Az István, a király című rockoperát számos rendezésben láthattuk az elmúlt évtizedek alatt, most a Királydombon készült, akkori premieren forgatott filmet (illetve annak felújított változatát) tűzte műsorára a Hír Tv, az ünnep előestéjére, 19-én, szombatra, a Szélesvásznú történelem műsorának keretében. Az alkotás emléket állít Szent István és Koppány csatájának, amelyet 997-ben a mai Sóly község határában vívták meg. Jelentősége nem kisebb, mint a pont kilencven évvel korábban, 907-ben vívott Pozsonyi Csatának, amelyet Árpád fejedelem vívott meg Nyugattal.
Idén, július 1-jén adtak át Sólyon, ünnepélyes keretek között, a vörösfenyőből készített Magyarok Kardja emlékművet, s amely szintén ennek a csatának állít emléket, a diadalmaskodó, győztes Szent Istvánnak.
Még 1998-ban, az Árpád-kori – egyesek szerint a legrégebbi – magyar faluban munkálkodó Sólyi Milleniumi Emlékbizottság kezdeményezte, hogy Szent István prágai Szent Vid Székesegyházban őrzött kardjának méretarányos másolata fából kerüljön elkészítésre, melyet aztán tett követett. Egy száznegyven éves tölgyfából Pintér László fafaragó faragta ki „István király kardját”, azt a derékszögtől hét fokos dőléssel, tizenhárom méteres hosszban állították fel a sólyi dombtetőn. Sajnos 2014 júliusában az emlékműbe villám csapott, és elkorhadva kidőlt. Valószínűleg ez volt akkoriban a világ legnagyobb, fából készült kardja. A sólyiakat sem mindennapi fából faragták, és újból nekivágtak az emlékezés feltámasztásának. Különösen dicsérendő, hogy ez a kis közösség – mintegy ötszáz lelket számláló kis község – egyöntetűen fogott össze, s fejezte ki óhaját a korábbinál is nagyobb kard felállítására, s gyűjtést szerveztek. Bakonybélben kivágattak egy negyven méter magas fenyőfát, illetve egy hajmáskéri telephelyen, még 2016-ban azzal indult a munka, hogy a magyar vívóválogatott tagjai elvégezték az első csapást. Ekkor Boros József ösküi fafaragó készítette el a másolatot. Bikádi László református lelkész, – aki „Az 1000 éves Sólyi Templomért Alapítvány” kuratóriumi elnöke is, – vezetésével az idők folyamán Egri Zsolt és munkatársai készítették el azt a tartószerkezetet, ami biztonságos, és ami a teljes 18,15 méteres hosszában látni engedi a kardot. A Királyi Kard Emlékhely, egy kéthektáros területen van, amelyet évekkel ezelőtt Vázsonyi László ajándékozott Bikádi Lászlónak, s a református lelkész továbbajándékozta azt az alapítványnak.
Nem pillanatnyi fellángolásból, hanem tartós összefogásból született az, hogy most a sólyiak ünnepelhettek, de saját maguk dicsőségét is ünnepelhetik. Sajnos ezen minden tekintetben nagy jelentőségű emlékmű felállítása és e bátor cselekedet nem kapott olyan mértékű országos hírű visszhangot, mint amennyit megérdemelt volna.
Csak a helyi sajtó adott hírt erről az egészről, bizonyítva a helyi orgánumok fontosságát, és az utókor számára megmaradó archiváló letéteményességet.
Az ünnepségen először Fazekas Sándor korábbi földművelési és vidékfejlesztési miniszter beszélt, és arra emlékeztetett, hogy itt dőlt el a magyarok sorsa Szent István királynak köszönhetően a Koppány-féle lázadás leverésével.
A magyar nemzet így a nomád pusztai népek sorából a nyugati kereszténységhez csatlakozhatott. – Mi, a 21. század magyarjai e győztes ütközet által létezünk, gyarapszunk. A csatára emlékezni és emlékművet avatni gyűltünk össze, érezve a szél zúgását, a paták dobogását, az egykori csatazajt. A kard a keresztény Magyarország megalapítását jelképezi.
Fazekas Sándor
Ovádi Péter országgyűlési képviselő az ünnepségen beszédében kiemelte, hogy Sóly, a múltat és jövőt kapcsolja össze, míg Bikádi László hozzátette befejezésként, hogy „…az emlékmű nem egy teljesen hüvelyében lévő, de nem is kihúzott kard. – Nem támadunk senkire, de meglazítottuk a kardot, jelezve, férfias válaszokat adva a férfias kihívásokra.” A magyarság megmaradása volt akkor is és most is a tét. Ez érezhető ki Szörényi rockoperájából is. Annak a Szörényi Leventének a színpadi alkotásából, aki éveken keresztül itt élt köztünk Hidegkúton, s a nyomtatott Hidegkúti Hírek címlapján is szerepelt, s kinek fia és testvére is környékünk lakói.
Vajon gondoltuk volna, hogy Sóly és Pesthidegkút közt létezett, létezik ilyen kapcsolat? Arról nem is beszélve, hogy Veszprém vármegyében Sólytól 21,1 km-re található a mi kerületrészünkkel névrokon Hidegkút is, amely Sólyhoz és Gercséhez hasonlóan középkori eredetű, oda szintén németek is települtek, illetve mai formája ugyancsak települések összeolvadásából jött létre, ahogy nálunk;
„Egyik része – Felső-, majd Kishidegkút – több nemesi család birtoka volt, másik része – Alsóhidegkút – a Fajszi Ányos-családé volt a középkorban. A török háborúk során többször kifosztották, 1664-től pedig teljesen elnéptelenedett. Az Esterházyak 1751-ben szabadmenetelű német jobbágyokkal telepítették be Kis- és Nagyhidegkutat, mely két község csak 1927-ben egyesült.”
Ha tehetjük, még a nyáridőszak végén, így augusztus 20 körül, keressük fel említett régi településeinket, s képzeljük csak el, hogyan élhettek eleink a középkorban. Higgyék el, megéri!
forrás: VEOL VESZPRÉM VÁRMEGYEI HÍRPORTÁL
A Hidegkúti Hírek főszerkesztője, művészetfilozófus vagyok. Phd-mat a Pécsi Tudományegyetemen szereztem, operák etikai tartalmának vizsgálatára dolgoztam ki metodikai módszert.