Európai barangolásaim

Dévényi Dömötör kiállítása Európai barangolásaim címmel november 19-én nyílt meg a Klebelsberg Kultúrkúriában. A kiállítás még megtekinthető december 3-ig! Akiknek van még kedvük, s idejük, azoknak kiemelten ajánljuk figyelmébe!

A tárlatot Dr. Gór Csaba nyitotta meg, a fotóművészt Dr. Bándi Írisz Réka énekművész és Tóka Szabolcs zongoraművész köszöntötte. A megnyitó felvezetőjében Dr. Erdősi-Boda Katinka, a Klebelsberg Emléktársaság ü. elnöke korunkat és Dévényi Dömötör művészetét állította kontrasztba, ellentétbe egymással. A felvezető az alábbiakban olvasható:

Tisztelt Hölgyeim és uraim!

Dévényi Dömötör fotókiállításának tematikája szeretett kontinensünk: Európa. Az az Európa, melyért együtt dobban a szívünk, bölcsőnk és szeretett otthonunk, vigaszunk, s mely az évszázados tradíciókkal rendelkező nemzetek hazája. Talán nem is volt annyira régen, amikor tanulmányaink során a görög mitológiát fellapoztuk, s a gyönyörű királylány, Europé alakja tűnt fel előttünk, akibe személyesen Zeusz szeretett bele. A görög főisten hófehér bika képében jelent meg Európé előtt, és a hátára csalogatta, majd átúszott a föníciai királylánnyal Krétára és magáévá tette, három gyermek született a nászból – a történet szerint. Európé elrablásáról számos vizuális alkotás született, de Márai Sándor korszakalkotó kötetének címe is erre utal: Európa elrablása – Röpirat a nemzetnevelés ügyében, ebben Márai a nyugati keresztény műveltség és létezési forma pusztulásáról, illetve megmenekülési esélyeiről ír 1942-ben. Azóta a bajok forrása nem szűnt meg, s mi a szépséges – természeti és épített látnivalókban gazdag Európánkért egyre jobban aggódunk.

A közelmúltban teljesen véletlenül került kezembe Pablo Picasso interjúja, melyben a hajdani jugoszláviai Magyar Szó 1962. novemberi számában a következőket nyilatkozta:

„Mikor… még fiatal voltam, szívvel-lélekkel hittem az igaz művészet magasztos küldetésében. Később rájöttem, hogy a művészet abban az értelemben, ahogyan 1800-ig fogták fel, idejét múlta, halálos beteg és menthetetlen. Az úgynevezett művészi alkotás pedig a maga céltalanságával nem egyéb, mint ennek a haláltusának a megnyilvánulása. Az emberek hátat fordítanak a festészetnek és napról-napra közömbösebbek iránta, éppúgy, mint a szobrászat, vagy a költészet iránt. A látszattal ellentétben kortársaink szíve, lelke ma másé: a gépé, a tudományos felfedezéseké, a gazdaságé, a természeti erők feletti uralomé és a hatalomért való törekvésé. Mi a művészetet nem érezzük életszükségletnek és lelki tápláléknak, mint a letűnt századok emberei. Sokakat közülünk olyan indíték késztet arra, hogy a művészettel foglalkozzék, aminek kevés köze van az igazi művészethez. Inkább utánzási készségről, hagyománytiszteletről, a nagy dolgok iránti vonzalomról, fényűzésről, egyszerű intellektuális kíváncsiságról, divatról, vagy puszta számításról van szó. A művészettel foglalkozók egy része ma csupán szokásból, vagy sznobizmusból él fél lábbal a múltban, másrészt a társadalom minden rétegéből kikerülő többséget nem fűti igazi szenvedély a művészet iránt, amit a legjobb esetben csak szórakozásnak, bíbelődésnek, vagy puszta pepecselésnek tekint. A mai nemzedék inkább a gépek világa és a sport iránt érdeklődik és sokkal cinikusabb és nyersebb, mint az eddigiek, s a művészetet, mint a múlt értelmetlen és haszontalan cafrangját, inkább a múzeumok és a könyvtárak gondjaira bízza. Abban a pillanatban, amint a művészet többé nem nélkülözhetetlen lelki táplálék, a művész tehetségét az új formákkal való kísérletezésnek szenteli, amely végső fokon nem egyéb, mint intellektuális csalás. Az emberek többé nem várnak vigaszt és felemelkedést a művészettől. A kifinomult és gazdag kvintesszencia-desztillálók inkább csak az újdonság, a különlegesség, a feltűnő és meghökkentő hatásokat vadásszák. A kubizmustól kezdve, ezeket a kifinomult ízlésű urakat és műbírálókat én is kiszolgáltam különféle furcsaságokkal, amelyek éppen eszembe jutottak és az igazság az, minél kevésbé értették, annál inkább el voltak tőle ragadtatva. Minél jobban komédiáztam és játszadoztam a legkülönfélébb talányokkal, rébuszokkal és cikornyás, arabeszkszerű motívumokkal, annál nagyobb volt a hírnevem és dicsőségem. Persze ez egyúttal azt is jelentette, hogy mind gyorsabban dolgoztam. A dicsőséget egy felkapott festő számára ma képeinek eladása, a nyereség és gazdagság jelenti. Ma, mint mindenki tudja, óriási a hírnevem és dúsgazdag vagyok. De amikor egyedül maradok, nincs hozzá bátorságom, hogy magamat a szó régi és igaz értelmében művésznek tekintsem. Giotto, Tiziano, Rembrandt, Goya voltak az igazi halhatatlan művészek. Én csak hivatásos komédiás vagyok, aki megértette korának szellemét és kiszolgálja minden szeszélyét. Beismerésem keserű és fájdalmas ugyan, de úgy érzem, érdemes volt elmondani, mert mindenképpen őszinte.”

Tehát mondta ezeket Picasso, aki a vizuális kultúra területén a XX. század és Európa meghatározó és megkerülhetetlen ikonja, példaképe lett. Kár, hogy a gazdaságkor médiája és művészetipara erről megfelejtkezett, de a profit emberei már csak ilyenek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kérem Önöket, hogy mi most itt ezen a helyen legyünk nyitottak a művészet eredi lényegének; a szépnek, a jónak és a fennköltnek a befogadására, hiszen a művészet e hármas pillérét hozza közel hozzánk Dévényi Dömötör kiállítása. Hitvallásában is ez szerepel: „A természeti szépségek mellett az építészeti környezetünk, a városképek jellegzetes látványa alapvetően meghatározza hangulatunkat.” ….  „az épített és a természeti környezetünk harmóniájának bemutatása, az értékeink védelme mindannyiunk érdeke.”

E szellemben, és célt szem előtt tartva, fényképez, alkot, ahogy arról hosszú személyes ismeretségünk alatt megbizonyosodtam. Szerinte az épített világunk alkotásai között mind ott találhatók azok a csodák, amelyek bennünket gyönyörködtethetnek, minekünk csak észre kell venni azokat. Ilyen például a pisai ferde torony, a milánói környezetbarát biotoronyház, vagy a malmöi svédcsavaros torony Svédországban. Az épületek mellett több híd is: Csontváry Öreg hídja (Mostarban) vagy az ambergi híd (kép, mely a város szemüvege címet viseli) vagy a firenzei különleges híd is megelevenedik ezen a kiállításon. Ugyanakkor épített örökségeink mellett a természeti látnivalóinkat, úgymint az Alpeseket, a Palma de Mallorcában található több száz éves fát is megcsodálhatjuk. Dévényi Dömötör a fényképezés mellett példás családi életet is él, idén ünnepli 50. házassági évfordulóját 5 unokája társaságában. Folyamatosan képzi magát a 60+ fotókör tagjaként, eddig 15 önálló kiállítással ajándékozott meg bennünket, ugyanakkor évente 3-4 csoportos tárlaton is kiállít.