„Igen jól érezzük magunkat” – Operagála Balatonfüreden

„10. éve már, hogy igen jól érezzük magunkat itt Balatonfüreden az Operafüred programok alatt.” – Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója így konferálta fel az idei operagálát a füredi Gyógy-téren az Anna-bál hétvégéje előtt. Így adta meg ezzel a könnyed felvezetéssel, a tőle már megszokott, várt, élvezetes stílussal az est alaphangulatát.

Ezzel a nézőközönség rögtön megtudhatta, hogy az Operaház erre az alkalomra immár tíz éve, a hagyománynak eleget téve szabadtéri zenei programot varázsol. Beszédében a tíz esztendőre úgy emlékezett vissza, hogy egyetlen alkalmat sem mosott el soha az eső. Majd lazán javítva saját magát – olyan professzionális módon, hogy azt talán maga sem vette észre -, ehhez hozzátette; „no, ez azért nem igaz.”

Ókovács Szilveszter bevezetőjében végig egymásba fűzött rögtönzött poénjaival az Operaház 138 éves, mögötte lévő zenekarának „kiszabadulását a zenekari árokból” is ecsetelte, természetesen nem kihagyva annak „pontosítását”, és az abból adódó humorforrást mely szerint a jelenlevő zenekari tagok „ennél jóval fiatalabbak.” Majd folytatva, a gála nyitó darabjainak ismertetőjéhez is fűzött néhány „kommentárt”, érintve, beemelve korunk gender problémakörét is; „márpedig az opera ilyen, szexista; az apa férfi és az anya nő” – mintegy fügét mutatva mindazoknak, akik erre rászolgáltak. A közönség nevetve nyugtázta a mondottakat. A gála Erkel Ferenc Hunyadi László és Bánk bán című operáinak részleteivel kezdődött. A Palotást az Operaház Balett kara a másnapi Anna-bálon is előadta. Az est során mindvégig a zenekar egyedül, átütő erővel igyekezett bevonni a nagyközönséget az opera sokszínű élményvilágának megtapasztalásába. László áriája Boncsér Gergely, és Mária cabalettája, – „Szememben mámor s öröm ragyog” – Sáfár Orsolya énekesek tolmácsolásában hangoztak el, majd Kálmándy Mihály a Bánk bánból Petur bordalát szólaltatta meg; „Gondold meg és igyál,” örök érvényű üzenetét közvetítve; „Ha férfi lelkedet egy hölgyre feltevéd” kezdősorú áriájában. Az Erkel blokk Mária és László búcsúkettősével zárult, Sáfár Orsolya és Boncsér Gergely előadásában, „Áldjon meg Isten, hős bajnokom” kezdettel.

Visszatérve a színpadra Ókovács Szilveszter hosszan fejtegetett polémiában magáról az operáról beszélt. Elmondta, hogy az opera műfaja kereken 400 éves múltra tekint vissza, és Magyarországon is kerek évfordulója van. 200 éve mutatták be Kolozsvárott „Béla futása” címmel az első magyar operát. Az „operában minden együtt van”, a történelmi hely és a történelem, maga az élet, mint ahogy itt is Füreden, ahol és ahonnan indult az első Anna-bálon Horvát Anna Viktóriának és a későbbi aradi vértanúnak, Kiss Ernőnek bimbózó szerelme a tragikus útjára. Az opera alkalmas arra, hogy a hallgatása közben „el lehet kalandozni, nem kell mindig figyelni, sőt nem kell mindig Kw/h-kat számolni,” mintegy ezzel utóbbinak enyhe áthallásával „színesítve” magyarázatát. Beharangozta az Operaház idei évadát is, amelyet a „Mítosz és Történelem” jegyében hirdettek meg. A főigazgató mini ismeretterjesztő előadásában arról is szólt, hogy az operák szereplői történelmi alakok. Ezt a gondolatot az Operaház igen míves, informatív, 2022 őszi magazinja ilyen formán fogalmazza meg: olyan történelmi személyek, „akikről a széles körben kialakított képet nem (csupán) a történelmi tények, hanem az életük egy-egy sorsfordító – általában tragikus – történése és romantikus művészeti értelmezések nyomán ismertük (ismerjük – szerk.) meg. Ők és a hozzájuk kapcsolható, sorsdöntő történelmi események önmagukon túlmutató jelentések okán váltak mitikus történetekké,” valamint „… más, általában embert próbáló, valódi emberi minőséget felszínre hozó korok is inspirációt hordoznak a művészetek számára”. „… A mítoszok ritkán vannak hatással a történelemre, de hatásuk az egyetemes kultúrára írhat történelmet.”

Ezután újra csak feloldotta a megszívlelendő ismeretterjesztő gondolatait, amikor felkonferálta a következőkben felcsendülő népszerű opera számokat. Szólt arról is, hogy sokszor egyes komolyzenei dallamok széles körű kedveltsége és ismertsége egészen más irányból érkezik; például Kovács Koko a Carmina Burana futamait választotta bevonulásaihoz, és így ismertté válhatott más érdeklődésű emberek körében is. Kicsit a „nap analógiájára” futtatta ki azt, amikor az első oltás és az ismétlő oltások hatékonyságát propagálta, felhasználva ezt a párhuzamot a zene megértésére, megértetésére, megszerettetésére. „Rossini önmagától rengetegszer >lopott<, ez még el is fogadható” mondattal ajánlotta a szerző által többször átkomponált „A sevillai borbély” nyitányát, de kérte, hogy előtte hallgassuk meg Mascagni Parasztbecsület c. operájából Alfio dalát Kálmándy Mihálytól és Santuzza áriáját Gál Erika előadásában. Siciliana énekét zárásként Boncsér Gergely igazi átéléssel adta elő. A produkciókat a közönség vastapssal jutalmazta. Puccini: Gianni Schicchi operájának címén szenvedélyesen időzött el a közönség nagy derültségére, főleg annak kiejtésére fókuszálva, szenvedést imitáló módon. Lauretta áriáját az est beugrója Sáfár Orsolya kiválóan oldotta meg.  Valószínűleg az előzetesen meghirdetett programban szereplő zenei betétek Donizetti Don Pasquale és Szerelmi bájital c. operáiból, valamint Offenbach Hoffmann meséjének tervezett dallamai is Kriszta Kinga művésznő valamilyen akadályoztatása miatt maradtak ki ezen az estén. Kárpótolták viszont a közönséget Verdi Rigolettojának az előzetes programban írottakon túli jó nagy csokorra való, ismert kettősei. Az esten fellépő művészek, mindannyian a „Kvartett” jelenetben búcsúztak el a jövőre is otthont adó füredi színpadtól. Előzőleg azonban útravalóul, – a jövő évi találkozásig, – kitartásul Ókovács Sziveszter figyelmünkbe ajánlotta, hogy az opera olyan műfaj, amely az absztrakcióra épít. „Az opera abból él”, hogy ugyan a valóságot képezi le, s a fantáziánkra is égetően nagy szüksége van, de ugye nem meditálunk el azon, és főleg nem „nevetve csodálkozunk” ama jeleneten, amikor a halálos sebet kapó, s haldokló Gilda még 10 percig énekli az áriáját. Nem ez a lényeg, … Viszont Boncsér Gergely mantovai hercege sokáig elkísérte az estről távozókat, „az asszony ingatag, úgy hajlik, mint a nád, És hálót vet ki rád, …” miközben e sorok írója felvillantotta magában az elmúlt 10 év balatonfüredi operagáláinak kedves képeit.

Bizony az első alkalom, amikor a Bolygó Hollandi operafilmjének szabadtéri vetítése beszorult az eső miatt a szívkórház kultúrtermébe, igencsak emlékezetes marad nekem. Valamint az azt követő személyes beszélgetésem is Ókovács Szilveszterrel, amelynek hatására megfogalmazódott bennem, hogy Wagner művészetéről, a Bolygó Hollandi operájáról írjam doktori disszertációmat. Ehhez a későbbiekben ugyancsak adott további segítséget is Ókovács Szilveszter. Kérésemnek akkor is eleget tett, amikor elfogadta 2019-ben a meghívásomat a Klebelsberg Napokra, „Összművész – egy intellektuális késő esti televíziós műsor margójára” címmel tartott színpadi beszélgetésre. Ezen a főigazgatóval, a vendégeivel, Keszei Bori operaénekessel, Kesselyák Gergely karmesterrel, Madarász Iván zeneszerzővel, zenetörténésszel, továbbá Szikora János rendezővel az „összművészről / az összművészetről” értekeztünk. „Széles tömegeket megszólítani képes mai népopera nélkül az operajátszás múzeummá, társadalmi támogatottság híján rétegműfajjá szűkül.”  – mondta Kesselyák Gergely. Ennek a gondolatnak a jegyében zajló polémiájukat nagy érdeklődéssel és élvezettel hallgatta végig a Klebelsberg Kultúrkúria akkori közönsége. Kedvencem volt az akkorra már megszűnt televíziós műsora, s nosztalgiából, no meg a korábban lefekvők kedvéért is, hogy megismerhessék e hiánypótló ismeretterjesztő műsorát, szerveztem meg a hidegkútiaknak ezt a találkozást.

Az ez évi operagála után a Balaton partján üldögélve azon gondolkoztam el, hogy újabban a Hír Tv. Vezércikk c. politikai műsorában milyen gyakran szerepel a meghívottak között a főigazgató úr. Nagy az ellentét a füredi műsorvezető hagyománnyá vált, fentiekben leírt kiváló, a közönséget magával ragadó „showman” tulajdonsága és a Tv-ben tapasztalható komolysága között. Szerintem jó lenne, ha a képernyőn is „prezentálná” mindenki gyönyörűségére ezt az emberi oldalát is, amit az operarajongók már jól ismernek és felettébb szeretnek is.