A fenti címmel érkezett a szerkesztőségünkbe az alábbi írás,- amelyet gondolatébresztő szokatlansága és egyedisége miatt, – most megosztunk az olvasóinkkal.
Dr. Vernon Coleman a középkori székesegyház építők példáján keresztül mutatja be, hogy ma az emberek rövid távú életszemlélete korlátozó, és hogy többet kellene gondolkodnunk a hosszú távon. Vernon Coleman, MB ChB DSc, tíz éve praktizál orvosként. Több mint 30 éve regényíró és kampányíró, számos ismeretterjesztő könyvet írt. Könyveit (100 könyvet írt) 22 nyelvre fordították le. Az alábbi Vernon Coleman „Spiritpower: Discover your spiritual strength” (Szellemi erő: Fedezd fel a spirituális erődet) című könyvéből származnak. „Manapság a legtöbben hajlamosak vagyunk túl rövidtávon gondolkodni” – írja. Ezen változtatnunk kell”, és arra biztat minket, hogy építsük meg a saját katedrálisunkat.
A katedrálisodnak nem kell kőből lennie. Győződj meg róla, hogy amit az életeddel teszel, az utánad is tovább él.
Az életről alkotott képünk nagyon rövid távú. A televízió megtanított minket egyre rövidebb és rövidebb figyelési időtartamokra – az elmúlt évtizedben a televízióban látható politikai hangvételű klipek átlagos hossza egy-két percről körülbelül hét másodpercre csökkent.
Régebben a rövidtávot kevesebb, mint egy évnek, a középtávot egy és öt év közöttinek, a hosszú távot pedig öt évnél hosszabb jövőbeli időszaknak tekintettük.
Ma a legtöbb ember a rövidtávot a következő öt-tíz percnek, a középtávot a következő egy-két hétnek, a hosszú távot pedig legfeljebb a következő hat hónapnak tekinti. Minden sietve történik. Az emberek azonnali eredményeket akarnak. Azonnal látni akarjuk munkánk eredményét, hogy továbbléphessünk a következő projektre.
Szerintem mindez szörnyű tévedés. Azt jelenti, hogy az életről alkotott képünk súlyosan korlátozott.
A középkorban, amikor a világ legszebb katedrálisai épültek, az emberek őszintén úgy gondoltak a hosszú távra, mint több generációt felölelő időszakra.
A párizsi Notre-Dame székesegyház építése 1163-ban kezdődött, és csak 1340 körül – több mint 175 évvel később – fejeződött be. Olaszországban a római Szent Péter-székesegyház építése 1506-ban kezdődött, és csak 1615-ben fejeződött be. Az angliai Exeterben a Szent Péter-székesegyház építése 1275-ben kezdődött, és csak közel egy évszázaddal később fejeződött be. Ezek semmiképpen sem kivételes példák.
Azokban az időkben egy kézműves boldogan dolgozott egy székesegyházon (vagy más nagyszerű épületen), tudván, hogy nem éri meg az épület befejezését. De tudta, hogy a fia folytatni fogja a munkáját. És amikor a fiú viszont eléri saját korát, tudta, hogy az ő fia folytatni fogja a székesegyházon való munkát. Három vagy több generáció dolgozott elégedetten egyetlen projekten. Volt egyfajta folytonosság, állandóság, valami nála nagyobb és fontosabb dolog részének lenni, és valami jelentőségteljeshez tartozni. Az összetartozás érzése apáról fiúra szállt, az évek, évtizedek és évszázadok során. Egy ember élete nem ért véget a halálával, mert tovább élt valaminek a részeként, aminek a létrehozásában elkezdett segédkezni.
Ez az „egységérzet” a jövő generációival nem korlátozódott a nagy középületeken dolgozó építőkre és kézművesekre. Egy évszázaddal ezelőtt a férfiak „rutinszerűen” ültettek fákat, hogy mások alattuk ülhessenek. A birtokosok és a kertészek elvetették a magokat, tudván, hogy a jövő generációi élvezni fogják a gyümölcsöt. Egy gazdag ember elintézhette, hogy egy fasort ültessenek az újonnan épült házához (egy olyan házhoz, amelyen már két vagy több generáció is dolgozhatott), tudván, hogy a fák csak jóval a halála után érik el a nagykorúságot.
Hasonlóképpen egy gazda vagy egy kisbirtokos fákat ültethet a földjén, hogy örököseinek legyen mit vágniuk. Manapság a legtöbben hajlamosak vagyunk túl rövidtávon gondolkodni. Ezen változtatnunk kell. Kevésbé kell törődnünk magunkkal, és jobban kell törődnünk azzal a világgal, amelyben mi és leszármazottjaink élni fogunk. Tűzzünk ki magunknak egy célt, egy feladatot vagy szándékot, amely egy ügy részévé tesz minket, és boldogok maradhatunk, bármi is történjen velünk. Még a halál is csak egy vessző lesz abban a mondatban, amelyben az az ügy szerepel, amelyért harcolunk. A haláltól és a haldoklástól való félelem legyőzésének legjobb módja az „egység érzésének elérése” azokkal, akik utánunk jönnek.
„A katedrálisodnak nem kell kőből lennie. Győződj meg róla már most, hogy amit az életeddel teszel, az utánad is tovább él.”
Megjegyzés: A fentiek Vernon Coleman „Spiritpower: Discover your spiritual strength” című könyvéből származnak.
A szerzőről
Vernon Coleman, MB ChB DSc, tíz éve praktizál orvosként. Több mint 30 éve teljes munkaidőben író. Regényíró és kampányíró, számos ismeretterjesztő könyvet írt. Több mint 100 könyvet írt, amelyeket 22 nyelvre fordítottak le. Weboldalán több száz cikk található ingyenesen olvasható. 2024 december közepe óta Dr. Coleman cikkeket publikál a Substacken is.
A Hidegkúti Hírek Pesthidegkút életével, helytörténetével, kulturális eseményeivel és közéleti témákkal foglalkozik.
