Máté Zsuzsanna a Parlandoban megjelent tanulmányának további részében immár – mint ahogyan azt az 1. részben említettük – három képzőművész képi megközelítéseit elemzi ki gazdag képi világgal fűszerezve.
Kass János a Psalmus Hungaricusról szóló egyik illusztráció-sorozatában, a könyv, illetve az album egyik oldalán a zene kotta képében, s a hozzátartozó nyomdai betűvel szedett szöveg a maga együttes megjelenítésében van jelen, míg a másik a oldalon zene és szöveg egységének a művészre gyakorolt hatását ábrázolja, fejezi ki Kass, a maga képi eszközrendszerével. Kass a másik illusztráció sorozatában a szöveget saját kézírással helyezi el, az egyes oldalankénti képterekbe különböző Kassra jellemző képi világgal.
A különálló tíz lapból álló sorozat minden egyes képét részletekben is elemzi Máté Zsuzsanna. A mellékelt Kass képek, a hozzájuk tartozó vers strófákkal megkönnyítik az olvasó munkáját, a „képek figuráinak” karaktereit tanulmányozó értelmezésnél. Breuer János nyomán a mű „beleérzés” hatásmechanizmusát, pszichológiai megközelítését mélységekben is érinti, amikor „az érzelmek sokasága a lírai én, Dávid szemszögéből, a búsulás, sírás, elhagyatottság, kétségbeesés, magány, fenyegetettség-érzés, háborgás és indulatkitörés, végül a megnyugvás zenei képei; valamint az érzelmekhez párosulva, az oratórium szövegének morális és vallásos” tartamairól beszél. Valamint a következő kulcsszavakkal és kifejezésekkel is érzékelteti a képdráma valódi jelentőségét: „a figurák arcán, testhelyzetén, gesztusaiban tükröződő, felfokozott érzelmekkel”, roskadt, búsulás, bánat és harag érzésének gyötrelmes, önpusztító, ökölbe szorított kezekkel könyörög Istenhez („Fordítsad reám szent szemeidet”), arcán a sírás, a megkeseredés és a haragvás nyomaival, stb.
A másik művész, Ágotha Margit (1938 – 2015) Munkácsy-díjas magyar grafikus 1989-ben készített „Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricus” illusztrációjának – a „H betűt formázó iniciálé révén” – is sajátos értelmezést ad Máté Zsuzsanna. Magyarázatként leírja, hogy „az iniciálé egy jelentős mű, így például a Biblia vagy egy kódex élén álló, vagy annak valamely fejezetének, bekezdésének díszes első betűje, melyet a középkori kódexekben és a korai nyomtatott könyvekben már figurákkal vagy jelenetekkel is díszítettek”. És ez arra szolgál, hogy; „a grafikus az iniciáléba formált illusztrációján az írás, a díszítés és a figurális képi ábrázolás közötti átmenetekkel gondolja tovább Kodály remekművét, mintha a Bibliában lévő iniciálé egy fejezetet, egy bekezdést nyitna meg a H betűvel, mely Magyarországról és a Psalmus Hungaricusról szól, a gonosz és a jó erők küzdelmének színtereként.”
Végül a harmadik művész munkásságát is nagyító alá teszi. Szemők Zsuzsanna „Psalmus Hungaricus” című Kecskeméten, a Kodály Intézet szomszédságában felállított emlékmű-alkotásának monumentális volta sokféle üzenet elhelyezésére adott lehetőséget a művésznek, amelyeket meg is jelenített Szemők Zsuzsanna. De azt mindenképpen, hogy „az Istenhez való könyörgéssel, fohászkodással hangsúlyozzák a Psalmus Hungaricus oratórium archaikusságát és szakralitását”, no meg természetesen Kodály művének is grandiózusságát.
A Hidegkúti Hírek főszerkesztője, művészetfilozófus vagyok. Phd-mat a Pécsi Tudományegyetemen szereztem, operák etikai tartalmának vizsgálatára dolgoztam ki metodikai módszert.