„Így működik az etika a politikában”, Felföldi Zoltán az ünnepek között megjelent írása nem könnyű témát feszeget, sőt a vitára is lehetőséget ad az olvasó számára, mert a „finnyáskodó kormánypárti értelmiségieket” is megszólítja.
Különösen nem igazán szép dolog a vita, de talán mégsem a finnyáskodó kormánypárti értelmiségieket kellett volna elsősorban megszólítania, ha egyáltalán lennének ilyenek, azaz legalább is azt gondolom, hogy a címzett ismeretlen, vissza a feladóhoz…
Természetesen a főcímmel nincs is bajom, „az etika a politikában” nagyon régről jelen van a filozófia tudományában. Annál is régebbről, mint ahogy a szerző egy helyen érinti ezt, amikor olvassuk, hogy
Max Weber megkülönbözteti a hétköznapi értelemben vett, úgynevezett érzületetikát, és a politikusok cselekedeteit irányító felelősségetikát. Míg az érzületetika a cselekedet szándéka alapján ítél, addig a felelősségetika a cselekedet következménye alapján.
Ennél finoman szólva sokkal bonyolultabb az egész problémakör; például a
Szókratészi reflexió módszere – Szókratész (i. e. kb. 470–399) az az ókori görög filozófus volt, aki először tette vizsgálódás tárgyává a közkeletű filozófiai és etikai fogalmakat. Többek között pl. a jó, a szép és az ember fogalmát.[1]https://mek.oszk.hu/02000/02043/html/161.html
Avagy, éppen későbbről Aquinói Tamás, Szent (1225–1274) – Domonkos-rendi szerzetes, skolasztikus filozófus és teológus munkálkodására is hivatkozhatok, aki a katolikus filozófia, az ún. tomizmus megalapítója.
Rendszere a filozófia és a teológia első átfogó, részleteiben is kidolgozott szintézise, amely teljes világmagyarázatot ad, megalapozza a katolikus államelméletet és etikát. Határozottan szakít a korai kereszténység irracionalizmusával, állást foglal a filozófia létjogosultsága és viszonylagos önállósága mellett. Sokat merített az ókori görög filozófiából, főként Arisztotelész műveiből.[2]
u.o.
A szerző, amikor Max Weber gondolatairól ír, – mégpedig akkor, amikor kiemelten ajánlja „A politika, mint hivatás” című művének újraolvasását – az írása utolsó mondatánál megemlíthette volna K. Mannheim nevét is.
Gesinnungsethik (ném.) – „érzület”-etika. Verantwortungsethik (ném.) – „felelősség”-etika. E két fogalmat K. Mannheim Max Webertől vette át. A Gesinnungsethik – az az etika Weber szerint, amely megköveteli, hogy az ember ragaszkodjon valamely etikai elvhez, normához, tekintet nélkül az előre látható negatív következményekre. A káros következményekért nem ő, hanem a világ, ill. az Isten akarata a felelős. Kant etikája ilyen jellegű erkölcstan. Ezzel szemben a Verantwortungsethik – olyan erkölcsiség, amely előírja, hogy az egyénnek számolnia kell cselekedetei társadalmi hatásával és következményeivel, s vállalnia kell tetteiért a felelősséget.[3]u.o és L. Max Weber: Politik als Beruf. (Politika, mint hivatás – szerk.) – Zweite Aufgabe. München und Leipzig, 1926. 57–58., valamint u.ő: A szociológiai és közgazdasági … Bővebben
Ezzel az alábbi mondatával viszont valóban problémám van;
A demokrácia ugyanis nem minőségi, hanem mennyiségi kategória, és a mennyiséget nem a Magyar Tudományos Akadémia tagjai, hanem a lakótelepek, a falvak és a kisvárosok sokszor lenézett lakói adják.
Én úgy tudtam ez ideig, hogy a demokrácia egyaránt minőségi és mennyiségi kérdés, s még azt is mondanám, hogy nem kategória, de egész biztosan állítom, hogy nem „helyrajzi”……..
Hogy, miért vagyok ennyire biztos a dolgomban? A főszerkesztő asszony leányom e témában, 2019-ben írta doktori disszertációját Boros János filozófia professzornál, Pécset. Ebből idéznék, – két folytatásban is, – egy-egy hosszabb idevágó részletet, [4]https://www.parlando.hu/2022/2022-1/Erdosi-Boda_Katinka.pdf már csak azért is, mert látható a 3. számú lábjegyzetben foglaltak szerint is, hogy az ideológia, politika, szociológia és közgazdasági tudományok, valamint a filozófia és etika egymástól jól elhatárolt külön-külön lévő területek, nem tagadva azokon belüli „átjárhatóságukat az értékmentesség” kontextusában. /Folytatás következik/
Hivatkozások
| ↑1 | https://mek.oszk.hu/02000/02043/html/161.html |
|---|---|
| ↑2 | u.o. |
| ↑3 | u.o és L. Max Weber: Politik als Beruf. (Politika, mint hivatás – szerk.) – Zweite Aufgabe. München und Leipzig, 1926. 57–58., valamint u.ő: A szociológiai és közgazdasági tudományok „értékmentességének” {1-671.} értelme. – Állam, Politika, Tudomány. Tanulmányok. Bp., 1970. 88. és köv. lapok. |
| ↑4 | https://www.parlando.hu/2022/2022-1/Erdosi-Boda_Katinka.pdf |
