Elsőként, még tavaly 2024. január 26-án írtunk kritikát az új műsorról, – a Kincsvadászok a Tv2-n (műsorajánló) címmel, – azóta eltelt szűk másfél év, s idén május 18-án főműsor időben a megújult, szenzációra éhes Kincsvadászok VIP első adása volt látható. Akkor, 2024-ben azt írtuk;
Meglepően tapasztaltuk, hogy a Tv2 valóságshowjai után egy ilyen szakértelmet, tudást, kultúrát közvetítő, edukációs jellegű műsort sugároz… Mégis megfontolandó, hogy jól van ez így? Merthogy a műtárgy, mint olyan nem a szocializmus terméke, hanem a polgári- nemesi világhoz kötődik. Ennek függvényében érdemes lenne a koncepción még tovább gondolkozni, hogy milyen miliőt közvetítsünk…
Epilógus: A sors fintora, hogy a licitálók közül Katona Szandra Cogito Art galériájára kattintva a Klebelsberg Kastély könyvtárszobája, valamint az abban felfedezhető négy szecessziós bőrszék jön velünk szembe az oldalon. Vagyis a Klebelsberg Kastély felújítását követően vásárolt berendezéséből ez a négy szék a Cogito Art galériából származik.
A most tavasz végén debütált VIP, – amelyben az újítás az volt, hogy celebek hozzák el tárgyaikat, a nyilvános licitálási aukciókra, – igen csak felemásra sikeredett a reagáló sajtó, de a kommentelők szerint is. A polémia arról szólt, hogy az újítás a műsorszám előnyére, avagy éppen hátrányára szolgál. Mi ebben a vitában nem kívánunk részt venni. Már kezdeti lelkesedésünk is hamar lelohadt, mivel az eddig látottak úgymond nem voltak „egyenszilárdságúak”, hol a hozott tárgyak, hol a licitálok teljesítettek alul, avagy éppen az ellenkezőjét élvezhettük ritka alkalmanként. Egyébként kevés volt az igazi műkincs, amiből ismertetésükkor tanulhattunk volna. Kétségtelen, hogy nagy átlagban szórakoztatóak voltak ezek az adások, az egymásnak történt beszólások is inkább előre vitték a hangulatot, néha ugyan olcsóbb poénok is voltak, de összességében elmondható, hogy színvonaluk „soha rosszabb ne legyen”, mint az átlagban már két évadban sugárzottaké.
Most, mégis újra írok róluk, de nem az újdonság, avagy nevezzük a megújulás miatt.
De amiatt sem, hogy „mint arról már többször a Bors is írt, a rádiós és a Tankcsapda dobosa közt évek óta nagyon szoros barátság van, gyakran utaznak együtt külföldre is. A Kincsvadászok VIP első adásában Bochkor Gábor még azt is elárulja, már közös tulajdonuk is van a műsor kereskedőjével.” – így akár még összeférhetetlenségről is beszélhetnénk, amelyet az intellektuális Fejes Tamás dobos úgy látszott már elejétől fogva érzékelt. Azt gondolom, hogy alig várta a licit befejezését, de vele azonosulva mindenki, a képernyő ezen az oldalán lévő jó érzésű nézővel együtt. A szóban forgó műtárgy, – és semmiesetre sem műkincs – egy számozott példányú, II. világháború utáni tetőcserép volt, amit közel 3000 Ft-ért árultak ki annak idején, díszcsomagolásban, a Mátyás király templom tetőjének bontásakor, felújitásakor. Ebből egy darabot Bochkor megvett, s ezt hozta most árverésre…. Egyébként számtalan régebbi Kincsvadászt megnézhetünk utólag is a TV2 archivumában.
*
Jelen sorok írója pedig mindezen elgondolkozott. Visszagondolt azokra az időkre, amikor a sajtó kereszttűzében, az emelőkocsi kosarában az ott fent álló Varga Mihály és Láng Zsolt saját kezűleg el kezdték bontani a Klebelsberg Kastély cserepeit. Majd a lehozott első cserepek egyikét elkértem tőlük. Amikor ezt látták az MTV munkatársai, odajöttek hozzám és érdeklődve meginterjúvoltak, hogy miért kell ez nekem? Elmondtam, hogy ki vagyok, és nagy tiszteletből gyűjtöm azokat a dolgokat, amelyeket hajdanában példaképem megfogott, avagy látott, amikor felnézett kis kastélyának tetejére, amelyet saját kezűleg egy vendégmunkás segítségével maga épített. Akár ez a cserép is kezében lehetett. Mint ahogy az emeletre felvezető korlát kis darabjába is, – ami szintén tulajdonomban van, – bizonyára belekapaszkodhatott annak idején.
Valahogy a sajtó munkatársai akkor engem nem nevettek ki, az esti MTV Híradó adásába ez az interjúrészlet bekerült. A közelmúltban hívtam fel telefonon Aczél Esztert, a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott munkatársát. Arról beszélgettünk, hogy az utolsó pillanatban mentettem ki hozzájuk, – a segítségükkel – Klebelsberg romos, lakatlan kastélyából az íróasztalát, amit azután hosszú évek után nem rég ott restauráltak. Időközben egyetlen estére hozták csak vissza féltve kérésemre, még restaurálatlan állapotban, a 2017-ben tartott Klebelsberg Napok sajtótájékoztatójára, amikor Varga Mihály az „András a szolgalegény és az ifjú Klebelsberg gróf” köteteinket laudálta. Ma már mindenki kézbe veheti az egykori könyvtárában lévő olvasmányának hasonmás kiadását, – az Emléktársaság gyűjtésének jóvoltából, – mint ahogy megcsodálhatjuk az eredeti helyére visszakerült íróasztalát is.
