2022. február 18-án 19 órakor Csévi Flóra Kovács Dénes hegedűművészről, a Zeneművészeti Főiskola egykori rektoráról írt könyvének bemutatójára került sor a Grazioso Zeneszalon keretében, a Klebelsberg Kultúrkúriában. A házigazda Detvai Mária Marcella volt.
A könyvbemutatón Bach, Brahms, Beethoven, Corelli, Mozart, Bartók és Hubay művei is elhangzottak Csévi Flóra és Benedekfi István előadásában.
Melyek voltak azok az átütő gyermekkori emlékek Kovács Déneshez fűződően, amelyek egy életre meghatározóak voltak számodra?
CS.F: Egészen kis gyermek voltam még, amikor Dénes, nagymamám testvére egy Bach szóló estet adott a Vigadóban. Ez az élmény teljesen lenyűgözött. Egy rajzon meg is örökítettem. Később is gyakran hallgattuk meg a koncertjeit, így fokozatosan belém ivódott a hangszín, az előadásmód, ahogyan Ő játszott. Ez az igényes minőség lett számomra a természetes. „Beszédesen” hegedült, éteri és elegáns játéka volt, sohasem volt magamutogató. Amikor később meghallgattam más előadóművészt is, akkor lepődtem meg igazán, hogy ezt másképpen is lehet…? Szellemisége a mai napig végig kísérte pályámat. Nehézséget is okozott az a tudat; hogyha valaki pódiumművész, akkor ennek a színvonalnak kell megfelelnie.
Mi adta az utolsó „lökést”, hogy ezt a könyvet megírd?
CS.F: Amikor hazajöttem Belgiumból Dénes testvére Ferenc kért fel arra, hogy egészítsem ki az otthoni anyagát. Ekkor kezdtem el gyűjteni a Zeneakadémián és más Intézményekben Dénesről szóló dokumentumokat, kritikákat, levelezéseket, híranyagot, a növendéklistát. A sors úgy hozta, hogy 2020-ban Dénes születésének és halálának kettős évfordulójára egy könyvet írjak róla. A könyv nem nagy példányszámban jelent meg, főleg növendékek és tanárok számára készült. Családi kötelességemnek is tartom, hogy ne hagyjam feledésbe veszni Kovács Dénes emlékét és munkásságát. Dédnagymamám 11 gyermeknek adott életet, Dénes hatodikként született. Az idősebb gyermekek sokat vigyáztak a kisebbekre. Nagymamám is többször vitte a kis Dénest hegedűórákra Rados Dezsőhöz. A szoros rokoni szál később is megmaradt, Dénes a nagymamám fölött lévő lakásba költözött, gyakran látogatta nagymamámat. Engem többször segített tanácsaival a vizsgáim előtt, ilyenkor kötetlenül sokat beszélgethettünk. Dénes a gazdasági világválság miatt elszegényedett zeneszerető családba született, több testvére is zenélt. Így történhetett, hogy az öt éves kis Dénes egyik nap titokban kipróbálta Laci bátyjának a felnőtt hegedűjét. Addig kísérletezett, míg rájött a hangszer használatára és fül után népszerű dalokat szólaltatott meg. Mindenki arra gondolt, hogy bátyja Laci gyakorol. Végül a védőnő javaslatára korkedvezménnyel beíratták a városi zeneiskolába.
Hogyan fedezték fel kivételes tehetségét?
CS.F: Dénes Vácott született, később a család elköltözött Szolnokra. Először Gráber Lajos a Városi Zeneiskola igazgatójánál tanult, majd amikor felköltöztek Budapestre Rados Dezsőhöz járt a Fodor Zeneiskolába. Dénest csodagyereknek tartották, több akkori újságcikk is megjelent róla. A szolnoki Városi Zeneiskola nyilvános koncertjén fedezték fel először, onnantól kezdve segítették tanulmányait. A tanítást tekintve, Rados Dezső az alapoktól kezdte Dénes hegedűoktatását, nem pártolta a csodagyerekséget. Ma már divattá vált egy tehetséges fiatalra azt mondani, hogy csodagyerek. Tudni való, hogy a háttérben a szülői ráhatás, a kiváló tanári többletmunka és a média gőz erővel működik. Később Zathureczky Ede lett a mestere, aki az első találkozáskor meghallgatva a Bach g-moll szólószonátájának néhány ütemét, rögtön felvette magához a Zeneakadémiára. Dénes sosem volt nagy gyakorlós, viszont azt az időt nagyon praktikusan és okosan használta ki.
Zathureczky Hubay Jenő tanítványa volt. Mitől volt olyan egyedi ez a hegedűiskola?
CS.F: Amikor Hubay Jenő a világhírű hegedűművész Brüsszelből hazatért, a Zeneakadémián kezdett oktatni. Kitűnő tanítási módszerének köszönhetően elért eredményei világhírt szereztek a magyar hegedűiskolának. Kiváló hegedűművészek kerültek ki a keze közül, többek között Zathureczky Ede is. Később Zathureczky a Zeneakadémia igazgatója lett. Zathureczky és Dénes között tiszteleten alapuló mester és tanítvány kapcsolat alakult ki, aki méltón adta át Hubaytól örökölt tudásanyagot ifjú tanítványának, Dénesnek. Több helyen is jelzik a Hubay-Zathureczy-Kovács Dénes örökséget.
Dénes Zathureczkyvel együtt is koncertezett. Dénes pályája gyorsan felfelé ívelt, 21 évesen egy sikeres beugrásnak köszönhetően Tóth Aladár az Opera koncertmesterének kérte fel, 25 évesen megnyerte a Flesch versenyt, és a Filharmónia szólistája lett. Majd tanár, tanszékvezető, igazgató, végül rektorrá nevezték ki, ezzel sok irigyet szerezett magának. Dénes nagyon szerette édesanyját és a családját, sokat segítette őket. A jobb anyagi létért nem hagyta el az országot, itthon maradt, ezzel okozva örömöt a zeneszerető közönségnek, tudást a tanulni vágyó fiataloknak és rektorsága alatt felvirágoztatta a Zeneakadémiát.
A szűkös anyagiak miatt a dohányzsák hordása nem tett jót az egészségének…
CS.F: A II. világháború őt sem kímélte. Anyagi okokból kétkezi munkát kellett vállalnia kenyér- és dohánygyárban. A fizikai munka és zsákcipelés nem tett jót a kezeinek, persze a cigaretta is befolyásolta későbbi egészségét.
Weiner Leóval milyen volt a kapcsolata?
CS.F: Weiner Leó szerette Dénest. Jóformán hangról hangra, ütemről ütemre vette át a darabokat. Megtanította a növendéket kottát „olvasni” a legapróbb részletekig. Mikor már az elképzelése szerint összeállt a darab, csak akkor biztatta tanítványát arra, hogy: „Most tedd hozzá a magadét”. Szerette volna, ha Dénes egy kvartettet alapít, de ez sajnos elmaradt. Viszont a Mozart Esz-Dúr Divertimentójával elnyerte a Francia Nemzeti Hanglemez Akadémia Nagydíját. Kamarapartnerei: Németh Géza és Banda Ede voltak.
Folytatás a II. részben
A Hidegkúti Hírek főszerkesztője, művészetfilozófus vagyok. Phd-mat a Pécsi Tudományegyetemen szereztem, operák etikai tartalmának vizsgálatára dolgoztam ki metodikai módszert.