A közösségi média cikkeinkkel kapcsolatos visszajelzéseivel érdemes minden esetben foglalkozni, sokszor ugyanis olyan gondolatok merülnek fel, melyek további párbeszédre sarkallnak bennünket. Ilyen volt a lélegeztetőgép-beszerzések kapcsán az is, hogy vajon van-e valamilyen pénzben mérhető értéke az emberi életnek, avagy szabad-e az emberi életet forintosítani?
Az egyik hozzászólás ugyanis kivonatos formában úgy szólt, hogy mivel a lélegeztetettek 95%-a úgyis meghalt, ezért hiba volt a G7 Anglia beszerzési áraihoz képest magasabb összegért venni lélegeztetőgépeket.
Az emberi élet védendő!
Mi erről a kérdéskörről másképp gondolkodunk, pártoktól, politikától függetlenül az a véleményünk, hogy minden emberi élet érték, amit lehetőség szerint meg kell próbálni megóvni. Az elmúlt néhány ezer év civilizációs fejlődésének egyik fontos hozadéka, hogy túlléptünk a spártai gyakorlaton és nem tesszük ki többet a Tajgetoszra (Taügetoszra) a valamilyen okból sérült újszülötteket. Persze voltak időközben vakvágányok, kitérők, például amikor a népvándorlás időszakában hirtelen lecsökkent a várható élettartam és remekbeszabott művészeti alkotások létrehozása helyett egymás lekaszabolásával voltunk elfoglalva. Mindezek ellenére látszik azért egy lassú fejlődési görbe, ami arról szól, hogy megpróbálunk humánusabbak lenni embertársainkhoz és a Tajgetosz helyett inkább Pető Intézetet hozunk létre a számukra.
Visszatérve a lélegeztetőgépekre, egyrészt nem mindegy az, hogy az a 95%, akik végül meghaltak a gép segítsége ellenére is, mindezt milyen kínok között élték át. Gép nélkül a megfulladás még gyötrelmesebb lett volna. Másrészt mi úgy véljük, hogy a maradék 5% megmentése miatt is bőven megérte a dolog. Ha már mindenáron forintosítani akarjuk az emberi életet: annak az 5%-nak a felnevelése, taníttatása sem volt ingyen! A közvetlen materiális szinten túllépve, ma még egy érettségi megszerzéséhez is évtizedes tanulás kell. Azaz jelentős mennyiségű tudást, képességet hordoz mindenki magában, ami bizony értéket kell, hogy képviseljen.
Mit mond mindezekről a Biblia?
Keresztény emberként Jézus tanítására ma is iránytűként tekintünk.
Ha közületek valakinek száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett után, amíg meg nem találja? Amikor megtalálja, örömében vállára veszi, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: ‘Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat!’ Mondom nektek: éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben is egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.
Lukács 15, 1-7
Irány az eutanázia!
Az emberi élet pénzbeli mérésének a legnagyobb veszélye az, hogy utat enged az eutanáziának. Gondoljunk csak bele: ha az emberi élet már nem jelent anyagiakban mérhető értéket, mert az illető nemzetgazdasági szempontból már nem minősül hasznosnak (pl. mert beteg, vagy idős stb.) akkor nem az lenne a célszerű, ha elpusztítanánk?
Mi ezzel szemben úgy gondoljuk, hogy többek között a kenyérkeresést nem végző nagyszülő is hasznos tagja a társadalomnak. Például mert átadja tudását, ismereteit a fiatalabb generációnak. Másrészt a nagyszülők jelentős része igenis tevékenykedik. Sok családban mi lenne nélkülük a kisgyermekes szülőkkel, ki vigyázna a kicsikre, amíg a szülők munkájuk révén közvetlenül állítanak elő anyagi javakat?
Zárszó
Szerintünk egyrészt az emberi munkavégzés nem csak materiális javak előállításában mérhető, hanem immateriális produktumok is vannak, melyek ugyanolyan fontosak. Másrészt nem szabad az emberi élet értékét csak és kizárólag az általa a munkája során előállítható javak formájában mérni. Ennek megfelelően, ha költségesen is, de 5%-nyi ember élete megmenthető, akkor az a helyes út, meg kell védeni az életüket!
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.