A méltányosságként felfogott igazságosság elméletének alapjai; Rawls: Az igazságosság elmélete II.

A mű kiinduló pontja az, hogy elhelyezze az emberi együttélésben, az emberi társadalomban az igazság és az igazságosság helyét. A társadalom tagjai és intézményei számára az igazság és az igazságosság meghatározó erény, illetve maga a társadalom akkor működik jól (jól berendezett), ha tagjainak javát szolgálja, és tagjainak az igazságosságról alkotott közös felfogása hatékonyan szabályozza működését. A társadalomban működő intézményeknek is ebben az irányban és ezzel a céllal kell működniük. A létező társadalmakra nem igen tudjuk elmondani, hogy „jól berendezettek”, mert tagjaik között vita van arról, hogy a javakat – milyen alapvető jogok és kötelességek mentén –, hogyan termeljék meg, és osszák el azokat igazságosan mindkét relációban, azaz termelés és elosztás viszonylatában. Az emberek egymás közötti vitái ellenére, azonban az intézmények terén egyetértenek abban, hogy az akkor igazságos, amikor az alapvető jogok és kötelességek vonalán az emberek között az intézmény nem alkalmaz semmiféle megkülönböztetést.

A társadalmi igazságosság elsődleges tárgya a társadalom alapszerkezete, amely nem más, mint az a mód, ahogyan az intézményei elosztják a jogokat, kötelességeket, és együttműködésből származó eredményeket, azaz az előnyökből való részesedést. A kulcsszó egyrészt az alapszerkezet, amikor az igazság tárgyát behatárolja a szerző, és azt is csak a jól berendezett társadalmakra teszi, más társadalmaktól elszigetelten. Ugyanakkor a szerző elismeri, hogy az

alapszerkezet fogalma némiképp homályos, nem mindig egyértelmű.[1]Rawls 1997, 28.o.

Az viszont egyértelmű, hogy az igazságosság mérce, amellyel az alapszerkezetben az elosztás mikéntjét értékelni tudjuk, és ezzel az alapszerkezet igazságát vizsgáljuk. /Arisztotelész a személyt vizsgálja, és ez a személy akkor igazságos, amikor és „amennyiben jellemének tartós vonása az igazságos cselekvés szilárd és mindent átható vágya”- ként teljesül./ [2]Rawls 1997, 29.o.

Az igazságosság elméletének alapgondolata az, hogy ki kell munkálkodni azokat az elveket az alapszerkezet számára, amelyeket az észszerűen gondolkodó emberek egyesülése, együttműködése érdekében az egyenlőségben lévő kiinduló helyzetben jóváhagynának. Létrejöttük egyezség alapján történik, kölcsönös méltányosság mellett. Azaz az emberek előre eldöntik azt, hogy hogyan fognak igazságot tenni a szemben álló igények, elvárások között akkor, amikor a felek ezt teljesen szabadon tehetik meg. (Nem függenek egymástól, még nincs együttműködés). Ezt csak abban az esetben tudják megtenni a felek, ha nem ismerik – azaz a tudatlanság fátyla fennáll – saját pozíciójukat, saját számukra (éppen) a jó helyzetüket, és kilátásaikat.

Az észszerű gondolkodás mellett, azonban nem kevésbé fontos, hogy a felek egymás iránt, egymás érdekei irányában kölcsönösen elfogulatlanok is legyenek. Már itt leszögezi a szerző, hogy a hasznosság elve, a klasszikus haszonelvűség nem merülhet fel, ha a kölcsönösséget előtérbe állítjuk. Viszont felmerülhet az alapvető jogok és kötelességek terén, ez az egyenlő felruházásának elve, és a vagyoni egyenlőtlenségek terén pedig azok kiküszöbölésére, amely nem más, mint a kárpótlás elve. A méltányosságként felfogott igazságosság elméletét egyébként a szerző „szerződéses” elméletnek tekinti, más aspektusból pedig az észszerű választás elméletének, amely nyilvános, és ráadásul nem a teljességre törekedik, hiszen nem foglalja magába az összes erény és hozzátartozó elvek kimunkálását. A továbbiakban a kiinduló eredeti helyzet definiálását végzi el a szerző. Elsősorban azt járja körül, hogy milyen feltételek mellett mondhatjuk el egy helyzetről, hogy a Rawls-i elmélet eredeti helyzetének kialakulási feltétele – így, többek között az elvek megválasztásánál-, senki nem kerülhet előnybe, de hátrányba sem, másrészről az elveket saját körülményeihez ne tudja igazítani, s a jóról alkotott korábbi felfogások már ne befolyásolhassák. Egyszóval minden szerződést megkötő majdani fél meg legyen fosztva a fenti, ilyen irányú helyzetek és ismeretek mindegyikétől. Ezt összefoglalva a tudatlanság fátylának fogalmához jutunk el, ahol a felek egyelőek, s egyenlő jogok érvényesülnek az elvek kimunkálásában. A személyeknek egyenlő az ismeretük, tudásuk és nem tudásuk alapján létrejön az átgondolás egyensúlyi állapota. Ekkorra kimunkált elveink és ítéleteink „végre”, egybeesnek. Az eredeti helyzet gondolatát úgy is tekinthetjük, mint magyarázó eszközt, amely a helyzet teljesülése esetén meghatározott követelményeket is láttat a méltányos igazság elméletének kidolgozásánál. Másrészt intuitív gondolat is, hiszen a kidolgozás irányát, módszereit, nézőpontját, s megannyi ilyen jellegű kérdés megválaszolását is segíti.

A következő részben a haszonelvűség tanát járja körbe a szerző, hiszen a hasznosság elvének egy az egyben való felmerülését a korábbiakban már kategorikusan kizárta, de mintegy saját megnyugtatására, valamint bizonyos elemeinek mégis csak beemelésére a klasszikus haszonelvűség tételeit felhasználhatósági oldalról elemzi.

A haszonelvűség klasszikus megfogalmazásban, nem más, mint, hogy a társadalmi berendezkedés akkor helyes, s így akkor igazságos, „ha főintézményei úgy vannak kialakítva, hogy összesítve az abban élő összes egyén teljesült vágyainak legnagyobb tiszta egyenlege” jön létre [3]Rawls 1997, 43.o.. Az etika két alapvető fogalma a helyes és a jó. A jó a hasznosság elvében vágyként jelenik meg, méghozzá észszerű vágyként, /legalábbis Rawls ezzel egészíti ki,/ valamint azt kifogásolja, hogy a „legnagyobb tiszta egyenleg” létrejöhet úgy is, hogy lehetnek egyének, akik vesztesek az összesítésnél. Márpedig ez valóban az ellentmondás, hiszen nem lehet egyetlen olyan egyén sem, akinek „teljesült vágya” lett volna az, hogy vesztes legyen. Illetve ha ezt az igazságosság oldaláról nézzük, akkor ez helyes sem lehet. A klasszikus haszonelvűségnél az „összes egyén” megfogalmazás azt a hibát hozza be, hogy az egész mechanizmus – mint egyéni választás elve – kiterjesztődik a társadalomra, majd az eredmény értékelésénél az egyéneket „egyetlen személlyé gyúrnák össze”. A haszonelvűség céltani, a méltányosságként felfogott igazságosság kötelességtani, azaz „nem a helyestől függetlenül határozza meg a jót, nem is értelmezi a helyes fogalmát a lehető legtöbb jó eléréseként” [4]Rawls 1997, 52.o.. Ráadásul a helyes úgy előzi meg a jót, hogy fajsúlyosabb, mint a jó, és ez adja meg a méltányosságként felfogott igazságosság döntő vonását. A továbbiakban az intuíció módszertanát vizsgálja különböző aspektusból, mint olyan feltárási módszertanát az elveknek, amelyek nem objektív módszertanok, a látszatra támaszkodnak (mert más utat már nem lát a vizsgáló, mint csak azt, hogy megérzésére hagyatkozzon). Például a helyes és jó fogalma további összetevőkre nem bonthatók stb., vagy például az elsőbbségi szabályt nem veszi figyelembe. Bár Rawls is elismeri, hogy „nem vitás bizonyos fokig az igazságosság minden felfogása intuitív.[5]Rawls 1997, 61.o. A méltányosság azonban korlátozza az intuíció szerepét, amikor az igazságosság elveit az eredeti helyzetben választják ki a felek, miután az eredeti helyzet alatt a felek mindenben egyetértenek. Az intuíció visszaszorítását a szótári rend, sorrend, mint egyfajta technika alkalmazásával, a gyakorlat ismertetése után ajánlja, mivel sokszor nagyon célravezető az elvek kimunkálásához, ha a gyakorlati észszerűség ítéleteivel helyettesítjük az erkölcsi kérdéseket.

Ez meghozhatja, hogy az igazságosság valamely közös felfogásának kialakítása végett ítéleteinkben eljussunk az elfogadható egyetértéshez. És ez az elsőbbségi szabályok megállapításánál – az eredeti helyzet idejében is elfogadható, járható útnak kell lennie. A fejezet végén, mintegy annak lezárásaként az erkölcsi elmélet természetének fejtegetésébe kezd, természetesen az igazságosság optikáján keresztül. Az erkölcsfilozófia, az erkölcsi képességünk leírása, ebben az esetben az igazságosság érzetének leírása. Visszatér a korábban értelmezett átgondolás egyensúlyának fogalmához, azonban immár itt, az egész problémakört az igazságérzetre fókuszálja.

Az igazságosság két elvének kimunkálása az egész elmélet sarkköve. Ezért ezek ismertetésére különösen nagy hangsúlyt fektet a szerző a második fejezet kezdetén, ennek következtében én is ennek a résznek az összefüggéseit tanulmányoztam át a legalaposabban.

Az igazságosságra és a méltányosságként felfogott igazságosságra, – amely utóbbi Rawls vizsgálódásának mélyebb tárgya, de mindkettőre is igaz – két általánosan felállított elvet fogalmaz meg első megközelítésben. Első elv: a személyeknek alapvető joga van a szabadságra, és ez a jog mindenki számára egyenlően hozzáférhető. A második elv; hogy azokat az egyenlőségek, amelyek társadalmi, gazdasági viszonyokból fakadnak, azoknak úgy kell alakulniuk, hogy egyrészt az alakulás eredményeként mindenki számára előnyösek legyenek, és másrészt a társadalomban és gazdaságban lévő pozíciókhoz, mindenki hozzáférhessen, azaz mindenki előtt nyitva állhassanak. Míg az első elv jogossága, igazságossága viszonylag könnyen belátható – megmagyarázható, és a szabadság fogalma is jól behatárolhatóan definiálható, addig a második elv bővebb kifejtésre szorul. A polgárok alapszabadságát, a politikai szabadsággal, gyülekezési szabadsággal, szólásszabadsággal, lelkiismereti-és gondolatszabadsággal, személyi és a személyi tulajdonnal kapcsolatos szabadsággal, valamint a jog uralmának indíttatásából meghatározott szabadságokkal értelmezi, és e szabadságok mindegyikének egyenlőségét magától értetődőnek tartja az igazságosság érvényre jutásának terén. A második elv mögött a jövedelmi és vagyoni megoszlások, majd az ezekre épülő hatalom és felelősség kérdései húzódnak meg, és miután ezek a gyakorlatban általában nem egyenlő megoszlásúak, ezért kimondja, hogy azok mindenki számára előnyösek legyenek. A második elv az egyenlőtlenségek alakulásánál a mindenki számára előnyösség mellett, még a tisztségek mindenki előtti nyitva állását is feltételnek szabja. Az elveket hierarchikus sorrendben kell alkalmazni, a második csak az első után következhet. Ezzel a kitétellel az igazságosság, (de a szabadságnak a) kritériumát lényegében továbbá már nem szűkíti. És így kimondhatja azt, hogy

„az igazságtalanság egyszerűen olyan egyenlőtlenség, ami nem mindenkinek előnyös[6]Rawls 1997, 88.o.

Valamint azt is kijelenti, hogy a sorrend megkötött, azaz a szabadság elvét, illetve a szabadságot nem lehet elcserélni a második elvre, még ha az a csere folytán előnyöket is hozna. Azaz például az emberek lemondanának bizonyos politikai jogaikról azért, hogy cserébe anyagi jövedelmi előnyöket kapjanak. Áttérve most már a méltányosságként felfogott igazságosság kimunkálására, kijelenti, hogy „figyelmen kívül hagyom az igazságosság általános felfogását, inkább a rangsorolt két elv sajátos esetét vizsgálom.[7]Rawls 1997, 89.o. Másképpen fogalmazva, és az előbbiek alapján, miután az első elvvel már nem igazán foglalkozik, a második elv értelmezésére táblázatot állít fel.

Ezt megelőzően azonban mindezt kiterjeszti az intézmények és az úgynevezett reprezentatív személyek vonatkozásában. Az intézmények terén azért kell a kiterjesztés, mert a társadalom fő intézményein keresztül határozódnak meg azok a jogok és kötelességek, amelyek során eldönthető, hogy szabadok-e az emberek. Ugyanakkor, természetesen önmagában véve a személyeknek a szabadságát a társadalmi alapszerkezeten belül is vizsgálni kell, ezért a reprezentatív személyek fogalmát vezeti be. Ez alatt olyan csoportot kell érteni, akik különféle, azonos tisztségek, hivatalok betöltői, s azt képviselik az eredeti helyzetben. Csak emlékeztetőül, hogy a méltányosságként felfogott igazságosság az eredeti helyzetben értelmezett. Bevezeti és kifejti, hogy a reprezentatív személyeknek várakozásai vannak a jogaik és kötelességek alapszerkezeten belüli megoszlásától függően. A várakozások nem függetlenek egymástól, és az összes reprezentatív személy részesítse előnyben azt a kilátást, várakozást, hogy lesznek egyenlőtlenségek, és nem azt hogy, nem lesznek.

A fentiek tisztázása után most már csak a második elv kibontására táblázatot állít. A táblázat fő fejlécein állók; „A mindenki előtt nyitva áll” és „A mindenki számára előnyös” egyúttal kritériumoknak is tekinthetők. Míg az elsőt a pályák nyitottsága a tehetségek előttel és az egyenlőség, mint méltányos esélyegyenlőséggel osztja ketté, addig a mindenki számára előnyöst a hatékonyság elve és társadalmi különbségek elve bevezetésével osztja ketté. Így további négy értelmezést szükséges kifejtenie a szerzőnek. A pályák nyitottsága a tehetségek előtt, önmagáért beszél, s az általános igazságot fedi le. Az egyenlőség, mint méltányos esélyegyenlőség pedig lényegében a méltányosságként felfogott igazságosságot. Az immár így megszületett négy értelmezésből további kettő-kettő születik, de előbb a hatékonyság elvét és a társadalmi különbségek elvét is kifejti. A részletes kifejtésük előtt deklarálja, hogy az újonnan bevezetettek közül, a négy közül, a demokratikus egyenlőség rendszerét fogadja el, találja legjobbnak, amely lényegében nagy vonalakban lefedi, az általa kimunkált, értelmezett méltányos igazságosság rendszerét a másik három, a természetes szabadság rendszere, a természetes arisztokrácia rendszere, valamint a szabadelvű egyenlőség rendszere mellett. Ahhoz, hogy a négy rendszerhez külön-külön eljusson, a hatékonyság elvét és a társadalmi különbség elvét kicsit bővebben is kifejti.

A természetes szabadság rendszerében az előnyösséget a hatékonyság elveként a társadalom alapszerkezetére, ezen belül az intézményekre vonatoztatja, míg a mindenki előtt nyitva állást nyitott társadalomként értelmezi. A hatékonyság elvét, ahogy már korábban is érintette, így definiálja; „egy állapot akkor hatékony, ha nem lehet olyan változtatása, amelynek nyomán az egyes személyek számára jobb (lesz), míg mások számára nem (lesz) rosszabb.[8]Rawls 1997, 94.o. Megjegyezni kívánom, hogy a zárójeles kiegészítésem nélkül e kardinális megfogalmazás számomra érthetetlen, ugyanis a hatékony szó mögött mindig dinamika, változás, változtatás húzódik, – ahogy ez az idézetben is egymás mellett szerepel –, míg a mondat második fele statikus állapotot sugall. Ha viszont a második fele érvényes, azaz a statikusság, akkor az állapot változtatására vonatkozó érthetetlen. Egyébként, ha bármilyen állapotról beszélünk, illetve használjuk ezt a fogalmat, akkor csak akkor van ennek értelme, ha a változtatással egyik állapotból egy másik, új állapotba kerülünk. Feltételezem, hogy pontatlan a fordítás. Hatékonyságról akkor beszélhetünk a javak újraelosztásakor, ha az csak egyvalakinek javít a helyzetén, másokénak romlása nélkül. Tehát nem nevezhető hatékonynak az, ha egyesek jobb helyzetbe kerülnek úgy, hogy mások helyzete romlik. Ennek értelmében meglepő módon hatékony az az elosztás is, ha egyvalaki kapja meg a javak teljes készletét. Eleve az utána következő változásnál, újraelosztásnál nincs senki, aki jobban jár, a másik meg nem jár rosszabbul, hiszen az előző periódusban, már egyvalaki kapta meg az egészet. A hatékony elosztás mellett nem lehet nyereséges csere sem. A hatékonyság elve tehát számos megoldást enged, így kimondható, hogy egyetlen hatékony elrendezés sem jobb egy másik, ugyancsak hatékony elrendezésnél. Reprezentatív személyek várakozásainak vonatkozásában is, azok javulása anélkül, hogy ezzel ne romlanának a mások várakozásai – jogok és kötelességeknél – csak ekkor hatékony. A számos hatékony megoldás elvének betartása mellett az a kérdés, miként találjuk meg az igazságosságnak egyedüli értelmezését. Ezt csak akkor tudjuk megtalálni, amikor egy társadalmat meghatározó egyes reprezentatív személyek csoportján belül nézzük az elosztást. Az igazságos elosztás és a hatékonyság kérdése egyidejűleg, csak egyes reprezentatív személyek csoportjain belül lehetségesek. Egyértelműen ki kell mondani, hogy a hatékonyság elve önmagában nem lehet az igazságosságra vonatkozó egyedüli felfogás, csak ha kiegészítjük azt olyan háttérintézményekkel, amelyek korlátozzák a hatékonyság elvét. A kikötésekkel teljesülhet az igazságosnak tekintett hatékony elosztás. Ilyen kikötés az egyenlőség megőrzése, s ezt az egyenlőség megőrzését olyan háttérintézmények fenntartásában és működtetésében látja, amelyek a reprezentatív személyek csoportjainál biztosítják a hatékonyságot és az igazságosságot egyidejűleg. Operatív szinten a jövedelem és vagyon, a természetes javak terén kiinduló megoszlásának tekintetében nevezi a természetes szabadság rendszerének ezt. A második a szabadelvű egyenlőség rendszere olyan intézményekkel egészül ki, amelyek csökkentik a „társadalmi esetlegesség és a természeti szerencse” hatásait.

Ezek a kulturális – iskolai területeken vannak, de ha még 100%-ban is kiküszöbölnék az esetlegesség és szerencse „okozta” igazságtalanságokat, akkor is a méltányos esélyegyenlőség nem valósulhat meg „amíg a család intézménye létezik”. / Megjegyezni kívánom, hogy az általa legjobbnak tartott demokratikus rendszernek a kimunkálását, valószínűleg a család hatásának minimálisra szorítása is vezérelte. A liberális eszmék így vagy úgy, de ezért mindig a hagyományos család létét megkérdőjelezik/. Harmadikat – a természetes arisztokrácia rendszerét – úgy állítja fel, hogy olyan intézmények működnek itt, amelyek a formális esélyegyenlőséget biztosítják, de „amelyben a kedvezményezettek jobb helyzetét csak akkor tekintik igazságosnak, ha felül lévőknek kevesebbet adva az alul levőknek is kevesebb jutna”. Természetesen ez ellent mond a hatékonyság elvének, ezért felcseréli azt a társadalmi különbségek elvével. A társadalmi különbségek elve nem más, mint hogy a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek megítéléséhez hozzá kell rendelni a várakozás, a kilátás mikéntjét, azaz a „jobb helyzetűek jobb várakozásai akkor és csak akkor igazságosak”, ha a társadalmi rend „a jobb helyzetűek vonzóbb kilátásait” úgy biztosítja „ha ez a kevésbé szerencsések számára is előnyös”. A különböző egyenlőtlenségek mellett és között is választani kell, mégpedig az alapján, hogy ezen egyenlőtlen szituációk közül melyik szolgálja a legjobban a legrosszabb helyzetűek kilátásait. Ha a méltányos esélyegyenlőség elvét a társadalmi különbség elvével összekapcsoljuk „megkapjuk” a demokratikus egyenlőség rendszerét. Miközben nem mond ellent a társadalmi különbség elve a hatékonyságénak. Mert „nem tudnánk kedvezőbbé tenni valamely reprezentatív személy helyzetét anélkül, hogy ne rontanánk annak a másik, legkevésbé előnyös helyzetű reprezentatív személynek a várakozásain, akinek kilátásain a lehető legnagyobb mértékben javítani akarunk[9]Rawls 1997, 108.o.. Viszont a demokratikus felfogás nincs összhangban a hatékonyság elvével.

Azonban az igazságosságot előbbre tartja a hatékonyságnál, a társadalmi különbségek elvét a hatékonyság elvénél, miközben láttuk az előbb a kettő nem ellentétes egymással. Ha az igazságos rendszer egyben hatékony is, akkor az „egy tökéletesen igazságos rendszer” [10]Rawls 1997, 108.o..

Míg a haszonelvűség, a hatékonyság elve magát a hatékonyságot véli igazságos célnak és azokat a módszereket tartja helyesnek, amelyek ezt a célt (a hasznok legnagyobb elérhető tiszta egyenlegét) a leghatékonyabban valósítják meg, addig a demokratikus egyenlőség (a méltányosságként felfogott igazságosság) az igazságos módszerekből indul ki, és ezek alapján jut el egy végeredményhez.

Ez a végeredmény pedig (bármi legyen is az) pusztán azáltal biztosan igazságos lesz, hogy helyes (igazságos) eljárás útján jutottunk el ahhoz.

Tóth J. Zoltán: John Rawls igazságosság elmélete

A továbbiakban a társadalmi különbségek elvének mélyebb megértését három részelv megismertetésével végzi, ez a három részelv a jóvátétel elve, a kölcsönös előnyök elve és a testvériség elve.

Jóvátétel, ha a születéssel szerzett előnyöket megosztjuk azokkal, akik ezekből önhibájukon kívül nem kaptak; a kölcsönös előnyök elve nem más, mint, hogy a jobb helyzetben levő személyek hasznot húzhatnak, ha előnyösebb helyzetet teremtenek a náluknál rosszabb helyzetben levők számára. A testvériség elve pedig csak akkor méltányos az előnyeink növelésére, ha ez a törekvés a kedvezőtlen helyzetben lévők számára is előnyös lesz.

Ezek után a kötelezettséget (önkéntes vállalású), illetve a természetes kötelezettség (akaratunktól függetlenül vállalnunk kell) kérdéseit járja körül. Kötelezettségei csak annak vannak, aki valamilyen (alapszerkezetben) intézményben részt vesz. Minden olyan cselekedet, amely egyik kötelezettségből sem származik, az ún. “megengedett dolgok osztályába” tartozik. Ezek erkölcsi kérdésekként kerülnek be az elméletbe.

A III. fejezet a már bevezetett eredeti helyzet fogalmának kibontásával foglalkozik. Az igazságosságról különböző felfogások /alternatívák/ vannak és ezek kiválasztásához érveket mellékel, hogy választásunk a Rawls-i igazságosság két elvére essen.

A tipikus alternatívákat sorra veszi, segítségül hívja azokat a körülményeket, amelyek a kiinduló állapot jellemzői. Ezek az igazságosság meghatározott körülményei; a helyes fogalmára értelmezett formális kikötések; a már korábban értelmezett tudatlanság fátylának érvényesülése; s a felek racionális gondolkodása (kizárja az irigységet).

A körülmények tekintetében objektív és szubjektív körülményeket különböztet meg, s ezek az emberi együttműködés természeti, illetve tudati (az emberek lelki tulajdonságain alapuló) feltételeit határozzák meg. Míg az előbbieknél a “mérsékelt szűkösség” feltételét, addig az utóbbinál a kölcsönös elfogulatlanságot emeli ki. Mert a “kölcsönösen elfogulatlan emberek ellentétes igényeket támasztanak a társadalmi előnyök elosztására a mérsékelt szűkösség feltételei között[11]Rawls 1997, 162.o..

Az igazságosság bármely felfogásánál kiemeli, hogy az egymással szemben álló igények közti sorrendet a helyesről alkotott valamelyik felfogás határozza meg, de a méltányosságként felfogott igazságossághoz, a tudatlanság fátyla és az észszerű gondolkodás elengedhetetlen. Mindkettőről már volt korábban említés, és csak megerősítésként írja le, hogy az előbbi az esetlegességek kizárására szolgál mindenekelőtt, míg az észszerű gondolkodással bíró emberek nem irigyek, és „tisztában vannak azzal az általános ténnyel, hogy valamilyen észszerű életcéllal rendelkeznek, azt azonban a tudatlanság fátyla eltakarja előlük, hogy az ő esetükben valójában mi is ez az észszerű cél[12]Tóth J. Zoltán: John Rawls igazságosság elmélete.

A körülmények, amelyek az igazságosság különböző felfogásai közti választást megalapozzák, egyúttal indikálják azt, hogy az igazságosság általa ajánlott két elvét választanák az emberek, mert ez a választás lenne számukra a leginkább észszerű.

Az igazságosság első alapelve, azaz az „elfogadva az egyenlő elosztást”[13]Rawls 1997, 188.o. és az egyenlőtlenségeket szabályozó elv, a társadalmi különbségek elve nagyfokú hasonlatossággal bírnak az ún. “maximin szabály” (maximin: “maximum minimorum” – “a legkisebbek legnagyobbika”) vonatkozásában, mert mindegyik kockázatos választás. A maximin szabály: azt az alternatívát kell előnyben részesíteni, amelynek a legrosszabb eredménye jobb (kevésbé rossz), mint a többi lehetséges alternatíva legrosszabb eredménye. A feleknek nem éri meg, hogy a kisebb, de biztos előnyt egy nagyobb, de valószínűtlenebb előnyért kockáztassa és a lehetséges alternatívák bármelyike közül a felek számára egyik sem elfogadható.

Az eredeti helyzetben az előbbiek megtalálhatók, a valószínűségi arányok a tudatlanság fátyla miatt nem ismeretesek.

Összefoglalva: azért kell tehát az eredeti helyzetben az igazságosság lehetséges elvei közül a méltányosságként felfogott igazságosság két elvét választani, mert az eredeti helyzetben a maximin szabály minden szempontból alkalmazható. Ez (a maximin szabály) pedig azt kívánja meg, hogy azt az elvet válasszuk, amelyik megfelelő, kielégítő (biztosan nem rossz), ahelyett hogy más, kiszámíthatatlan (egyesek számára előnyös, mások /nem tudni, hogy kik/ számára azonban hátrányos) következményekre vezető igazságossági elvekkel kockáztatnánk a biztosat. Márpedig a méltányosságként felfogott igazságosság két elve biztosan mindenki számára kielégítő módon megfelelő (igazságos) lesz, tehát ezeket lesz észszerű a fentebb említett jellemzőkkel rendelkező kiinduló helyzetben választanunk.

Tóth J. Zoltán: John Rawls igazságosság elmélete

Bibliográfia

Rawls, John: Az igazságosság elmélete. Budapest, Osiris, 1997

Tóth J. Zoltán: John Rawls igazságosság elmélete: http://jesz.ajk.elte.hu/tothj212.html

+ bejegyzések

A Hidegkúti Hírek főszerkesztője, művészetfilozófus vagyok. Phd-mat a Pécsi Tudományegyetemen szereztem, operák etikai tartalmának vizsgálatára dolgoztam ki metodikai módszert.

Hivatkozások

Hivatkozások
1 Rawls 1997, 28.o.
2 Rawls 1997, 29.o.
3 Rawls 1997, 43.o.
4 Rawls 1997, 52.o.
5 Rawls 1997, 61.o.
6 Rawls 1997, 88.o.
7 Rawls 1997, 89.o.
8 Rawls 1997, 94.o.
9, 10 Rawls 1997, 108.o.
11 Rawls 1997, 162.o.
12 Tóth J. Zoltán: John Rawls igazságosság elmélete
13 Rawls 1997, 188.o.

Írja be a keresőszót fentre és nyomja meg az entert a kereséshez. Az ESC megnyomásával tudja a keresést megszakítani.

Vissza a lap tetejére

Ez a weboldal a felhasználói élmény javítása, valamint a zavartalan működés biztosítása érdekében sütiket (cookie-kat) használ. A sütik kikapcsolása a böngésző beállításaiban lehetséges.

View more
Cookies settings
Elfogadom
Adatvédelmi és Cookie szabályzat
Privacy & Cookies policy
Cookie name Active

Kik vagyunk

A weboldalunk címe: http://www.hidegkutihirek.hu.

Melyek azok a személyes adatok, amiket gyűjtünk és milyen céllal gyűjtjük ezeket

Hozzászólások
Hozzászólás beküldésekor a hozzászólási űrlapban megadottakon kívül begyűjtésre kerül a hozzászóló IP címe és a böngészőazonosító karakterlánc a kéretlen tartalmak kiszűrése céljából. Egy személytelenített, az e-mail címből előállított karakterlánc (hashnek szokás nevezni) kerül továbbításra a Gravatar szolgáltatás felé, ha ez az oldalon használatban van. A Gravatar szolgáltatás feltételei az alábbi címen tekinthetőek meg: https://automattic.com/privacy/. A hozzászólás elfogadása után, a hozzászólásunk tartalma és a profil képünk is megjelenik nyilvánosan.
Média
Amennyiben regisztrált felhasználó által kerül kép feltöltésre a honlapra, kerülni kell az az olyan EXIF-eket, amelyekben GPS pozíció adatok is szerepelnek. A honlap látogatói ezeket letölthetik és kinyerhetik a helyadatokat a honlapon található képekből.

Kapcsolatfelvételi űrlapok

Sütik
Ha hozzászólást adsz a honlapodon, bejelentkezve maradhatsz a megadott neved, e-mail-ed és webcímed eltárolásával egy sütiben. A tárolás a te kényelmi célokat szolgálja azért, hogy a következő hozzászóláskor ezeket az adatmezőket ne kelljen kitöltened. Ezeknek a sütiknek a lejárati ideje 1 év. Ha rendelkezünk felhasználói fiókkal és be is vagyunk jelentkezve erre a honlapra, akkor átmeneti sütiket állítunk be, annak érdekében, hogy megállapítsuk, hogy a böngésző elfogadja-e a sütiket. Ezek a sütik nem tartalmaznak személyes információt, és törlődnek, ahogy bezárjuk a böngészőt. A honlapra történő bejelentkezéskor több sütit hozunk létre, amely elmenti a bejelentkezési információt és a szerkesztőfelület megjelenítési opcióit. A bejelentkezési sütik két napig érvényesek, a szerkesztőfelület megjelenítési opcióit tároló süti egy évig. Amennyiben az “Emlékezz rám” opciót bejelöljük, a bejelentkezés két hétig folytatódik. Kijelentkezéskor a bejelentkezési sütik eltávolításra kerülnek. Amennyiben bejegyzést vagy oldalt szerkesztünk, egy újabb sütit tárol el a böngészőnk. Ez a süti nem tartalmaz személyes adatot, egyszerűen csak a bejegyzés azonosító számát tárolja, amelyet szerkesztettünk. Egy nap múlva jár le az érvényessége.
Más honlapokról származó beágyazott tartalmak
A honlapon elérhető bejegyzések külső forrásból származó beágyazott tartalmakat (pl. videók, képek, cikkek stb.) használhatnak. A külső forrásból származó beágyazott tartalmak pontosan úgy viselkednek, mintha meglátogattunk volna egy másik honlapot. Ezek a webhelyek lehetséges, hogy adatot gyűjtenek a látogatókról, sütiket vagy harmadik féltől származó követőkódot használnak, figyelik a beágyazott tartalommal kapcsolatos felhasználói viselkedést, ha rendelkezünk felhasználói fiókkal és be vagyunk jelentkezve az oldalra.

Analitika

Kivel osztjuk meg a felhasználói adatokat
Mennyi ideig őrizzük a személyes adatot
Ha hozzászólunk, a hozzászólás és annak metaadatai nem meghatározható ideig a rendszerben maradnak. Ennek célja, hogy az összes ezt követő bármely hozzászólás általunk megismertté és jóváhagyottá váljon, azaz ne kerüljön fel a moderálandó hozzászólások listájára. A honlapon regisztrált felhasználók (ha vannak ilyenek) személyes adatai a saját felhasználói profiljukban is tárolásra kerülnek. Minden felhasználó megtekintheti, szerkesztheti vagy törölheti a személyes adatait bármikor (kivéve, hogy nem változtathatja meg a saját felhasználói nevét). A honlap rendszergazdái ezen információkat szintén megtekinthetik és szerkeszthetik.

Milyen jogokkal rendelkezik a felhasználó a saját adatai kapcsán

A weboldalon regisztrált fiók vagy hozzászólás írása esetén kérhető a személyes adatok export fájlban történő megküldése, amely bármilyen adatot tartalmaz, amit korábban a felhasználó rendelkezésünkre bocsátott. Kérhető továbbá, hogy bármilyen korábban megadott személyes adatot töröljük. Ez nem vonatkozik azokra az adatokra, amelyeket adminisztrációs, jogi vagy biztonsági okokból kötelező megőriznünk.

Hová továbbítjuk az adatokat

A látogatók által beküldött hozzászólásokat automatikus spamszűrő szolgáltatás ellenőrizheti.

Kapcsolati adatok

Hidegkúti Hírek
Kiadja: Új Hírek Média Korlátolt Felelősségű Társaság
1137 Budapest Katona József utca 6. 2/24
Kiadásért felel: Dr. Gór Csaba Gyula
Lap menedzser: Dr. Erdősi Károly, Küller András
Főszerkesztő: Dr. Erdősi-Boda Katinka
E-mail: info@hidegkutihirek.hu
Save settings
Cookies settings