Dr. Csabai Péter kedves invitálására idén is sokan tettek eleget november 14-én az immár minden évben szokásosan megrendezett Klebelsberg Kuno díjátadó gálán való részvételnek, illetve jelentek meg az azt megelőzően a kultúrpolitikus szobrának megkoszorúzásán. Az idei Klebelsberg díjjal kitüntetett Horváth Gyula a Készenléti Szolgálatok Pesthidegkúti Önkéntes Tűzoltó Egyesületének az elnöke. A díjat Őrsi Gergely polgármester adta át, majd a jelenlévők egy igazi fény show látványvilágában fürödhettek meg.
Dr. Csabai Péter levelét így folytatta:
Emlékezzünk a szoborállítók áldozatkész munkájára is! A szoborállítást a Klebelsberg Emléktársaság és a Pesthidegkúti Civil Szervezetek Kulturális Szövetsége kezdeményezte ( Dr. Erdősi Károly , Dr. Kolmann György és Borosnyai Tibor). Akkoriban Korényi Zoltán az általa szervezett PPKSZ Polgári Bálon indított adománygyűjtést a szoborállításhoz.
Levelére Dr. Korényi Zoltán a ‘PPKSZ levelezésében reagált az alábbiakban:
Kedves Péter!
Köszönöm a kiegészített meghívást.
Külön köszönet azért, hogy megemlékeztél a szoborállítókról.
Szeretném ezt kiegészíteni és pontosítani. A szoborállításnak 5 szakasza volt:1.A kezdeményezés: Dr. Erdősi Károly (Klebelsberg Kuno Emléktársaság, ügyvezető elnök), Dr. Kolmann György (Művészetbarátok Egyesülete, alelnök) és Dolhai István (Klebelsberg Kultúrkúria, igazgató).
2.A jótékonysági bál (2008. nov. 15.): Erdősi K. és Dolhai I. felkérte Korényi Zoltánt, mint tapasztalt bálszervezőt, hogy a szobor anyagi alapjának megteremtéséhez szervezzen egy jótékonysági bált. Korényi Z. a HÖLPP (Húsz Önkéntes Pesthidegkúti Polgár) csapatával (öten már eltávoztak), többhónapos munkával készítette elő a bált és az integrált művészeti árverést (14 felajánlóval).
3.Szoboröntés: Buza Barna szobrászművész a bronz mellszobor öntéséhez ingyenesen felajánlotta azt a gipszszobrot, amely a Kulturkúria Télikertjében áll, amely Kolmann Gy. közvetítésével került oda díjmentesen. A szobor leöntésére Szabó József kőbányai öntödéjében került sor. Kolmann Gy. a jótékonysági bál után is gyűjtött még egyénileg támogatásokat.
Az események pénzügyi lebonyolítását a Borosnyay Tibor által vezetett Pesthidegkúti Civil Szervezetek Kulturális Szövetsége végezte.
4.Szoborállítás: a talapzatot Ujvári Károly szobrász készítette. A jótékonysági vonalon összegyűlt adományok nem fedezték a szobor talapzatának és a felállításának a költségét, ezt a Dr. Láng Zsolt polgármester által vezetett önkormányzat vállalta fel.
5.Avatóünnepség: 2009. június 21.
Az én felelősségi körömben lezajlott eseményekről emlékkönyv készült. (Mellékelem).
Ebben több, mint 100 személy neve szerepel, akiknek a szobor köszönhető. Ezen kívül „névtelenek” is vannak. Köszönet a 16 esztendeje álló szoborért Mindőjüknek.
Ha lehetőségem van, mindig elmondom: Budapesten Klebelsberg Kuno nevét csak egy utca örökíti meg a XV. kerületben. Jóllehet a II. világháború előtt a mai főutcát Klebelsberg sugárútnak, a Galóca utcát pedig a feleségéről, Sarolta utcának hívták.
Klebelsberg Kuno 1875. november 13-án született. Születésének 150. évfordulóján emlékezzünk rá méltó módon.
Tisztelettel:
Dr. Korényi Zoltán
Korábban a Klebelsberg mellszobrának igaz története – koszorúzás cím alatt 2022-ben már írtuk, hogy
A szobor felállításának mai helyét, hosszú küzdelem árán kellett kiharcolni az Emléktársaságnak, hogy méltó helyen és „félúton” legyen a két épületcsoport (a Kultúrkúria és az akkor még romos Klebelsberg Kastély) között… a folyamatosan átjárást biztosító kis kapu tengelyében .. a kiskapu is a helyén van, csak zárva van. A felállítás helye tehát tudatos volt.
Ehhez, csak egyetlen dolgot szabadna és kellene hozzáfűzni, hogy a szobor felállítás helyének tudatos megválasztása mögött milyen gondolat, remény rejtőzött a kastély felújítását követően. Természetesen az, hogy nem csak nem szerencsés az, hogy a két egymás melletti épület neve külön-külön ugyanarról a személyről van elnevezve, amikor a kettő funkcionálisan, de minden értelemben is ki fogja és tudja majd egészíteni egymást. Nem így történt…., Még az újonnan érkező helyiek egy része is, avagy néhányan, akik nem rendelkeznek kellő „helyismerettel” eltévednek…..
Nem így, a Magyar Nemzet november 13 – i számában Miklós Péter, aki nagy, méltató összefoglalót írt a kultúrpolitikus munkásságáról. Ebből érdemes idézni egy részt:
Klebelsberg nemcsak miniszterként, hanem gondolkodóként is maradandót alkotott. Írásaiban a tudást az emberi tőke legfontosabb formájaként értelmezte: megelőzte korát azzal a felismeréssel, hogy a műveltségbe fektetett beruházás a legbiztosabb nemzetstratégiai döntés. A neonacionalizmus és kultúrfölény kettős elve a magyar modernizáció sajátos útját jelölte ki. Életművét különösen megrendítővé teszi az, hogy mindezt a gazdasági világválság idején, szűkös forrásokból valósította meg. Külföldi hitelekből, állami megtakarításokból, s nem ritkán személyes kapcsolatai révén teremtette elő a szükséges forrásokat. Minden fillért a közjó szolgálatába állított: a költségvetés átcsoportosításával az oktatásra és tudományra költött arány meghaladta a korszak legtöbb európai országának szintjét. A kultúrába fektetett pénzt nem kiadásnak, hanem nemzeti befektetésnek tekintette – olyan tőkének, amely hosszú távon kamatozik,….. munkássága messze túlnőtt a politikai korlátokon. Személyisége különös ellentmondásokat is rejtett: arisztokratikus tartás és népnevelő alázat, kemény szervezői racionalizmus és mélyen hívő lelkiismeret, konzervatív világszemlélet és modern nemzetstratégiai gondolkodás ötvöződött benne. Talán éppen ezen kettősség tette alkalmassá arra, hogy hidat verjen a múlt és a jövő, a hagyomány és a haladás között.
Az eltévedtek közül, – mint ahogy jelen sorok írója is az volt, – ezen a napon, ezzel egyidőben és párhuzamosan a Klebelsberg Kastélyban egy előadást hallgatott végig. (De más helyeken, teljesen azonos cím alatt, például Kápolnásnyéken is tartottak Klebelsbergről előadást.) A VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár égisze alatt, egy a fenti idézetben leírtakkal, szöges ellentétes megközelítéssel találkozott, miszerint a miniszter „nem volt eredeti gondolkodó”. Hiszen ez a „Kultúrpolitika akkor és most – Klebelsberg Kunó öröksége 2025-ben” címmel jegyzett gondolatkörben hangzott el a megemlékezésen. Ugyanis meglepő módon a kivetítőn az jelent meg rögtön bevezetőként, felütésként, ahogy írtuk, Klebelsberg „nem volt eredeti gondolkodó”. Valamint arról is hallhattunk, hogy a VERITAS Klebelsberg archívumot fog létrehozni. Az előadást egyébként a továbbiakban semmilyen módon nem kívánjuk kommentálni, és próbálom mihamarabb el is felejteni.
Idézet a 25 éve alakult Klebelsberg Emléktársaság alapító okiratából;
Kezdeményezi, hogy Budapesten, Pesthidegkúton – Klebelsberg Kuno egykori lakó és alkotói életének a mai napig is leginkább érezhető helyén, s Szegeden – infrastruktúrával is rendelkező egy-egy szellemi központ jöjjön létre, majd a későbbiekben az ország más helyein is hasonlók jöjjenek létre, amelyek a Klebelsbergi-i örökséget ily módon ápolják.Ennek elősegítésére, – amelyet ez ideig is mindig szorgalmazott az Emléktársaság – elsőként a Pesthidegkúton lévő Klebelsberg Kuno egykori kastélyának megmentése után, és immár lehetőségével élve Klebelsberg Kuno emlékszoba létrejöttében munkálkodik, amely egyúttal Klebelsberg Kuno egykori könyvtárának is emléket állítva, folyamatosan kutatná, gyűjtené, s feldolgozná a miniszter munkásságáról szóló írásokat, kiadványokat.
Másképpen, de hasonló módon „eltévedt” az a fotóriporter is, avagy éppen a szerkesztő, aki úgy tudósított képpel együtt, – nem igazán a képet összhangban hozva az olvasottal, – hogy a Klebelsberg Kastély területén álló mellszobornál volt az előző napi koszorúzás, miközben a Kúria kertjében álló szobor van fényképezve. (Valóban a pénteki gála előtti koszorúzáskor már voltak elhelyezett koszorúk.)
Mindezeknek az elejét vehetnénk, ha végre egy intézmény lenne a kettő, (a kiskapu nem csak folyamatosan nyitva lenne, de közös, egyeztetett tudományos és művészeti koncepció érvényesülne), mert az is igaz, hogy aminek össze kellene majd nőnie, az össze is fog nőni. Ez egyszer meg fog történni, csak azt nem tudni, hogy mikor.
Jó lenne minél előbb. Ha a Klebelsberg Kuno Kultúrkúria és Emlékház, – a Művészet és Tudomány Háza néven, ahogy gróf Klebelsberg Kuno Villányi úti szobrán is megformázásra került az álló-központi főalak mellett, – a Művészet és Tudomány allegorikus megjelenítése immár itt is valóság lenne. Mert ahogy az özvegye már az alapítványában megálmodta; a „fiatal kulturhisztorikus tudósok képzésének szolgálatában fog állani” a kastély, az épületegyüttes ezen része. De az is milyen szép lenne, ha a mostani vendégháznak elnevezett rész alkotóházzá „avanzsálna”, válna a tudomány számára.
