– avagy „Valami Amerika” –
A „Valami Amerika” című film cselekménye szerint egy amerikai producer Alex Brubeck (Szervét Tibor) Magyarországra érkezik. A magyar reklámfilmrendezőnek, Tamásnak (Pindroch Csaba) nagy lehetőséget jelent Alex érkezése, ugyanis így lehet, hogy elkészítheti régóta tervezett első filmjét. Tamás bátyját, Ákost (Szabó Győző) és öccsét, Andrást (Hujber Ferenc) hívja segítségül, hogy elszórakoztassák a producert, hátha sikerül megnyerniük őt a film támogatására. Alex azt ígéri, hogy beszáll a produkcióba a szükséges pénz felével, a másik hatvanmillió forintot viszont Tamáséknak kell megszerezniük. – Wikipédia
Már magából a kérdésből eleve érződik a tudás hiánya, a jelen bizonytalansága, a pillanatnyi helyzet értékelése és a megtett döntés kiszámíthatatlan következménye; vagyis a frusztráció érzése. Klasszikus értelemben – valljuk be –, hogy az ember ilyenkor a találgatások mezsgyéjére téved, azon mozog, (esetleg jóshoz fordul,) politológust kérdez, hogy frusztrációját valamelyest csökkentse, vagy ha van elég pénze, akkor megnyugtatásul közvéleménykutatást kezdeményez. No, nekünk, ez utóbbira egyáltalán nincs lehetőségünk, azonban politológusok médiában közzétett gondolataira, s az azokból származó információkra nyugodtan támaszkodhatunk. Elemzéseiket a magunk számára feldolgozva, értékelve, immár sokkal megalapozottabb találgatásokba bocsátkozhatunk.
Tehát a továbbiakban és rendszeresen, felvállalva a „megalapozott” találgatást, a „legjobb tudásunk” szerinti pillanatnyi válaszadásra szorítkozunk csupán, egészen a választási eredmények kihirdetéséig, mivel úgysem érdemes egyebet tennünk ebben a „vágytól vezérelt” virtuális világban. Ezt azonban folyamatosan meg kell tennünk, élnünk kell a szemlézéssel, és figyelemmel kell kísérnünk a sajtót.
Segítségképpen folyamatosan, – teljesen kiegyensúlyozottan – tallózunk az ellenzéki és kormányközeli sajtó soraiból. Az előbbiből azért, mert a változó trendek és irányok, a szivárványkoalíció kampánytartalmainak változásai ilyen módon jól nyomon követhetőek. Természetesen mindezt elsősorban lokálpatrióta szemszögből tesszük, ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a nagypolitika hogyan befolyásolja a helyi viszonyokat.
A biztos és bizonytalan pártválasztók
Ebben az időszakban, a politika mindennapi életünket a megszokottnál erősebb módon és mértékben szövi át. Ma Magyarországon mindenki politizál, így a „valamirevaló” sajtó sem vonhatja ki magát ebből. Kár ezt tagadni mindkét oldalon. Ez így helyes, még a más időkben nem politizáló, bizonytalankodó választópolgáraink esetében is, bevallva, hogy pontosan ezen kör segítségére szeretnénk tenni, illetve megnyerésére törekszünk, hiszen a masszívan, két oldalra szakadt választók meggyőzése ez idáig már mindkét oldalon megtörtént. Ezek az úgymond mindkét oldal „biztos pártválasztói”. (Én azért itt azt a megjegyzést megengedném magamnak, hogy a „biztos pártválasztók” számszerűsítése csak az eredmények közlése után „hitelesíthető”, ahogy a bizonytalanokból egy csapásra „biztos pártválasztók” lesznek.)
A bizonytalanok „mércéje” azonban mindkét oldalon más és más. Az egyiken a „vágy vezérelt” programok illúziói vannak, ezeket láttatják, látják, míg a másikon a valóság talaján lévő ígéretek teljesítésének a reménye, és természetesen a már elért eredmények valós ismerete áll. De térjünk vissza „találgatásokkal” a fenti kérdés megválaszolására, a pillanatnyi tények ismeretében, s a kettő ötvözésével, kiemelten Pesthidegkút vonatkozásában.
Melyik ellenzéki párt hány biztos befutóra számíthat?
Nem ismeretes, hogy az előválasztáson szerepelt, első helyezett Tordai Bence a választókörzetünk összes (teljes) szavazásra jogosult választópolgárainak hány százalékát kapta meg. Csak azt kommunikálták, hogy az előválasztás két fordulója között – amikor még nem lépett vissza „húzó” párttársa, Karácsony Gergely – egyéni jelöltként a résztvevők 80%-ának szavazatával nyert Kálmán Olga előtt. Ez talán magának és pártjának magabiztosságot is okozhat, mivel a Magyar Hang múlt évi 41. októberi számában ezek az alábbi sorok és tényadatok jelentek meg;
A szocialisták szövetségese, a Párbeszéd tűnik a legnagyobb győztesnek. A párt támogatottságát a közvélemény-kutatások alig tudták mérni, ehhez képest 7 egyéni indulójuk közül 5 befutó lehet, (tehát 7/5=1,4 az arány, kiemelve, hogy >>lehet<<).
Ugyanakkor a Katona – Gulyás szerzőpáros a többieket is sorra veszi.
Ez az érték az MSZP-nél 18/6=3, a Momentumnál 15/5=3, DK esetében 32/9=3,5, LMP-nél 5/1=5, a Jobbiknál 29/4=7,2. A prognózis tehát azt jelentheti, hogy minél nagyobb a hányados, annál „bizonytalanabbnak” tartja a kérdéses pártot. Annál bizonytalanabb az, hogy jelöltje az áprilisi választáson győzzön a Fidesz egyéni jelöltjével szemben. Összesen; 5+6+5+9+1+4=30 biztos befutóval számolnak így.
Azaz a 106 egyéni választókerületben e prognosztizált számítások alapján a baloldal 30 befutót vár, s ezekhez jönnek még hozzá az úgynevezett billegőnek tartott, baloldaliak által is bizonytalan kimenetelűnek értékelt, összesen 25 egyéni választókerületből jöhető mandátumok; ezek számai a DK és a Jobbik esetében 7-7, a Momentum és az MSZP esetében 4-4, és az LMP-nél 1, azaz ezt összegezve a legoptimistább számításokkal is részükről ez 23 parlamenti helyet jelent… Összesen tehát 53 (30+23) egyéni parlamenti helyről van így szó, tehát az összes 106-nak pont a fele. Mindehhez, azaz az egyéniekhez jönnek a listás helyekről érkezők. (A parlamentben összesen 199 képviselő van, ebből tehát 93 a listán bejuttatható.)
A Párbeszéd listája
Feltűnő, hogy az úgynevezett billegőknél a Párbeszéddel egyáltalán nem számolnak, így ezen az alapon a kerületünkben, jelen pillanatban indulónak tekinthető Tordai Bencével kapcsolatosan – történtekre – csak találgathatunk. (A hét induló jelöltjük közül ötöt tartanak biztos befutónak, kettőt pedig eleve vesztesnek. Vajon melyikbe sorolta be a Katona-Gulyás politológusi kettős Tordai Bencét?) Különösen annak függvényében, hogy Tordai Bence neve – a már nyilvánosságra jutott (Magyar Nemzet 2021. december 21. számában) – a Párbeszéd saját, 15 nevet tartalmazó „listájára fel sem került”, a nyolcadik helyen szereplő „egyéniben jelöltté vált Szabó Tímea” után. A listát vezető Karácsony Gergelyt követi Szabó Rebeka, majd a sorrend Kocsis-Cake Olivio, Berki Sándor és Jakál Adrienn. Az biztos, hogy ez azt sugallja, hogy pártjuk, valamint Szabó Tímea, illetve Tordai Bence is – mindkettőjük jelenleg is országgyűlési képviselő – biztos nyerőknek gondolják magukat tavasszal, hiszen saját listájukat saját maguk állították össze. Valószínű, hogy nem felejtették ki az elsők közül saját magukat… Érdekességként megemlítjük, hogy Karácsony Gergely szeret visszalépni a második körben, Márky-Zay Péter pedig az előzetes megegyezések alapján a jövendő Párbeszéd frakcióját jelölte meg a maga számára. Azóta saját pártot, frakciót akar magának, miközben egy-egy pártnak minimum 5 fő, képviselő szükséges a frakció alakításához. A közös listájukhoz mindegyik párt saját listájuk sorrendje szerint tesz majd várhatóan ajánlatot az előzetes tárgyalások szerint. Hogy az egyes pártok egyáltalán mennyi közös listás helyet szereznek meg, illetve azok sorrendje mi lesz, az még a jövő nagy kérdése.
A közös lista
Tehát a közös lista sorrendje ma még nem ismeretes, de nem is lehet ismeretes, mert a Jobbik és a DK sajátját még nyilvánosságra sem hozta. Csak ezután lehet a közös listán lévő sorrendet meghatározni. A listára adott választói voksok számát az áprilisi listás eredmény dönti el, s hogy az azon szereplők hányadikként kerülnek a parlamentbe, illetve azok közül, akik egyénit nem nyernek, kik nem jutnak be, az ugyancsak a jövő kérdése.
Szóval még nagy a bizonytalanság minden tekintetben, kivételnek látszik Tordai Bencének magabiztossága, amelynek okát – most még – nem ismerjük. Lehet, hogy ő és Szabó Tímea már biztosan tudják, hogy a ma még meg sem született közös listán mégiscsak előkelő helyen szerepelnek…… Jó lenne, ha ez a magabiztosság az eredményhirdetés közeledtével egyre jobban fogyóban lenne…
Egyébként a korábbi riválisok közül Berg Dániel a Momentum saját 15 nevet tartalmazó listáján már most is előkelő helyen szerepel, illetve várhatóan Kálmán Olga is ehhez hasonlóképp reménykedik, a ma még nem nyilvános DK listáját illetően.
Márky-Zay Péter szerepe
De még várni kell a hivatalos jelöltállítás határidejéig, mert addig minden lehetséges; például újabb pártok alakulhatnak és indulhatnak a választáson, már megalakult, régebbi pártok is aktivizálódhatnak, régi és új egyéni jelöltek különböző pártok színeiben továbbra immár közvetlenül is megmérethetik magukat, de akár eddig úgynevezett függetlenek „pártok rejtett támogatásával” is versenybe szállhatnak. Idővel természetesen a kérdések és találgatások mellett a jövőben felmerülő „más helyzetekre” újabb kérdés, újabb találgatás fog majd nyílni, miszerint a kampány tényleges elkezdésekor, azaz „élesben” ki – kire és mennyit fordít majd a kampányra szánt költségeket illetően. Ennek a „problematikának” az előszele már megjelent. Amikor majd ezt a valóságban is látni, érezni fogjuk, lehet (mert a pénz beszél…….), akkor fogjuk megtudni, hogy melyik hajó, melyik hajók honnan kapják a szelet. Másképpen fogalmazza meg – részleteiben – ugyanezt Török Gábor baloldali politológus a Magyar Hang 2021. decemberi 49. számában, amikor Márky-Zay Péterről, mint egy „rendszerhibáról” értekezik. Márky-Zay Péter „nemcsak a kormány, hanem valamennyire az ellenzék ellenzéke is”, és „járja a maga útját”, miközben „az ellenzéki pártok udvariasan és taktikusan maguk elé engedik.” „Ha esetleg nyer, ők (a balliberális oldal –szerk.) sokat profitálnak belőle, ha veszít, leginkább ő bukik el.” Majd ezzel szoros összefüggésben Török Gábor ezt mondja. „Az egyéni választókerületekben persze más a helyzet, (figyelünk, már megint, »más a helyzet«, mint az előválasztás idején – szerk.) ott a pártok jelöltjei fognak megküzdeni a kormányéval, elméletileg a teljes ellenzék és a közös miniszterelnök-jelölt támogatásával (megjegyezzük, hogy akiről még nem tudjuk, ki lesz akkor – szerk.) Valójában azonban az a legvalószínűbb, hogy az egyes ellenzéki pártok döntően csak a saját jelöltjeik egyéni kampányában lesznek igazán aktívak.”
Ki lehet Gór Csaba kihívója?
Valamivel már többet sejtünk, hogy ki lehet Gór Csaba kihívója, de nem sokkal többet, mint egy hónapja. Mégis azt gondoljuk, ezen „többet sejtés”-ről szóló írásunk, és majdani, folyamatosan megjelenő szemlézésünk a bizonytalan budai választópolgárokat hozzásegíti az eligazodáshoz, a pillanatról – pillanatra változó balliberális belső politikai erőviszonyok tere helyett.
