A FORMA LÉLEGZETE

Beszélgetés Dévényi Dömötör fotóssal a magyar szecesszióról, a fényről és a részletek titkairól (2026. október.)

Az alábbi riport  „A FORMA LÉLEGZETE – A magyar szecesszió kívül-belül” című fotókiállítást, illetve az alkotó Dévényi Dömötör fotográfusi szemléletét, a szecesszió iránti kötődését és a képek mögött rejlő gondolatokat mutatja be magazinos, olvasmányos riportformában.

Amikor az építészet személyes élménnyé válik

Vannak épületek, amelyek előtt megállunk, megcsodáljuk a homlokzatukat, majd tovább megyünk. És vannak olyanok, amelyek arra késztetnek, hogy közelebb lépjünk, fölfelé nézzünk, benyissunk egy kapun, vagy akár hosszasan időzzünk egy különleges kilincs, egy színes üvegablak vagy egy finoman megmunkált díszítőelem előtt. Dévényi Dömötör, az újbudai Fotókör tagja számára a magyar szecesszió ilyen világ. A 2026 nyarán, az Újbuda Galériában A FORMA LÉLEGZETE – A magyar szecesszió kívül-belül című kiállításán nemcsak épületeket, hanem egy sajátos látásmódot is bemutat.

  

Egy régi szenvedély új fejezete

Dévényi Dömötör életében a fotózás hosszú utat járt be. Gépészmérnöki, gazdasági mérnöki és mérnök-tanári végzettsége mellett pályáját elsősorban az informatika és a számítástechnikai rendszerek fejlesztése határozta meg. A fényképezés azonban már jóval korábban az életének része lett.

Első saját gépe egy fénymérős Zenit fényképezőgép volt, később Minoltával fotózott. Fekete-fehér képeit maga nagyította, majd a színes diázásban találta meg az egyik kedvelt kifejezési formáját. A digitális technika új lehetőségeket nyitott előtte, nyugdíjasként pedig több ideje jutott a fotográfiai ismeretek elmélyítésére.

A kerületi Újbudai Fotókör tagjaként új technikákat sajátított el, és a digitális képfeldolgozással is megismerkedett. Első önálló fotókiállítása 2015-ben nyílt meg. Azóta tematikus és csoportos tárlatok mellett évente átlagosan két önálló kiállítással is jelentkezik. A 2026 május végén megnyílt fotókiállítása a huszonhetedik önálló tárlata volt.

Fotográfiai érdeklődése sokrétű: a természet és az épített környezet, az utazások során felfedezett látványok, valamint a különleges hangulatok egyaránt foglalkoztatják. A magyar szecesszió azonban különösen közel áll hozzá.

   Miért éppen a magyar szecesszió?

„A szecesszió a szívem csücske” – vallja a fotós, aki örömmel fogadta a felkérést, hogy következő kiállításának témája a századforduló gazdag művészeti örökségét fémjelző építészeti stílus bemutatása legyen.

A 19–20. század fordulóján kibontakozó szecesszió új szemléletet hozott az építészetbe és az iparművészetbe. Magyarországon különleges karaktert kapott: a nemzeti identitás keresése, a népművészet motívumai és a keleti díszítőhagyományok olyan formavilág kialakulásához járultak hozzá, amely a nemzetközi irányzatokon belül is sajátos arculatot teremtettek.

Ennek a törekvésnek meghatározó alakja Lechner Ödön volt. Épületei – köztük az Iparművészeti Múzeum, a Földtani Intézet, a Postatakarékpénztár – nem egyszerűen látványos építészeti alkotások. Egy olyan gondolkodásmódot képviselnek, amely a magyar motívumkincset korszerű építészeti formákkal kapcsolta össze.

Lechner öröksége követőinek Kőrössy Albert, Kós Károly, Medgyaszay István, Lajta Béla munkásságában is tovább élt. A magyar szecesszió világának megértéséhez pedig nemcsak az építészeket, hanem azokat az iparművészeket is érdemes megismerni, akik a tereket színekkel, fényekkel és díszítőelemekkel tették teljessé. Közéjük tartozik Róth Miksa üvegfestő- és mozaikművész is, akinek alkotásai a szecessziós belső terek meghatározó elemei. Valamint Zsolnay Vilmos, akinek pécsi gyárában készülő pirogránit és eosin mázas kerámiák nemcsak esztétikai, hanem tartóssági szempontból is új lehetőségeket nyitottak. A színek – zöldek, kékek, arany árnyalatok – különleges fényjátékot hoznak létre, amely az épületeket élővé, szinte organikussá teszi.

   Kívülről befelé – a fotográfus útja

Dévényi Dömötört fotósként nemcsak az ikonikus épületek egésze érdekli, hanem azok a részletek is, amelyekben a magyar szecesszió élő motívumai és a forma jelentéssé válnak. Ez a megközelítés túlmutat az építészeti látvány egyszerű rögzítésén. A fotós nem pusztán megmutatja, milyen egy épület, hanem arra is kíváncsi, miként hat ránk a tér, hogyan változik a látvány a fény hatására, és milyen érzéseket kelthet egy-egy forma. A fotográfiai utazás a városi épületek külső megjelenésétől indul, majd fokozatosan a belső terek és az apró részletek felé vezet.

A homlokzatok, a tetővonalak és a díszítőmotívumok után kapuk, lépcsőházak, kupolák, üvegablakok és mozaikok kerülnek a figyelem középpontjába. Végül olyan részleteknél áll meg a tekintet, amelyek mellett a hétköznapi szemlélő könnyen elhaladna: egy lámpán, egy vázán, egy korlát végződésén vagy egy csempe finom rajzolatán.

   A fény, amely életre kelti a formát

A szecesszió különleges világának egyik legfontosabb eleme a fény. Ez a gondolat a kiállításban is hangsúlyosan jelenik meg. Az üvegfestészet és a mozaikművészet nem csupán díszíti az épületeket: meghatározza a belső terek hangulatát, és folyamatosan változó vizuális élményt teremt. (Róth Miksa munkássága különösen jól példázza ezt az összefüggést.)
A bemutatott képeken a fény és az anyag kapcsolata ugyancsak lényeges. A kiállítás így a magyar szecesszió összművészeti szemléletére is ráirányítja a figyelmet. Az építészet, az iparművészet és az alkalmazott művészetek együttese olyan egységet alkot, amelyben minden elemnek megvan a maga szerepe.
A fotográfus feladata ennek az egységnek a felfedezése és láthatóvá tétele. Ezt segíti, hogy a kiállított képek mellett némi ismeretterjesztő jelleggel, – a „Magyar szecesszió”ról és annak neves képviselőirőlszóló – részletes tájékoztató szövegek is fel lettek helyezve. Mindegyiken szerepelt egy QR kód, amelyre rákattintva a mobilon megjelenik egy részletesebb ismertetés, amit kényelmesen, akár később is el lehet olvasni.

   Örökség, amely ma is megszólít

Miért érdemes ma is figyelmet szentelnünk a századforduló építészeti örökségének? Dévényi Dömötör számára a válasz nem kizárólag a művészettörténeti értékekben rejlik.

A magyar szecesszió annak példája, hogyan lehet a hagyományból kiindulva újat teremteni. Lechner Ödön és követői nem egyszerűen átvették a kor nemzetközi formáit, hanem saját kulturális gyökereikből merítve kerestek önálló kifejezési lehetőségeket. Az általuk létrehozott épületek ma is arról tanúskodnak, hogy a nemzeti örökség nem lezárt múlt, hanem tovább gondolható szellemi érték.

Dévényi Dömötör fotográfusi szemléletének lényegi gondolatát legjobban a kiállítás találó címe foglalja össze: A FORMA LÉLEGZETE. A kiállítás nem csak a magyar szecesszió építészeti szépségeinek bemutatására vállalkozott. A képek egyfajta felfedezőútra hívják a látogatót: arra ösztönzik, hogy ne csak az épületek egészét, hanem a részletekben rejlő összefüggéseket is meglássa.

A szecessziós épületek részletei a fényképeken új összefüggésekbe kerültek, a történeti örökség személyes élménnyé alakult. A látogató pedig talán úgy távozott, hogy legközelebb már nemcsak elhalad egy különleges homlokzat előtt, hanem megáll, közelebb lép, és fölfedezi azt is, amit korábban nem vett észre.

A tárlat a múlt századfordulón kialakult, sajátosan magyar motívumokat tartalmazó építészeti stílus bemutatásával arra kívánta felhívni a figyelmet, hogy a magyar szecesszió máig érvényes kulturális örökségünk.