. Akkor, amikor a digitális, online világ vált uralkodóvá, s kiszorítja a papír alapú könyveket, újságokat. A Trianoni Szemle jól strukturált, logikus felépítéssel bír, ellentétben az online lapok sokszor káoszba fulladó felületével. Az áttekinthetőség igenis szükséges lenne a letisztult gondolkodáshoz, a lapozhatóság ez utóbbit segíti.^[1]A Hidegkúti Hírek vonatkozásában az időrendi sorrendben megjelent írások az éves archívum alatt szerepelnek mintegy tartalomjegyzékként. Az eddig online megjelent anyagok szerkesztett … Bővebben

Ezt erősítette meg Szidiropulosz Archimédesz, majd hozzátette; „a könyvnek illata van.” A közönség megtudhatta, hogy a szerkesztési munkálatok viszonylag gördülékenyen folytak, hiszen az írások sorrendje adta magát.

Mindkét kötet két nagy fejezetre tagolódik, amelyek egyúttal értelemszerűen kijelölik a főbb témaköröket is. Az első kötet első fejezete a „Magyar örökség – Nemzedékek párbeszéde”, a második fejezete a „Történelem – Kultúra – Oktatás (1918-2022)” címet kapta. A második kötetben pedig az első a „Kidöntött fáink suttogása”, valamint a második a „Művészet és irodalom az elmúlt száz esztendőben” címeket viseli. A „Kidöntött fáink suttogása,” mottó is egyben, Ágh István költőtől származik; a bennünk élő történelemről van szó itt. Az egyes fejezeteket olyan írások indítják, amelyek megfelelően vezetik fel az utánuk következőket. Ezen céllal került kiválasztásra Prohászka Ottokárnak „Keresztény nemzeti feltámadás” című 1920-ban megjelent írása az első fejezet legelején, melyből a főszerkesztő idézett is meghatározva ezzel az esttel, s a kötetekkel kapcsolatos első érzéseinket is.

Hát legyünk, akik s ahányan vagyunk; de esküdjünk fel a zászlóra nemcsak szóval, hanem egyéniségünkkel, tiszta becsületünkkel s Krisztushozó hűségünkkel és a magyar nemzet iránti önzetlen szeretetünkkel! Ne csak valljuk, hogy az erkölcs létfeltételünk, hanem valósítsuk azt meg az élni akarás hajthatatlan elszántságával: akkor mi magunk is egy darab feltámadás vagyunk, s nyomunkban éled majd fel a még nem rothadt, csak alélt nemzeti élet.” Majd hozzáfűzte; „azt hiszem, hogy ez mai napig is fontos nekünk magyaroknak, hogy cselekedni kell, nemcsak beszélni, vagy írni róla.

„Magyar örökség – Nemzedékek párbeszéde” alatt régi is és új nemzedékek alkotóinak írásai szerepelnek. Például Bartók Béla, Cholnoky Jenő, Györffy István portréja után, Dsida Jenő, Sinka István, Wass Albert, Bajcsy- Zsilinszky Endre írásai is helyet kaptak. Említett nagyjainktól sokat tanulhatunk, természetesen csak akkor, ha a mai nemzedékek a nemzetépítő munkát ezekre a gondolatokra támaszkodva folytatják tovább. A későbbi nemzedékek tagjai közül pedig Illyés Gyulával, Makovecz Imrével és tanítványaival, Turi Attila és Ferencz István építészekkel. Prutkay Péter képzőművésszel, Hefter László üvegművésszel is találkozhatunk. A kötetben fontos helyet foglal el az országzászló-mozgalom (Tóth Marcell és Ludmann Mihály írásai), valamint nagyhatású Kocsis István: A trianoni pszichózisok és gyógyításuk feltételei című írása, amely a trianoni traumáról sűrített formában értekezik.

Arra a kérdésre, hogy a szerkesztők milyen gondolati indíttatás útján találták ki, hogy a mostani Trianoni Szemlében az oktatásról kell beszélni; Szidiropulosz Archimédesz, aki maga is tanított történelmet, szociológiát, – elmondta, hogy a budapesti iskolák többsége (vidéken más az arány) ezt a fajta nemzeti „dolgot, gondolkodást” akadályozza. Ezért az oktatásban különös jelentőséggel bír, hogy ezzel foglalkozzunk. „Hiába próbálták a Trianoni Szemlét több iskolának elküldeni 10 évvel ezelőtt, amikor a minisztérium 600 iskolának továbbította, több iskola jelezte, hogy erre nekik nincs szükségük.” – jegyezte meg.

Emellett a mostani kötet megálmodásakor nagyon sok szerző felsőoktatási témát javasolt, ezekhez kerestek régebbi írásokat. Beke György írása a Nagyenyedi Kollégiumról, illetve Klebelsberg Világválságban című munkája is ez utóbbit, irányt erősíti. A szerzők között ugyanakkor Ujváry Gábor, Miklós Péter, Fizel Natasa, Garai Imre, Pécsi L. Dániel, Batta György gondolatait is megtalálhatjuk.

★

A főszerkesztőnek a folyóirat ismertetése után, Kolczonay Katalin arra figyelmeztetett, hogy sajnos oly korban élünk, amikor mesterségesen akarják nemcsak elválasztani, hanem szembefordítani a nemzedékeket egymással. Ez az alapprobléma. Erre reagálva fogalmazódott meg bennük a Magyar Örökség – Nemzedékek párbeszéde cím a szerkesztéskor.

Különben már 27. éve annak, hogy a felvidéki Palóc Társaság pályázatot ír ki iskolások részére, – melyet a Trianoni Szemle kiadója, a Trianon Kutatóintézet is segít, – így rengeteg írás érkezett be hozzájuk. Ezekből a főleg határon túli fiatalok remek munkáiból egy lapszám eleve kihozható lett volna. Azonban most annyi mondani való akadt, s oly óriási volt az igény az írók, tudósok, szellemi értelmiségiek részéről, hogy egyetlen egy gyerekírás sem fért be. A jövőben szándékoznak azokat egy önálló kötetben kiadni magánadományokból. Kolczonay Katalin szerint bár vannak nehézségek, a helyzet mégsem reménytelen. A csillaghegyi országzászlónál a közelmúltban megrendezett ünnepségen fiatalok, cserkészek olvasták fel határon túli társaik írásait elsöprő sikerrel és megbecsüléssel. Ezért is fontos az idősebbek mellett az ifjabbakat is szóhoz engedni.

A második kötethez kapcsolódóan pedig személyes emlékét idézte fel. Elmesélte, hogy azok után hogy a rádiószínházban Ágh István önéletrajzi írását hallgatta este, folytatásokban, elhatározta, hogy felkeresi őt. Így született meg a 85 éves költővel a lapban megjelent interjú. Hangsúlyozta, hogy a fák amúgy is nagyon fontosak a magyar gondolkodásban. Mondhatnak akármit, hogy legyünk túl Trianonon, de a trianoni traumák ott vannak a lelkünkben, családjaink történetében. Rengetegen hallgatták meg most azokat az írásokat, amelyeket saját bevallása szerint Ágh István évtizedekkel ezelőtt vetett papírra, maga a rádiójáték is 15 évvel ezelőtt készült, mégsem figyeltek fel rá egészen mostanáig, amikor beérett a vetés. Nem önmutogató, nem magyarázkodó, hanem a mély magyar paraszti kultúrának, a földközeliségnek a megszólalása azon a nyelven, amit már lassan el is felejtünk. A címlap is Kő Pálnak „Az életfa” című grafikájából van, az egész kötet akarva akaratlanul, a magyar tájhoz, a fákhoz kapcsolódik. Ezen lapszámok olyanok, mint egy folytatásos regény; az egyik írásból következik a másik. Szerinte a nyomtatott könyv nem fog kihalni, az igényes kiadványokra mindig lesz igény. Ha holnap nem is kerül kézbe, csak évek múlva, ez az időnek szól.

Végül zárásként, a folyóirat utolsó nagy fejezetéről kaphattunk áttekintést, mely a Petőfi centenárium jegyében született. Domonkos László írótól kicsit árnyaltabb képet kaphattunk a mi Petőfinkről, személyiségének sokoldalúságáról. Petőfi lánglelkű karaktere mellett szelíd érzékenysége is elénk tárult. Andrásfalvy Bertalan fejezetindító írása után többek között Kuncz Aladár, Szekfű Gyula, Utassy József, Jászai Mari és Medvigy Endre munkája is szerepelnek.

A Trianoni Szemle folyóiratról honlapjukon részletesebben tájékozódhatnak.