A Klebelsberg Kastélyban Dr. Nagy Zoltán pszichiáter képeiből és Kodolányi Gyula Kossuth-díjas költő verseiből összeállított album került bemutatásra 2023 februárjában. A könyv alkotóival a könyv szerkesztője Róna Judit beszélgetett. A Két csönd határán című kötet igényes kivitelezéssel, a Semmelweis Kiadó gondozásában látott napvilágot. A diavetítés során láthattunk professzor úr festményei közül néhányat, Kodolányi Gyula pedig saját verseiből olvasott föl párat. A könyvbemutatón szó esett a kötet keletkezésének körülményeiről, a két barát életútjáról, hivatásáról. Ebből szeretnénk adni az alábbiakban egy kis betekintést.
Az esten Dr. Nagy Zoltántól megtudhattuk, hogy a könyv megjelentetésének ötletét egyik festőismerősének köszönheti. Önéletrajzi ihletésű helyett inkább egy versekkel és képekkel teli kötet fogalmazódott meg lelkivilágában. Ekkor gondolt barátjára, Kodolányi Gyulára. A mai napig is úgy értékeli, hogy bátorság volt részéről az elismert költőt felkérnie, Tihanyban. Ugyanakkor találkozásukkor rögtön bizalmat kapott. Bár a versek nem a képekről, s a képek nem a versekről szólnak, a két alkotót a közös értékrend, világlátás, a dolgokhoz való hasonló viszonyulás, a létezés misztikája kapcsolja össze. Ezt figyelembe véve kapott szabad kezet a szerkesztő Róna Judit.
Róna Judit a mély beszélgetés felvezetésében nemcsak a könyv felépítését, hanem a két alkotóhoz történő személyes viszonyát is a közönség elé tárta, ezzel is meghitté téve a könyvbemutatót. Kiderült, hogy Kodolányi Gyulával történt ismeretsége a 70-es évekre nyúlik vissza, amikoris magyar-angol szakos bölcsészként amerikanisztikát hallgatott az egyetemen. Nagy Zoltánnal pedig már előzőleg volt közös munkájuk, az OPNI-ról szóló emlékkönyv szerkesztésében markáns szerepet vállalt. Állítása szerint ezért sem okozott számára nehézséget belehelyezkedni a kötetben megjelenített, közvetített gondolatokba. A mostani könyv címe Kodolányi Gyula: Kínai tájkép című verséből származik, melynek sorai a természet és a transzcendencia élményét egyaránt sugallják. A szerkesztő szerint „ezen nem egymásnak született versek, képek valahol a két csönd határán, az alázat, az alkotás csöndjének határán találkoztak egymással.” Ezt erősítette meg Dr. Nagy Zoltán is, majd azt is hozzátette, hogy egy kép alkotása mindig befelé fordulást, csendességet követel. Elcsendesedést, mint a versek is. Borzasztóan zavaros világunkban pedig kellenek a csendek, mert a csendek részben a verseken, részben a képek befogadásán keresztül történnek. Kodolányi Gyula ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy a vers mindenképpen a meditációról, a csendről szól. Arról a pillanatról, amikor a Teremtésnek és a létezésnek átadjuk magunkat. A versek sokrétűek, s attól a pillanattól kezdve, hogy a költő megírta, kiadta kezéből, már nem is az övé.
Ezek után a két alkotó élettörténetének részletes, mély bemutatására került sor. A közönség abba az önismereti dilemmába pillanthatott bele, amellyel a Nagy Zoltán, a Semmelweis Egyetem professzor emeritusa, a hazai stroke ellátás megteremtője hosszú-hosszú évtizedekkel ezelőtt 18 évesen került szembe. Nevezetesen, hogy a festőművészi vagy az orvosi pályát válassza-e? Visszaemlékezése szerint a vizuális világ, a rajzolás és a festés már egészen fiatalon nagyon közel állt hozzá, de a biológia, fizika, matematika, a természettudomány is mindvégig érdekelte. A döntését végül az önbizalomhiány, s az akkoriban tiltottnak számított absztrakt iránti kíváncsisága határozta meg. Ugyanakkor a festészet szeretete egész életét végigkísérte. Az Orvosfestők világkiállításán Washingtonban részt vett, a Fiatal Művészek Klubjában rendszeresen kiállított. Amikor csak alkalom nyílott, gyakran ecsetet ragadott. Az utóbbi években fokozott mértékben tesz kedvenc elfoglaltságának eleget.
.jpg)
Róna Judit bizalmas kérdést föltéve Kodolányi Gyula Kossuth-díjas költőhöz, esszéíróhoz fordult, aki az író Kodolányi János unokaöccse, Illyés Gyula lányának, Ikának a férje. Arra, hogy a két irodalmi nagyság rokoni közelsége okozott-e számára feszültséget, a válasz egyértelműen hangzott; „kezdetben igen”. Ugyanakkor Kodolányi Gyula azt is elmesélte, hogy nagybátyját negyedikes gimnazista korától kezdve, minden szombat délelőtt meglátogatta, 3-4 órás beszélgetéseik során komoly „képzést” kapott tőle a gondolkodás terén. Sokszor szó esett olyan témákról, amelyekről politikai okokból nem lehetett beszélni. „Megtanított gondolkodni, ami nagyon fontos volt.” – világított rá a költő. A szentgyörgypusztai nyarakat, Áprily Lajossal és Jékely Zoltánnal való családi ismeretségét is felelevenítette. Elmondása szerint a mérce Illyés Gyula árnyékában is igen magasan állt előtte, ezért sem jelent meg harminc éves koráig egyetlen kötete sem. Így fogalmazott; „Életparancsom: epigonnak nem szabad lenni!”
.jpg)
Aztán a nagyvilág az amerikanisztika révén tárult ki számára. Amerikában való tartózkodása, s az angolszász világgal való kapcsolata hozzásegítették azokhoz a gondolatokhoz, amelyek itthon indexen voltak. Szellemi alkotóereje mindmáig a nyugati kultúrából merítve kapcsolódik a magyar múlthoz. Vallja, hogy „egy olyan korban élünk, amikor az információ lett a fontos, nem a gondolkodás. Ez elbizonytalanítja az embereket.” Illetve azt is elmondta, hogy megkapta azokat a 3-4000 éves alapokat, amelyek a magyar irodalmon, illetve a kommunista ellenes politikusokon keresztül hatottak rá. Illyés, Weöres, Pilinszky, Nagy László, Juhász Ferenc, világirodalmi jelentőségű nagyjaink mellett az amerikai költők is jótékonyan befolyásolták munkásságát. Nem csak azt tanulta meg, hogy szabadverset szabad, hanem azt is, hogy hogy nem szabad írnia. A misztikusok mindig is nagyon érdekelték.
.jpg)
Arra a kérdésre felelve, hogy milyen tapasztalatokkal gazdagodtak Amerikában, Nagy Zoltán a nyugati világ nyújtotta szabadság érzését emelte ki a keleti blokk diktatórikus atmoszférájával szemben. Megtudhattuk, hogy Washingtonban és New Yorkban végigjárta a nagy múzeumokat, rendszeresen látogatta az avantgard mestereket, így rengeteg művészeti élménnyel gazdagodott. Lossonczy Tamás mindig arra biztatta; ha nincs is elegendő ideje, ereje az orvoslás miatt, és alatt, akkor is csakúgy firkáljon valamit, amikor és ahol csak teheti. A lényeg, hogy ne veszítse el a kapcsolatot a vizuális kultúrával. Nagy Zoltán professzor úrnak a kint eltöltött 5 év szakmailag nemzetközi megbecsülést jelentetett. Bár karriert is ajánlottak számára, mégis hazajött családi kötelékei miatt. Kiderült, hogy ezek mellett hasonlóképpen, természetesen másfajta értelemben Kodolányi Gyulára is hatott az amerikai festészet. Feleségével együtt a modern, és a 19. századi festészeti alkotásokat részletesen kielemezték. Csak a sors fintora, hogy Nagy Zoltánnal való barátságát is feleségének köszönheti, hiszen egy rajzkörbe jártak.
.jpg)
A könyvbemutató vége felé Róna Judit Kodolányi Gyula politikai szerepvállalására is kitért, merthogy az Antal kormány miniszterelnökségi államtitkáraként, külpolitikai szakértőjeként vállalt közéleti szerepet. Ebben a tekintetben a költő szintén apósa, Illyés Gyula emlékét idézte fel, aki komoly diplomáciai múlttal, nemzetközi tekintéllyel rendelkezett, s megtanította őt a különböző diplomáciai fordulatokra. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy ennek az életmódnak voltak azért veszélyei, állandó megfigyelés alatt álltak. Az irodalom szeretete ebben a sűrű időszakban sem hagyta el, repülőútjain kisebb feljegyzéseket mindig készített.
Az est során végig izgalmas volt látni a két alkotó sokoldalú, impresszív személyiségét. Azt, ahogyan a jól irányított kérdésekre őszintén és nyíltan tárták fel sokszor a legbelsőbb gondolataikat. Ez azért is volt különleges, mert megerősítést kaphattunk abban, hogy még két ilyen nagyszerű ember előtt sem sokszor egyértelmű a jövő kérdése, alakulása, saját sorsukat illetően. Ugyanúgy küzdenek egy megkezdett úton, mint ahogy mi is. Ami azonban a példát jelenti számunkra, hogy szorgalmukkal tehetségükkel mindig éltek, s így meg is találták őket a „rájuk bízott” feladatok. Valóban igaz rájuk az a klebelsbergi mondás és életvezetés, mely szerint „Meredek úton a csillagokig.”
.jpg)
A Hidegkúti Hírek főszerkesztője, művészetfilozófus vagyok. Phd-mat a Pécsi Tudományegyetemen szereztem, operák etikai tartalmának vizsgálatára dolgoztam ki metodikai módszert.