Szülők, nagyszülők! – Adventi olvasmány (1. rész)   

Nem az IQ, dönti el, ki boldogul igazán az életben. – ajánló

Ha ennél többet szeretnél tudni a boldogulásról, avagy éppen pont azt szeretnéd megtudni, hogy mitől, avagy miért fog boldogulni gyermeked, akkor olvasd el Ana Homayoun, „Sikeres gyerekek nevelése”c. írását. Bevallom először a Magyar Nemzetben olvastam a szakíróról, de annyira felkeltették érdeklődésemet már az első mondatok, hogy utána néztem a szerző eredeti írásának is. Nem csalódtam, így mindenkinek ajánlom, aki még „teljesen nem rontotta el” gyermekének a nevelését.

Szóval így kezdődött pontosan az első mondatok egyike a Magyar Nemzetben; „nem az IQ, nem az osztályzatok és nem is a presztízsiskolák döntik el, ki boldogul igazán az életben.” A folytatásban azután egy pici segítséget, magyarázatot is kaphatunk mind erre a gyermekeink vonatkozásában. Többek között a boldogulás receptjében ez ekképpen olvasható, van; „a figyelem összpontosításában, a feladatok rendszerezésében és az érzelmek kezelésében. Aki ezeket a készségeket fiatalon elsajátítja, magabiztosabban boldogul a hétköznapokban, jobban kezeli a stresszt, és erősebb kapcsolatokat épít.”  Mert, ha jól neveljük, s ezzel sikeressé akarjuk tenni fiataljainkat, – már pedig melyik az a szülő, nagyszülő, aki nem ebben munkálkodik,- akkor tisztában kell lennünk azzal, hogy a gyerek „képes tervezni, alkalmazkodni, és megőrizni a lelki egyensúlyát. Mindez fejleszthető – és a szülők kulcsszerepet játszanak benne. Hogy hogyan? A szakértő azt is elárulta a CNBColdalán.”

Ezen az oldalon azután megtalálhatók, a szakértő „módszertani javaslatai” is:

 „Ha struktúrát és támogatást biztosítunk a gyerekeknek, akkor az iskolán túl is boldogulhatnak. Íme, öt módszer a kezdéshez.” (A továbbiakban a fettelt szöveg = szakértői szöveg, a dőlt betűs idézetek a Magyar Nemzetben jelentek meg.  –szerk.)

1.Segítsünk nekik megtalálniuk „azt a rendszert, amelyik a legjobban illik hozzájuk”, s ez alatt egyáltalán nem valami féle elméleti rendszert, avagy a rendszerességet kell érteni, (mert ez utóbbi már a következmény), hanem szó – szórósan az alkalmazott kiváltó eszközt, módszertant, röviden a módot. (Pl. határidő napló vezetésére ösztönözni, másnál inkább a digitális az emlékeztetőnek az ajánlása, stb.)

2. Meg kell tanítani a gyereket az idő tervezhetőségére, tervezésére. „Az egyszerű napi szokások és heti rutinok kialakítása segít a gyerekeknek a problémamegoldásban és az önszabályozásban való önállóság kialakításában.” Például, ha időt szánnak arra, hogy előre végig gondolják azt a szükségesnek látszó időtartamot, ami majd a feladat elvégzéséhez látszólag, tervezetten szükséges, s azt is, hogy azt mikor szándékozik, szándékozunk elvégezni, teljesíteni. (Igen, kezdetben együtt gondoljuk át, majd fokozatosan kivonulhatunk, magára hagyhatjuk a „tervezésben”.)

3. „Összpontosítson a megoldásokra.” Fel kell ismernünk, hogy „amit gyakran „halogatásnak” nevezünk, (tartunk –szerk.) valójában feladatkerülés – feladatkezdési probléma, nem motivációs probléma.” Azt írja, arra késztessük az agyat, az agyát, „hogy munkamódba kapcsoljon… a kulcs az, hogy szórakoztató és kezelhető módokat találjunk arra, hogy az agy a munkáról való gondolkodásról a tényleges munkavégzésre váltson.” (Például; a munkaterület közös kitakarítása vagy az összes sürgős feladat leírása, vele együtt.)

4.Elegendő alvás és a stressz elhárítása csak látszólag nem összefüggő dolgok a gyermek életében. Pedig nagyon is az, náluk még fokozottabban, mint a felnőttek, a szülök esetében, mert a fiatal szervezetnek legalább 8–10 óra alvásra van szüksége az agy fejlődéséhez. A gyermekeink stresszének kezeléséhez, tudnunk kell, neki is tudnia kell, hogy mi nyugtatja meg igazán őt. („Például zenehallgatás, rajzolás, séta, háziállattal töltött idő vagy egy forró fürdő.”)

5.A példaképük azok mi legyünk!!  No, ez a legnehezebb probléma, kérdés, megközelítés. Egységes receptet senki nem tud mondani. Jól látszik, ez az adaptáció különbözőségeiben, a Magyar Nemzet írásánál is;

 A gyerekek nem csak azt tanulják, amit mondunk, hanem ahogyan élünk. Ha látják, hogy képes vagy nyugodtan reagálni, amikor valami nem a terv szerint alakul, ők is megtanulják ezt a rugalmasságot. Ha tehát azt szeretnéd, hogy a gyereked megtanuljon jól bánni az idejével, az érzéseivel és a kihívásokkal, kezdd azzal, hogy te magad mutatod meg, hogyan kell.

Az eredeti ismeretterjesztő szakanyag megfogalmazásnál a „hangszerelés” igen csak „tudományos”. Én nem is merek egy másik adaptációra vállalkozni, – hiszen az már túl mutat a pszichológiára, a pedagógiára, a szociálpszichológiára, családon és iskolai kereteken is túlra, érintve a művelődési, oktatási, és kultúrpolitikát. Nem különben a művészeti környezetet, ami a gyermek érzelmi életét markánsan befolyásolja.

„Gondolkozzanak el egy kapcsolódó fogalmon: a felhajtóerőn. Ez azt jelenti, hogy csökkentjük a csalódás feldolgozásához szükséges időt és energiát azáltal, hogy megtanulunk alkalmazkodni, amikor a dolgok nem a tervek szerint alakulnak. Sajnos sok felnőtt küzd ezzel a készséggel. Mégis azt tapasztaltam, hogy a gyerekeknek hasznos látni, hogy szüleik példát mutatnak az alkalmazkodóképességben, hogy maguk is fejleszthessék azt. Ez egy kulcsfontosságú pontot emel ki: a gyerekek számára az egyik legjobb módja a végrehajtó funkciók fejlesztésének az, ha figyelik, ahogy szüleik és gondozóik következetesen példát mutatnak ugyanezen készségekre. A gyerekek figyelik, hogyan kezeljük a stresszt, hogyan osztjuk be az időnket, és hogyan alkalmazkodunk, ha a tervek változnak. Ügyelj arra, hogy megmutasd nekik, hogy valójában mit is jelent a siker.”

Most advent idején, amikor időnket úgy kell beosztani, hogy sok időt szenteljünk, és szentelünk a VÁRAKOZÁSRA, legyen időnk arra is, hogy elmélyüljünk a fenti sorokon, mint ahogy, amikor majd meghallgatjuk a Pannonhalmi Főapátság Máriaremete- Hidegkúti Ökumenikus Általános Iskola igazgatójával, Székely Andrással készült adventi interjút. Az igazgató úr is kihangsúlyozza a család nevelő szerepét, az iskola feladata elsősorban az oktatás. A nevelés és oktatás nem összetévesztendő feladatok, az ezt megelőző óvodának pedig a társadalmi közösségre történő nevelés áll a fókuszában.

Forrás még: https://femina.hu/gyerek/sikeres-gyerek-kepesseg/