Március 15-re emlékeztünk Ófalun

Ünnepi megemlékezést tartottak az ófalui Sarlós Boldogasszony templom előtt tegnap, március 15-én az 1848-as forradalom-és szabadságharc eseményeinek felelevenítésével. Beszédet mondott Őrsi Gergely polgármester, aki szerint nem helyes az, ha március 15 kapcsán aktuálpolitikai üzenetek kerülnek megfogalmazásra. Majd ennek ellentmondva Csabai Péter a Pesthidegkúti Városrészi Önkormányzat elöljárója fejtette ki gondolatait. A megemlékezésen Păduraru Iulian atya hívta közös imádkozásra az egybegyűlteket, a Pesthidegkúti Német Dalkör énekelt, a Kiss Zenede zenészei játszottak mezőségi táncokat, végül pedig megkoszorúzták a templom falán lévő emléktáblát.

*

Az alábbiakban Csabai Péter teljes beszéde olvasható:

Tartsátok tiszteletben e napot, melyen a nép szava először megszólalt.
Március 15-ke az, írjátok föl szíveitekbe és el ne felejtsétek.
A magyar nemzet szabadsága e naptól kezdődik.

Ezentúl minden nap új dicsőséget fog számotokra hozni;…

Írta Jókai Mór az Életképek című lap 1848. március 19-ei számában.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tisztelt Ünneplő, Emlékező Barátaim!

1989 óta immáron 35. alkalommal ünnepelhetjük szabadon az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc évfordulóját. 176 évvel ezelőtt a bécsi forradalom hírére a pesti fiatalok megelégelték az országgyűlés tehetetlenségét és a tétlenségét. 1848 március 15-én hatalmas tömeg vonult az utcára mámorosan skandálva a Tizenkét pontot és a Nemzeti dal refrénjét: „Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés válasszatok!”

A forradalom után a szabadságharcunk vette kezdetét, mely elérte Ófalu határát is. 1849. április végén Görgey Artúr fel-dunai hadseregének III. hadteste keresztül vonult Hidegkút községen, hogy felkészülhessen Buda ostromára. A honvédek élén – a későbbi aradi vértanú – Knezič tábornok lovagolt, majd a Komáromból hozatott nehéz ostromágyúkat 1849 májusában Hidegkúton keresztül vontatták az állásaikba!
A szabadságharcunk alatt egy igazságosabb társadalmi rend, törvény előtti egyenlőség született, a polgári nemzetté válás kezdetén mind polgári, mind vallási tekintetben. A magyar haza szabadságának, függetlenségének a kivívását tartották a legfontosabb feladatuknak. A konzervatív, arisztokrata származású Széchenyi István ugyanúgy szerette hazáját, mint a liberális, köznemesi sorból származó Kossuth Lajos, vagy a jobbágyi sorból felemelkedett Táncsics Mihály. Mindegyikük egy szabad, független Magyarországot akart, mindegyikük le akarta dobni hazánk válláról a Habsburg trón terhét. Ne feledjük, a márciusi ifjakra tetteik nélkül csak lázongó forradalmárokra emlékeznénk. Cselekedeteik, a független Magyarországért hozott áldozatuk a hősök piedesztáljára emelte őket. 1848. március 15-ének köszönhetően ő általuk is Magyarország ma már egy egységes, erős nemzetet alkot! Bátorságuk, szabadságba vetett hitük példaként, mintaként kell hogy szolgáljon nekünk, gyermekeink és unokáink számára is! Az alapokról induló 48-as első magyar független kormány hiteles mércét állított az utókor kormányai számára emberségből, becsületből, bátorságból, felelősségvállalásból és hazaszeretetből. Csak elő kell venni ezt az általuk állított mércét a múltból, mellé kell állnunk, majd hozzá kell mérni magunkat. Láthatjuk, hogy van még teendőnk. Ne feledjük, tanítómesterünk a múlt. A tanítása nélkül nem értjük a jelent és így nem építhetünk nemzeti jövőt sem magunk, sem utódaink számára. Feladatunk ma sem kevés. Nemzeti ünnepünk politikai hovatartozás nélkül továbbra is egy zászló alá kell hogy állítsa honfitársainkat pont úgy, ahogy 176 évvel ezelőtt történt. Az elődeink által kiharcolt és védett szabadságunkat és önállóságunkat meg kell védenünk. Tovább kell építeni békében Magyarországot és a hazaszeretetünk stafétabotját át kell tudnunk adni utódaink számára! Merjünk cselekedni a közjó és a nemzetünk megmaradása érdekében ebben a keresztény kultúrán nevelkedett szép Európában!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!

Kísértet járja be Európát a föderalizmus kísértete! Mit kérdeznének ma tőlünk a 48-49-es forradalom és szabadságharc hősei és mártírjai, ha köztünk lehetnének? „Rabok legyünk, vagy szabadok?” És mire szólítanának fel ismét bennünket? „Ez a kérdés, válasszatok!” Köszönöm, hogy együtt ünnepelhetünk Önökkel. Köszönöm, hogy meghallgattak.