350 éves évforduló II. Rákóczi Ferenc születésnapjáról

Az idén 350 évvel ezelőtt született II. Rákóczi Ferenc vezérlőfejedelem. Ebből az alkalomból a közel múltban, már rövid időn belül kétszer is műsorra tűzte a köztévé Rákóczi szabadságharccal kapcsolatos geopolitikai történetét, sajátos, és igen érdekes optikákon keresztül. Elsőként „Az ellenállás genetikája: A Rákóczi-család története” címmel, a nem honfoglaló magyarokkal bejövő, az 1300 –as évektől kezdődően kíséri végig figyelemmel az egész család történetet.

A Rákócziak, Báthoryak, a Zrínyiek, Thököly szabadságharcok küzdelmeit Európa akkori történelmébe illesztve, a Habsburgok és a törökök „közé szorulva”, érintve a lengyel, svéd, orosz háborúkat, a spanyol trónért folytatott francia – Habsburg örökösödési harcokat, a szövetségek és ellenségek kialakuló rendszerének gyorsan változó akkori geopolitikai világát, „az ellenállás genetikája” szemszögéből.

A „két pogány közé szorulva” magyar identitásunk megőrzését, a mának szóló üzenetét is kihallhatjuk az „Ez itt a kérdés?” másik adásából. „Így indult a Rákóczi – szabadságharc: geopolitika és nagyhatalmi átrendeződés” címmel már direkt történelmi analógiákat is felismerhetünk; „A visszaszoruló oszmán birodalom délen, a spanyol örökösödési háború nyugaton, Nagy Péter háborúja északon – a 17. század végére átalakuló félben voltak Európa nagyhatalmai. De hogyan tudta Rákóczi a szabadságharc előnyére fordítani a nagyhatalmi átrendeződést?”- olvashatjuk érdeklődve a műsor ajánlójában, és kaphatunk minderre feleletet; „akkor ha egy nemzeti mozgalom élére egy államférfiú személyiség áll”.

Gondoljunk csak bele, hogy ha csak a történelem oktatás történetét nézzük – amely a mindenkori identitásunk mértékét nagymértékben meghatározza, s mely az oktatott narratívák, ideológia függvényében rendkívül befolyásolt, – akkor ez idő tájt nagyon meg kell becsülnünk ezeket a felvilágosító, ismeretterjesztő műsorainkat.

A teljesség igénye nélkül nézzünk bele egyes korok történelem oktatási narratíváiba, azért, hogy becsülni tudjuk az e műsorok objektivitását.  A közeljövőben, a továbbiakban is erre teszünk egy nagyobb ívű kísérletet, több részben a „Rákóczi – mozgalom narratívái a hazai történelem oktatásban” bejegyzésekkel, tanulmányok szemlézésével, ezzel is emlékezve a 350 éves évfordulóról.

„A Rákóczi mozgalom narratívái a hazai történelem oktatásban” – 1. rész

Rákóczi – mozgalomról, – ami annak a XVIII. századi történetírói feldolgozását illeti, akkoriban, – nem is beszélhetünk. Részben azért, mert előtte lényegében a történelemtanítás terén oktatás nem is volt, s így értelemszerűen tankönyv sem jelent meg. Másrészt a hatalmon lévő Habsburg – ház uralkodásának a végéig kényes témaként szerepelt; a történet a kompromisszummal megkötött mozgalom lezárása, a szabadságharcot lezáró esemény a szatmári békeszerződés. Egyébként a „század folyamán két szemlélet, a folyamatosság és felvilágosodás tengelyén alakultak ki az első történeti összefoglalások. A század első felében általában a folyamatosság, mint legfőbb értékkategória érvényesül… a század utolsó évtizedeiben már nyilvánvaló, hogy olyan alapvető kérdések várnak megoldásra,” ^[1]R. VÁRKONYI Ágnes (2004): Befejezetlen történelem. In: Rákóczi-szabadságharc (Nemzet és emlékezet). Szerk. R. VÁRKONYI Ágnes – KIS DOMOKOS Dániel. Osiris Kiadó, Budapest, 711., 733 még mindig, amelyek a békeszerződésben ugyan benne vannak, de nem teljesültek azóta sem a valóságban. Például „mint a vallási tolerancia, a nemesség közteher-vállalási kötelezettsége, a közhatalmi jobbágyvédelem, Erdély és az ország egység, a kulturális önrendelkezés és a magyar nyelv kultúrája.” ^[2]U.o. 

„A közoktatást azonban nagymértékben meghatározta a politika.” – vallja végig Katona András: „A Rákóczi-szabadságharc recepciója a magyarországi történelemtankönyvekben” ^[3]Katona András: A Rákóczi-szabadságharc recepciója a magyarországi történelemtankönyvekben – a háromszázadik évforduló alkalmából. Történelemtanítás, Online történelemdidaktikai … Bővebben című tanulmányában, s azon belül is csak a dualizmus korától, azaz az 1867 kiegyezéstől, az 1989-es rendszerváltozásáig lévő korszakokat vizsgálva. Így ezen időszaknak történelem oktatásra gyakorolt narratíváit vehetjük mi is ebben figyelembe, kísértük nyomon, illetve az ez időben megjelent tankönyveken keresztül. Tehát kiemelni kívánom Katona írása nyomán, hogy a meghatározó politika narratívája sok esetben a valóságos történelmi tényekkel nincs azonosságban. S ma sincsen másképpen, – valljuk mi is, ezért csak a mindenkori történelem tanítás módszertanát ismerhetjük meg ilyenkor, magát az adott kor történelmét, – a narratívát átszövő mindenkori politika miatt, csak hellyel – közzel. Ahogyan Katona írja bevezetőjében; „vizsgálatunkban törekszünk a téma kapcsán a történetírás tankönyvírásra komoly befolyást gyakorló irányainak a vázlatos bemutatására”, – oknyomozó jelleggel.

De azért megjegyezni kívánom, hogy a Rákóczi –szabadságharc történelmi eseményeinek rövid, objektív megismertetése, megismerése elengedhetetlen, mert a módszertanok, a narratívák megértéséhez is azt szükséges megtenni. Valamint azért is, mert többek között a dualizmus előtti időkre „igen rányomja bélyegét a korra a kellő tudományos feltártság hiánya és a Habsburg hatalom politikai súlya. Nem hagyható ki ugyan a Rákóczi-szabadságharc a történelemkönyvekből, de vagy súlytalanul kerül tárgyalásra a kor három uralkodójának tevékenysége kapcsán, vagy a hatalom iránti lojalitás és a felekezeti jelleg határozza meg a megítélését. A szabadságharc kifejezés helyett „lázadásról”, „mozgalomról” olvashatunk… A közjogi hozzáállást jól jelzi, hogy szinte mindenütt szécsényi és ónodi gyűlésről esik szó, országgyűlés helyett, mely – ugye – Pozsonyban ülésezik. A szabadságharc értékelését meghatározza az a szemlélet, hogy jobbára a rendi jellegét hangsúlyozzák.”, kiemelve, hogy „szinte minden rendeződött a kompromisszumos béke nyomán.” – írja Katona András összegzésében.

Rákóczi –szabadságharc okai és történelmi eseménye, eredménye (rövid története);

I. Lipót abszolutizmusa és a török kiűzetésének (adó)terhei miatt Bercsényi mozgalmat indított el, amelyhez megnyerte Rákóczit. XVI. Lajos francia király és a Habsburgok közötti örökösödési háború, kedvező lehetőséget teremt, – a császári erők lekötése, valamint a kezdeti francia szövetség és anyagi támogatás következtében,- a Rákóczi-szabadságharc kibontakozásához. Brezáni kiáltványban (1703) már a sérelmek felsorolása történik. A szabad királyválasztás eltörlése, a magas adók bevezetése, a nemesek kizárása a döntéshozatalból, és hogy nem kapták vissza birtokaikat sem, az ország területi egységét nem állították vissza, Erdély külön maradt, stb. is olvashatók. Rákóczi tudta, hogy a parasztságot (jobbágyságot) és a nemességet „egy táborba” kell szervezni a szabadságharc sikerre viteléért, ez Rákóczinak a fő célkitűzése. 1705. Szécsényben országgyűlés; a rendek konföderációt hirdetnek meg; rendiség, Rákóczit vezérlőfejedelemnek választják,(ez már majdnem trónfosztást is jelent). 1707. Ónodon országgyűlés; a nemesek nem mondanak le kiváltságaikról, (így őket bírói ítélet nélkül nem lehet letartóztatni, adófizetésre nem kötelezhetők, helyette viszont katonáskodásra igen, s jogaikat sértő királyi rendelkezésekkel szemben joguk van ellenállni), de kimondják a közteherviselést, és már a trónfosztást is. 1708. Sárospatakon országgyűlés; jobbágyságnak újra „hajdúszabadságot” ígérnek. 1709 – ben az egyesített angol-osztrák sereg legyőzi a franciákat, a francia – magyar (Rákóczi) szövetség megszűnik, a támogatással egyetemben, a szabadságharc Észak – Kelet Magyarországra szorul vissza. 1711 – ben a szatmári békében amnesztiát kapnak a kurucok, tartalmában az alkotmány visszaállítására ígéretet kapnak, – szabad vallásgyakorlás, országgyűlés rendszeres összehívása, a parasztkatonák kiváltságait meghagyják, a szabad királyválasztásról le kell mondani a rendeknek, valamint az „ellenállási jogról” is, és az önálló magyar hadseregről. Kompromisszumos békéről beszélhetünk, ahol a szabadságharc célkitűzései nagymértékben viszont teljesültek.  

---