A legjobb régi magyar filmek közül az egyik. Olyan alap sztorival és helyzetkomikummal, amit Hollywood bármikor szó nélkül lenyúlna ha ismerné ezt a filmet, mint ahogy tette ezt máskor is…Ma is szórakoztató. Néhány éve kaptam rá az 1930-45 között forgatott magyar filmek nézésére. Minden film egyben egy korszak lenyomata is, amikor készült. A Katyi egy nagyszerű magyar vígjáték, 80 évvel később megtekintve a néző rájön, hogy az akkori emberek élete nem különbözött sokban a mostanitól,…az akkori vicces jelenetek ma is megnevettetik a nézőt. Nagyszerű színészi alakítások, fordulatos, humoros történet….hihetetlen, hogy milyen egyszerű dolgokból ki lehet hozni egy igazán szórakoztató filmet. Ha jó a történet s a színészek, nem kell sok hozzá, hogy valami sikeres legyen. Gondolom ezt sem valami magas költségvetésből hozták össze, mégis nagyon jól sikerült. Sokat nevettem.
A fenti sorok összeválogatására a napokban került sor, miután megnéztem az 1942.12.17-én bemutatott, és a jubileumára a köz tv-ben lejátszott filmet Tolnay Klári és Bilicsi Tivadar főszereplésével. A film nézése közben, majd a fenti sorok olvasásakor gondolataim gyakran elkalandoztak. Eszembe jutott a a háború utáni gyermekkorom vasárnap délelőtti rádió hallgatásai, a gyermekeknek szánt Csinn –Bum Cirkusz, benne Bilicsi harsány utánozhatatlan hahotázása, s önfeledt éneklése; „Apu, hogy megy be az a nagy elefánt az oroszlán barlangjába…Bruhaha, bruhaha…”. Az emlék belém égett, s azóta is várom, hogy egyszer még az életemben én is tudjak ilyen önfeledten nevetni. Ebben a filmben még keserves – édesen mókázott mindkét színészóriás, érezvén már a háború szelét, de bizonyára fogalmuk sem volt ekkor még, a majd hamarosan átélt borzalmas szenvedésekről. Békés utcai képek, belső polgári enteriőr, Tolnay palócos-humoros nótái, Bilicsi gentleman/művész megformálása,… majd be-be villantak a 45 utáni romos épületek képei. Az utolsó béke éveinek miliői, majd az alig három évvel későbbi romok, így együttesen, felváltva, s Orbán Viktor legújabban hangoztatott kijelentései, miszerint Európában az 1925 év lesz az utolsó háború nélküli, arcomra fagyasztja a nevetést.
Szilveszter előtt állunk, várjuk a barátokkal eltöltendő szilveszteri mulatságot, az elhangzó kabaré tréfákat a rádióban, a látványos szórakoztató műsorokat a tévében. Vajon mi lesz 2026-ban? Hogyan tudott háború után nem sokkal öt évvel Bilicsi Tivadar Csinn – Bum Cirkuszt játszani? Nézzék meg szilveszterkor, – a mostani erőltetett kabarék világa helyett, – a felhőtlennek látszó Katyt 1942 „korabeli filmmusicelt.”
Boldogabb újesztendőt kívánunk mindenkinek!
