A Hidegkúti Hírek interjúja Tabányiné Tóth Izabellával
Amikor egy szellemi potentátnak, a tudományos élet egy meghatározó nagy egyéniségének szellemi örökségéről beszélünk, akkor viszonylag könnyű dolgunk van. Nem kell mást tennünk, mint munkásságát ismertetni. Ha ez az ember kiemelkedő művészember, akár mondhatnánk, hogy sztár, ráadásul zenepedagógus, aki nemzedékeket nevelt ki hosszú élete során a tangóharmonika művelői sorában, de a zenei szakma vonalán is figyelemreméltó zeneoktatási módszertant dolgozott ki, alkalmazott, ott már jóval nehezebb megfogalmazni a szellemi örökséget. Mégis kérem, próbálja körbe járni, hogy mit jelent nekünk Tabányi Mihály zenéje, rajongóinak mindez?
Amikor szellemi örökségről beszélünk, ez nem jelent befejezettséget, hiszen a szellemi javak dinamizmusa, életformáló ereje tovább él, működik. A mai fiatal művészek, harmonika rajongók, az örökséget befogadó közeg, intellektuálisan meg tudja becsülni a szóban forgó értékeket, táplálkoznak belőle, beépítik művészetükbe, harmonika játékukba. Tabányi stílusa, játéktechnikája, igényessége, dallamformálása, zenei fantáziája lenyűgöző volt. Saját szerzeményei tükrözik zenei gondolkodását. Mint zenekarvezető példát ad a színpadi megjelenésből–ez a zenekari tagok egységes, elegáns öltözetét, a fellépésekre való pontos megjelenést, tiszta játékot-felkészültséget, a közönséggel való közvetlen kapcsolatot jelenti. Tanítványait vitte magával fellépéseire, hogy megérezzék, megtanulják, megszeressék a színpadon való létezést. Növendékeihez való viszonya bensőséges, szeretetteljes volt. Szakmai alaposságra, zenei alázatra tanította őket, amit a ma már harmonikaművész tanítványai adnak tovább. Tabányi végrendeletében zenei hagyatékának egy részét az MTA BTK Zenetudományi Intézet- Zenetörténeti Múzeumra hagyta. Ezek írásos dokumentumok, fotók, tárgyi emlékek, melyekből válogatást ad a 2021. november 18-án, a Várban, a Zenetörténeti Múzeumban megnyílt kiállítás, ami egy évig látogatható. Ugyanott megtekinthető a két harmonikája, a Giovanni Gola olasz mérnök által tervezett egyedi, piros Gola 414. típusú koncertharmonikája és mesterének, Bobula Lajosnak a Hohner harmonikája. Tabányi a magyar zenei élet-a dzsessz és melodikus tánczene meghatározó személyisége. 1957 szeptemberében elkészítette az első magyar west coast felvételét a Qualiton kiadó részére.
Igen, igen. Válaszában jól érzékelteti azt, hogy hogyan lehet „kézzelfoghatóvá” tenni, szinte materiálisan láttatni Tabányi Mihály művész szellemiségét. Mégis továbbra is motoszkál bennem a művészember lelkisége. Akire már gyerekként is csodálattal néztem fel, hallgattam zenei játékát, hiszen fogékonyabb voltam kortársaimnál, mert később konzervatóriumot, felsőfokú zenei tanulmányokat is végeztem. Lehet, hogy nagyon személyeskedésnek tűnik a kérdésem, de talán megbocsájtja nekem, akire nagy hatással volt, aki utólag is kíváncsi arra; Milyen volt Mihály bácsi lelke? Mert talán özvegyeként tudja erre is a választ, amely nem lehet más, mint Tabányi Mihály lelki öröksége.
Önmagában az épület, a ház, a pénz, az autó veszendő. A lelki örökség az, ami a szívünket teszi gazdaggá, örökössé. A lelki kincsünk Tabányi zenéje, ami gyógyulást, örömöt ad. Hitte, hogy a lelki gazdagság, örökség messze felülmúlja az anyagi dolgokat.
A sok gyakorlás, igényesség, az életmód, hogy nem ivott, nem dohányzott, mindig a zene és a közönsége volt az első- hogy művészi szinten tudjon szórakoztatni- ezt adta nekünk. Nem tudta elképzelni az életét a zene és a hangszere nélkül. Amikor a színpadon állt és játszott, felszökött benne az adrenalin, teljesen eltöltötte egy különleges érzés. Több hangszeren játszott-tudott hegedülni, bőgőn is játszott, zongorázott és orgonált is a harmonika mellett. Ez a sokszínűség, kíváncsiság akkoriban természetes volt. Különböző kultúrák zenéjét tudta közvetíteni-magyar, szláv, lengyel, orosz népzene, csárdások, klasszikus zene, dzsessz, melodikus tánczene-hogy különböző érzéseket éljen át a közönsége- hangulatok, amik elvarázsolnak, közel hoznak kultúrákat egymáshoz, amik formálják az emberek gondolkodásmódját, érzelemvilágát. Mondta, hogy az abszolút hallás, a művészet a tökéletesség egy morzsája. A művészet teremtő erő, ami közel viszi a művészt a Teremtőjéhez. E nélkül nincs művészet.
Köszönöm a beszélgetést. Igen, pontos a „definíció: A lelki örökség az, ami a szívünket teszi gazdaggá, örökössé.” Mindannyiunk öröksége.
2016-ban, Tabányi 95. születésnapi ünnepségén a Harmonikások Országos Társasága február 1-ét, a Magyar Harmonikások Napjává nyilvánította. 2017-ben a Társaság megalapította a harmonikaművész nevével fémjelzett Tabányi Mihály-díjat, amelyet az évente Albertirsa Város támogatásával megtartott ünnepségen átadnak harmonikaművészeknek, érdemeik elismeréséül.
Idén, február 6-án kerül megrendezésre a Magyar Harmonikások Napja alkalmából az ünnepi gálaműsor Albertirsán, a Művelődési Házban, melyre minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk. 11:00-14:00 óra között harmonika kiállítás lesz, 14:00 órától kerül átadásra a Tabányi Mihály-díj és a Harmonikások Országos Társasága emlékérem, majd harmonika koncert zárja az ünnepi műsort. Még több információ a www.harmonikavilag.hu honlapon érhető el.
A Hidegkúti Hírek főszerkesztője, művészetfilozófus vagyok. Phd-mat a Pécsi Tudományegyetemen szereztem, operák etikai tartalmának vizsgálatára dolgoztam ki metodikai módszert.