Könyvajánló
Mint ahogyan arról már korábban beszámoltunk, A Lipótmező utolsó évei címmel megjelent könyv bemutatóját, április elején tartották a Klebelsberg Kastélyban. Azóta az OPNI-t kiemelt beruházássá nyilvánította a kormány. Ezek mellett mi továbbra is fontosnak tartjuk, hogy a nagy múltú intézmény emlékét ápoljuk. Ezért is született meg dr. Olajos Bélánéval készült interjúnk. Most pedig szintén kötelességünknek adózva ismertetjük röviden az említett könyvet, ajánlva mindazoknak, akik nem felszínesen, hanem kicsit közelebbről szeretnének betekinteni azon intézmény életébe, amely a Gyurcsány korszak áldozata lett.
Kásler Miklós ajánlójából megtudhatjuk, hogy az olvasó ezzel a kötettel
olyan különleges kiadványt tart a kezében, amely történelmi témát dolgoz fel, ugyanakkor mégsem szigorúan a történettudomány körébe tartozó munka, hiszen szerzői az egészségügynek olyan ismert és elismert szakemberei, akik a magyar pszichológia, pszichiátria és neurológia területén alkottak maradandót.
A könyv révén átfogó kép tárul elénk az OPNI 139 éves történetéről, a kezdetektől egészen a bezárásáig. Megtudhatjuk, – egészen pontosan, – 1791-ben II. Lipót uralkodása alatt fogalmazódott meg az elsőként, hogy szükség volna egy elmegyógyintézet létrehozására, de csak 1868-ban került sor a Budai Magyar Királyi Országos Tébolyda tényleges elindítására. A kötet azért óriási érték, mert azok a munkatársak írták le gondolataikat, akik belülről, testközelből látták az ottani folyamatokat, és a bezárással együtt járó zűrzavaros időszakot. Így a könyv hitelessége megkérdőjelezhetetlen. Kásler Miklós a kötet céljával kapcsolatban azt írja, hogy Lipótmező „…öröksége pedig a mai napig élénken jelen van, és irányt mutat az új egészségkultúra meghonosításához.”
Prof. Dr. Nagy Zoltán a kötet bevezetőjében kiemeli;
A tudományos műhelyek lassan alakulnak ki. Belső kohéziójukat a szakmai igényesség, az egymás iránti felelősség és a megalkuvás nélküli törekvés a minőségre tartja fenn. Ebben a finom, kényes rendszerben nincs helye a politikának, a hatalmi beavatkozásnak. Ha mégis megjelenik, rombolást okoz. Ami évtizedek alatt épült fel, hetek alatt elpusztult….
Ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy nemcsak a szakmai közösségek estek szét, hanem az a kórtörténetekről szóló gyűjtemény is, amely 140 éven keresztül halmozódott fel. Valamint a kuriozitással rendelkező könyvtár, a pszichiátriai múzeum és a hisztológiai metszetek gyűjteménye sem menekült meg az enyészettől. Csak a képtár kerülhetett biztonságos helyre az MTA gondozása alá.
A könyv 22 munkatárs visszaemlékezését tartalmazza.
Abonyi Eszter, Bagdy Emőke, Bagdy György, Füredi János, Halász Péter, Havas László, Herczeg Ilona, Horváth Szabolcs, Komáromi Erzsébet Katalin, Machó Adrienn, Magyar László András, Molnár Mária Judit, Nagy Zoltán, Németh Attila, Perczel-Forintos Dóra, Plesznivy Edit, Rihmer Zoltán, Szakács Ferenc, Szauder Ipoly, Székács Béla, Szilágyi Júlia, Takách Gáspár írásai mind segítik az olvasót abban, hogy a kulisszák mögé lásson. Hálás köszönet mindannyiuknak!
Mi most az írások közül hármat emelünk ki a teljesség igénye nélkül, az önismeret és a művészet területéről, amelyek segítenek kicsit közelebb kerülnünk e világ megértéséhez.
Elsőként Bagdy Emőke visszaemlékezését választottuk, amely az önismeret, önvizsgálat területét mutatja be a sikeres életvezetés szempontjából, természetesen az OPNI-hoz kötődő személyes élményeken keresztül. Bagdy Emőke mesterének, Mérei Ferencnek példamutató magatartását és szakmai tudását helyezi középpontba. Megjegyzendő, hogy Mérei Ferencet 1956 után két évvel államellenes szervezkedés miatt börtönbüntetésre ítélték, s csak 1963-ban szabadult, majd ezek után kezdte meg az OPNI-ban munkáját. Ezért is felemelő, hogy a nagyszerű tudós valódi iskolateremtő személyiség volt, s olyan tulajdonságokkal és jellemmel rendelkezett, amelyek mindannyiunk számára hasznosak, pozitív értékekkel bírnak, bírhatnak minden napjainkban.
Engedjenek meg egy hosszabb idézetet, jellemzést Bagdy Emőke írásából;
…..A nagy hatású ember legyen kompetens, sugalljon biztonságot, legyen teljesítménypárti, modern, hiteles, legyen modell, ideál. Szerette és példájával tanította az életet. Azt sugallta, hogy nyitott szemmel kell elébe menni az életnek, bárhová vet a sors, bárhol zárul be vagy nyílik ki egy kapu. Szobájában nem tűrte a függönyt… táplálta hitünket: ne féljünk az élettől,…mindent túl kell élni alkotó elaborációval, a szellem teremtő erejével… Avantgárd szellemisége olyan magatartást sugárzott, amelyben az önismeret parancsa érvényesült.
Az önismeret pedig olyan önvizsgálat, amelyen keresztül az ember nem kívülről várja a kész, idegen megoldásokat, hanem saját maga kreativitása, gondolkodása által talál rá a válaszokra. Mérei Ferenc ezen keresztül valósította meg a bátor, szabad szellemű életet, amelyre minden tanítványát buzdította. Bagdy Emőke azt is hangsúlyozza, hogy mestere arra is megtanította, hogy konfliktusainkkal tudjunk szembenézni, és tudjunk velük jóban lenni. Így a szenvedés helyett azon megélés és megértés válik érzésvilágunkban dominánssá, amelyek a felelősségteljes emberi létezést biztosítják.
Másodikként Komáromi Erzsébet művészet-terepeuta írását szemlézzük, melyből megismerhetjük azt, hogy hogyan működött a művészettel történő gyógyítás az intézetben. Komáromi Erzsébet bepillantást enged külön a gyermekosztály „kiskertjébe”, illetve a felnőtt foglalkoztató világába. Abba, hogy a különböző művészeti ágak hogyan tették lehetővé az önkifejezést a páciensek számára. Ugyanis a vizuális kommunikáció terén a rajzolás, a festés, kollázs, montázs, varrás és a megannyi különböző technika, mind a stressz kezelésében, a nonverbális csatorna fejlesztésében játszottak nagy szerepet. A színielőadások és bábjátékok díszleteikkel és jelmezeikkel olyan összművészeti hatással rendelkeztek, amelyek harmóniát teremtettek lélekben és testben egyaránt. Komáromi Erzsébet így fogalmaz; „ismertük a » nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek« privát gyötrelmeit, amely elaboratív funkciójával minket is megmentett az izoláció fájdalmától.” Ez hatékony eszköznek bizonyult a betegek körében, mely gyakran örömmel párosult. De hasonló boldog pillanatokkal ajándékozták meg a kerámiafoglalkozások is az intézet lakóit. Megtanulták az „agyag nyelvén” kifejezni érzéseiket, gondolataikat. Vagy a tánccsoportban megtapasztalhatták a zenei dallamokkal azt az ünnepet, amely kiemel a hétköznapokból. Az egykori konyhából, az üvegcsarnokból alakítottak ki kiállítóteret, valamint 2004-ben az OPNI bejáratánál nyílt meg a Tárt Kapu Galéria, ezeken a helyszíneken megtekinthetők voltak a páciensek alkotásai.
S végül harmadikként Plesznivy Edit, a lipóti Pszichiátriai Múzeum vezetőjének írását szeretnénk röviden bemutatni, amelyben a múzeum képanyaggyűjteményének történetét, tartalmát s a hozzá fűződő emlékeit írja le. Elolvashatjuk, hogy Plesznivy Edit 1986 és 2007 között itt az egykori Selig Múzeum gyűjteményét dolgozta fel, további művészettörténeti kutatásokat végzett, s folyamatosan tárlatot szervezett. Megtudhatjuk, hogy már a 19. század végén a betegek zenéltek, rajzoltak, festettek az intézetben, önmaguk és társaik örömére. A 20. század elején Selig Árpád kezdte először rendszerezni betegei alkotásait. Mikor azonban Selig Árpád az Angyalföldi Elmegyógyintézetben folytatta a munkát, a gyűjteményt is odavitte. Idővel más elmeosztályokon készült alkotásokkal is bővítette kollekcióját. Halála után Zsakó István és Joó János gondozásába került, majd Zsakó Isván a Lipótra történő kinevezésével az állomány az épületbe visszatért. A háború és a kommunista diktatúra időszaka szintén nem tett jót a gyűjteménynek. Így a 80-as években Plesznivy Editre hatalmas feladat hárult. A szerző azt is részletesen leírja, hogy neves festők is voltak-alkottak az épületben, úgy mint többek között Pál István (Füst Milán barátja), Nemes-Lampérth József, Gulácsy Lajos, vagy az eredetileg balett táncos Vaclav Nizsinszkij, illetve Bártfay József Árpád. Sokaknak fontos volt ez a gyűjtemény, hiszen Antall József, Göncz Árpád, Sólyom László, Mádl Dalma asszony is meglátogatták a betegeket. A bezárást követően a gyűjtemény az MTA gondozásába került.
Művészeti szempontból maga a kastély a mai napig is kiemelt műemlék, kápolnáját Nagy Sándor tervezte Róth Miksa üvegablakai díszítik.
A Hidegkúti Hírek főszerkesztője, művészetfilozófus vagyok. Phd-mat a Pécsi Tudományegyetemen szereztem, operák etikai tartalmának vizsgálatára dolgoztam ki metodikai módszert.