A Hidegkúti Hírek cikksorozatának előző részében azt vizsgáltuk, hogyan lehet egy mai modern lakás élhető antik műtárgyakkal berendezve, míg most arra térünk ki, maradtak-e hazánkban még antik műtárgyak.
Azt várnánk, hogy minden mozdíthatót elvittek nyugatra a németek és keletre a szovjetek a II. világháborút követően, de egyáltalán nem ez a helyzet. Meglepő, de közel sem semmisült meg minden a szörnyű háborús pusztításban. Valaha az országban legalább 600 értékes kastély volt, melyek termei zsúfolásig tömve voltak a kvalitásos művészeti alkotásokkal. Emellett a nagyobb városokban számtalan gazdagon berendezett polgári lakás és villa is akadt. A műtárgyak egy részét pesti bankok trezorjaiban próbálták védeni a tulajdonosaik, és ezeket a szovjetek meg is szerezték és rendre lábuk is kelt. A szovjetek elől nyugatra, német területre menekített tárgyak viszont jelentős részben visszatértek a háború után. Ha az adott ingatlan barbár szovjet katonai parancsnok kezére került, akkor a hideg téli időben jót melegedtek a katonák a nemesi könyvtárak lángjai mellett, azonban a nagy méretű és lakkozott antik bútorok már sokkal kevésbé bizonyultak ideális fűtőanyagnak. A festmények egy része kiválóan használható volt céllövöldözésre, például így járt több kép is a nádasladányi kastélyban az Ősök Csarnokában. Szerencsére ezek ma ismét gondos kezek nyomán eredeti fényükben pompáznak.
A helyi lakosság hordta szét a kastélyok műtárgyainak jelentős részét és az 1947 körül feltámadó műemlékvédelem a legtöbb helyen kifosztott kastélyokat talált, ahonnan a még meglevő értékeket gyorsan állami raktárakba hordták be megőrzésre. Így a műgyűjtemények tárgyai összekeveredtek egymással és a Nemzeti Kastélyprogram mai munkatársainak komoly fejtörést okoz a puzzle összerakása, a még fellelhető tárgyak eredeti helyre történő visszajuttatása. Például a tatai Eszterházy-kastély kápolnájának oltára úgy került elő, hogy a felújítás időszakában jelentkezett a pesti Orvostörténeti Múzeum, hogy van náluk félredobva a raktárban valamilyen nagy méretű bútorszerűség, amin a „Tata” felirat szerepel.
A „művészetrajongó” honpolgárok által a kastélyokból hazavitt műtárgyak egy része leromlott állapotban, de visszakerült a műkereskedelembe a 70-es évektől kezdődően. Tudunk olyan XVI. Lajos stílusú komódról, amelyet újdonsült tulajdonosa csirke keltetőnek használt, de szerencsére sikerült hamvaiból feltámasztani. A műtárgy kereskedelmet az 50-es évektől kezdve a BÁV uralta, majd a rendszerváltás környékén a magán galériák (pl. Nagyházi) rést ütöttek a pajzson és jelentős piaci szereplővé váltak. A 70-es és 80-as évek nagy gyűjtőitől származó tárgyak azóta már sokszor második vagy harmadik tulajdonosukhoz kerültek, de még ma is előszeretettel hivatkoznak a gyűjtemény alapítójára, mint referencia pontra. A 90-es és korai 2000-es években újabb műtárgy kivándorlási hullám volt megfigyelhető, ugyanis a német vagy osztrák kereskedők felvásárolták a hazai műtárgy állomány egy jelentős részét és azt haszonnal nyugaton értékesítették. Mindezek ellenére is bőven kerülnek elő kvalitásos tárgyak korunk aukcióin az őket megmentő értelmiségi családok révén.
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.