Boross Mihály (1815–1899) 1843-ban Székesfehérvárott telepedett le. 1848. március 15-én Pesten részt vesz a forradalmi eseményekben, és másnap már Székesfehérvárott terjeszti a függetlenség eszméjét, röpiratokat készít, tisztséget vállal, majd letartóztatják. Kiszabadulása után szabadcsapatot szervez. A szabadságharc bukásával Komáromba menekül, ahol Klapka hadbíró századossá lépteti elő, és így azok között van, akik mentességet nyernek a megtorlástól. Mégis hosszabb-rövidebb időre újra és újra fogságba vetik. Szabadulása után újságírásba kezd, könyveket ír, míg 1859-től több állami tisztséget is betölt Székesfehérvárott. Többek között megírja A dicsőült gróf Széchenyi István életrajza című nagyszabású monográfiáját, s számos regénye, publicisztikája, visszaemlékezései mellett az András a szolgalegény című történetet, amely 1900- ig több kiadást is megélt. Gotthelf Jeremiás művének – 1841-es közzétételét követően – diadalmenete töretlen még napjainkban is, 1954-ben, Svájcban megfilmesített adaptációját DVD-n a mai napig forgalmazzák. Boross Mihály születésének 200. évfordulóján Székesfehérvárott az Önkormányzat Kommunikációs Központjának Sajtóterme az ő nevét vette fel.
1857-ben – alig kilenc évvel a forradalom és szabadságharc bukása után – ugyanaz a Heckenast Gusztáv adja ki az András a szolgalegényt, és ugyanabban a Landerer és Heckenast nyomdájában nyomják a regény lapjait – talán még azon a nyomdagépen is –, amelyen annak idején a 12 pontot nyomták… Heckenast és Boross személyes kapcsolata nyilvánvaló. Székesfehérvár korabeli szellemisége az ifjú Klebelsbergre is meghatározó erővel hatott tanulóéveiben. 1926-ban, amikor a város díszpolgári címét megkapta, ünnepi beszédében ezeket mondotta: „nagyon szeretem azt a várost, amelynek a történelmi időktől átitatott talaján szívtam magamba a magyar haza szeretetét”. [1]Hírkiadás. 1926. június 8. Klebelsberg akár még személyesen is találkozhatott az íróval, a város egyik elöljárójával. Talán még kereshette is e találkozást, miután elolvasta regényét, melynek szellemisége olyannyira megérintette, hogy azután magával hozta könyvét Pestre, majd Pesthidegkúton, könyvtárának megbecsült darabjává tette.
Klebelsberg munkássága, tettei, azok eredményessége már ismertek, elismertek, de igencsak szegényes az ismeretünk arról, hogy mi tette lehetővé az ehhez vezető utat. A miniszter vallás- és közoktatásügy terén, a kultúra területén kifejtett áldozatos tevékenységét, sikeres kultúrpolitikáját a szakirodalom az utóbbi időben már helyén kezeli, nagy számban feldolgozta. De hogy mindemögött milyen személyiség rejtőzött, és e személyiség milyen jellemfejlődés, nevelés, tanítás, tanulás, családi és iskolai hatások eredményeként lett azzá, amivé, – mely meghozta hazája és maga számára e fényes sikerességet –, arról vajmi keveset tudunk. Annak ellenére, hogy példaértékű.
Klebelsberg ifjúkorára és magánéletére vonatkozó ismereteink sokkal hiányosabbak, mint a közéleti tevékenységére vonatkozóak. A kutatómunka kezdetben leginkább csak özvegyének Életutunk címmel megjelent visszaemlékezésére támaszkodhatott. E könyvnek kiadásánál, sajtó alá rendezésénél bábáskodó Dr. Máriaföldy Márton bevezetőjében ekképpen ír: „Klebelsbergné írásainak középpontjában természetesen férje személyisége áll”, „kortörténet ez a maga valóságában!”[2]Dr. Máriaföldy Márton (szerk.): Életutunk. Gróf Klebelsberg Kunóné visszaemlékezései. Szeged, KDNP Szeged városi szervezete. Felelős kiadó: Dr. Ladányi Jánosné, 1992, 6.…… „ilyen értelemben Klebelsbergné írása valóban forrásértékűnek számít”, de „akihez legközelebb állunk (Klebelsberghez – szerk.), elfogultak vagyunk”. Majd megjegyzi, „ha a szerző – saját szubjektív érzelemvilágát kizárva – szigorú tárgyilagosságra törekedne, már nem is lenne annyira hiteles az írása”. [3]uo. 7.
A kutatómunka – még jelen esetben – sem lehet e forrásanyag egyszerű „kijegyzetelése”, hanem annak valamely sajátos szempont szerinti feldolgozásának illik lennie. Természetesen más forrásokból ugyanennek a szempontnak/szempontrendszernek megfelelő ismeretek kinyerésével színesíthetjük ezt az összképet. Erre minél nagyobb mértékben kell törekedni, még akkor is, ha eleve tudjuk azt, hogy vajmi kevés felkutatható anyag van. Aki csak a feleség szemszögéből akarja látni a nagy formátumú embert, tudóst és politikust, az viszont bátran vegye kézbe az özvegy visszaemlékezésének teljes terjedelmét. Jelen írás sorai közül – a családi gyökerekről írottak alatt és a hitves emlékezetéről szóló részből – tehát most kezdetben mégis arra kell vállalkoznunk, hogy „kigyűjtsük” a feleség visszaemlékezéséből azokat az „emlékfoszlányokat”, amelyek volt férje jellemére, személyiségére engednek bepillantást. A kutató e következtetéseit kívánta további kutatással, feltételezéseivel kiegészíteni, illetve „adalékokkal” megerősíteni. Ezzel az utóbbival már az özvegy is élt, így néhány esetben, ha valakitől idézett, mint például amikor Baranyai Jusztin egyetemi tanárnak az 1932-ben Klebelsbergről elmondott méltató beszédére hivatkozik: „én megismertem a másik, az ismeretlen Klebelsberget otthonában, melyet egész ifjan alapozott meg, s melyet ifjúi szépségében hordott lelkében egy emberéleten keresztül. Ez a példaadó bensőséges családi élet volt kiegyensúlyozott egyéniségének egyik legerősebb pillére, optimista világnézetének egyik legbiztosabb hordozója, hihetetlen teljesítőképességének legmélyebb fundamentuma, zavartalan munkakedvének ki nem apadó forrása” [4]Dr. Máriaföldy Márton (szerk.): Életutunk, 9. Eredeti: Klebelsberg Kunó emlékezete (KKE) 80. Máshol pedig közvetlenül magát, a férjet hívja segítségül, amikor a szövegkörnyezetben idézőjellel jelzi, hogy azok a férj szavai, például: „Hej, ha annak idején velem is így tettek volna!”, avagy „Mit tudtam volna én is csinálni, ha, mint sokan mások, könnyebben kapom meg az alapokat fejlődésemhez”.[5]Uo. 17. E sóhajok akkor hangzanak el Klebelsberg szájából, amikor arról ír az özvegy, hogy „később azért segítette az ifjúságot, mert tudta, hogy mit jelent a tanulni vágyónak, ha segítő kezet nyújtanak neki”.[6]Uo. 17.
A Hidegkúti Hírek főszerkesztője, művészetfilozófus vagyok. Phd-mat a Pécsi Tudományegyetemen szereztem, operák etikai tartalmának vizsgálatára dolgoztam ki metodikai módszert.
Hivatkozások
| ↑1 | Hírkiadás. 1926. június 8. |
|---|---|
| ↑2 | Dr. Máriaföldy Márton (szerk.): Életutunk. Gróf Klebelsberg Kunóné visszaemlékezései. Szeged, KDNP Szeged városi szervezete. Felelős kiadó: Dr. Ladányi Jánosné, 1992, 6. |
| ↑3 | uo. 7. |
| ↑4 | Dr. Máriaföldy Márton (szerk.): Életutunk, 9. Eredeti: Klebelsberg Kunó emlékezete (KKE) 80. |
| ↑5, ↑6 | Uo. 17. |