Nálunk, Pesthidegkúton az ófalui templom előtt, Lénárd Ottó emléktáblája közvetlen közelében tartottak 1956-os forradalom-és szabadságharcra történő ünnepi megemlékezést. Paduraru Julian plébános mondott fohászt, majd beszédet hallhattunk Őrsi Gergelytől, Gór Csabától és Gungl Évától, Lénárd Ottó közeli rokonától.
Elsőként Gungl Éva beszédét idézzük:
Így október táján újból és újból feltörnek bennem az 56-os emlékek. Én most azért állok Önök előtt, hogy emlékezzek nagybátyámra, Lénárd Ottóra, akit az ’56-os forradalom és szabadságharcban való részvétele miatt kivégeztek és mártírhalált halt. A forradalom idején 11 éves voltam. Szüleimmel és leánytestvéreimmel Pesthidegkúton vészeltük át az ’56-os eseményeket. Özvegy nagymamám nyolc gyermeket nevelt, Ottó nagybátyám a negyedik gyermekként született. Ottót 15 évesen vitték el a leventék, sokáig nem tudtunk róla semmit. Kiderült, hogy Franciaországban idegen légióban szolgált. A légióból sikerült neki megszöknie, hazakerült. Hazatérése után nemsokára besorozták katonának, három évet a Magyar Honvédségnél szolgált. Leszerelése után, békésen dolgozott, ’56-ban 24-én a munkából hazafelé térve a forradalom szele magával ragadta. A Mechwart téren a nemzetőrséghez csatlakozott. A Corvin közi harcokban vett részt, ott kapott comblövést. A János kórházban megműtötték. Gipszes lábbal továbbra is a forradalmat szolgálta, mentőautóval élelmiszert, kenyeret szállított a forradalom résztvevőinek és a lakosságnak. A harcok végeztével felmerült benne, hogy elhagyja az országot, de mégis maradt. A MAHART Hajózási Zrt-nél helyezkedett el, hajógépészként tevékenykedett, egy nap a mozgásban lévő hajót visszaparancsolták a kikötőbe, amelyen ő tartózkodott. Letartóztatták, a Margit körúti fogházba hurcolták, kínozták, verték, bíróság elé került, tizenötöd magával. Életfogytiglanira ítélték, másodfokon újból bírót kaptak. A vérbíró döntése alapján 15 elítéltből egy megmenekült az akasztás elől, a többit bitófa alá vitték, s felakasztották. Ottó fiatalon 29 évesen áldozta fel az életét, az 56-os forradalom és szabadságharc oltárán. Rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájában nyugszik a többi hősi halottal együtt. Az az egy aki megúszta a halálbüntetést, rendszerváltás után képviselővé választották. Körülöttünk forog a világ, háborúk dúlnak. Vannak, mi megéltük ’56-ot, 50. évfordulón a 2006-os véres eseményeket, nem kérünk a háború borzalmaiból. Minden jóakaratú ember harcoljon a háború ellen, Magyarországért, békéért, függetlenségért, emlékezve a hősi halottainkra.
Valamint az alábbiakban Őrsi Gergely és Gór Csaba gondolatai is olvashatók:
Őrsi Gergely polgármester beszédében a forradalom sokszínűségét hangsúlyozta. Felvezetőjében körvonalazta, hogy a diktatúra szürke évei után 1956 a színek forradalma volt, melyben sok különböző világnézetű, vallású, kultúráról eltérően gondolkodó ember; pestiek, budaiak, férfiak és asszonyok, fiúk és lányok vettek részt. Mint mondta, ugyanúgy veszekedtek egymással, s ugyanúgy voltak nézeteltéréseik egymással, mint ahogy nekünk is van ma, ugyanakkor megtalálták azt, ami összeköti őket. Utalt arra, hogy ilyen összekötő fundamentumaink a szabadság és ilyen a béke. Felhívta a figyelmet arra is, hogy gyakran megfeledkezünk arról, hogy miért is volt ez a forradalom színes. Szerinte egyszerre volt a kiábrándult kommunista Nagy Imre forradalma és Mindszenty bíborosé. Magyarország azért tudott megmaradni szabad államként, mert a szabadság iránti vágy és a magyarság tudatunk ezt fenntartotta. A Mindenre van magyarázat című film kapcsán az egymással történő, személyes emlékekről való beszélgetés fontosságát emelte ki, s azt, hogy ellentétben a házak falára kirakott emléktáblákkal ez az emléktábla jól olvasható, s lehajtott fővel emlékezzünk a hősökre.
Dr. Gór Csaba beszédében 1956 aktuális, mának szóló üzeneteire hívta fel a figyelmet. Felvezetőjében a következő kérdésekkel érzékeltette minekünk, utódoknak, felelősségünket; Mit mondjunk hát ma azoknak, akiknek ’56 már csak egy lap a történelemkönyvben? Akik nagyszüleinek, szüleinek áldozatainak köszönhetően készen kapták ezt a szabadságot? Akik nem is éltek más rendszerben, mint Magyarország történetének leghosszabb demokráciájában? Mit mondjunk annak, aki azt hiszi ma nincs miért harcolnunk? Mondjuk el, a jövőért érzett felelősség a szabadság igazi záloga. Mit mondjunk annak aki azt hiszi, az örökségbe kapott szabadságunkért ma nem kell harcolnunk? Mondjuk el neki, hogy téved. Mi magyarok ma is szabadságunkért, a nemzeti eszmékért, egy keresztény Európáért harcolunk. Gór Csaba a folytatásban arra is rávilágított, hogy ma azonban szabadságunkat nem tankok, hanem elegáns brüsszeli tárgyalótermek, a fake news hírgyárak a közösségi oldalak trollhuszárjainak kommentjei veszélyeztetik. Emlékeztetett, hogy mi magyarok a kommunizmust és a szovjet megszállást is túléltük, ragaszkodtunk nemzeti eszméinkhez, összefogtunk és nem adtuk fel hazaszeretetünket, kitartottunk a kereszténység két évezredes értékei mellett. Sajnos Európát sokan egy posztkeresztényi korszakba szeretnék átléptetni, feladva a történelmi alapokat. Egyesek az erős nemzeti gondolkodást nem erénynek, hanem akadálynak látják. Végül pedig Gór Csaba bátorított arra is, hogy mi ’56 örökösei azonban ezt nem engedhetjük, túlságosan is szeretjük a szabadságot és Európát. Magyarország hisz a szabadságban, és hisz egy erős, virágzó Európában is, amely képes megvédeni polgárait, ahol tiszteletben tartják a keresztény gyökereket. Nem tehetünk mást, nekünk kell folytatnunk elődeink harcait, mert a jövőért érzett felelősség, a magyar szabadság igazi záloga – fogalmazott.
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.