A hit és a tudomány kézen fogva jár – I. rész

A hit és a tudomány kézen fogva cím választást, majd annak megerősítését a Lugas múlt heti, egymás utáni két teljes oldalas exkluzív írása inspirálta; Ötvös Zoltánnak „Koponyán belül utazik” címmel megjelent kiváló nagy interjúja Erőss Loránddal, valamint Az ijesztő zseni: négyszáz éve született Blaise Pascal, a francia szellem őstípusa című ismertetés Faggyas Sándor tollából. Most az elsővel kezdem, s majd csak a II. részben a folytatásban térek rá a másikra, ezzel is érzékeltetve, hogy a két téma bár egymással szorosan összefügg, mégis önálló „fejezetet” óhajt.

Rákanyarodva az első írásra; Erőss Loránd, az Országos Mentális, Ideg­gyógyászati és Idegsebészeti Intézet főigazgató-főorvosa, 2013-tól máltai lovag, 2015 óta a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének ispotályosa. Egyetemista kora óta ott önkéntes, alapításától kezdve a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkájában aktívan munkálkodik. A teljes interjút annak érdemes elolvasnia, akit mélyebben foglalkoztat a mostanában gyakran szereplő mesterséges intelligencia és az agysebészetben legújabban alkalmazott orvosi robotok együttes kérdése. De annak is, aki be akar tekinteni a személyiség, a szívverés, az emlékek „meghatározó világába”, a kultúrán és a tudományon át a vallásig.

A magam részéről, annyit fűznék a témához hozzá, hogy amikor elolvastam, saját emlékeim jutottak eszembe, így most ezeket osztom meg a kedves olvasóval, a további gondolkodás végett.

Évekkel ezelőtt édesapám Belgiumban élő idősebb barátja, Péter vendégül látott bennünket. Péter édesapámnál 7 évvel volt idősebb, s gyermekkorukban szomszédokként játszottak a körúti bérpalota gangjain. Aztán jött 1956, s harcostársaival együtt disszidált, itthon hagyva mélyen keresztény vallásos édesanyját, és kommunista apját. A családban nem volt sem magas, sem alacsony a kultúra, mindegyikük élte „hithű” életét, tulajdonképpen valamiféle kultúra nélkül is. Belgiumban Péter mérnöki diplomát szerzett, magas szakmai karriert futott be, anyagilag jól szituált lehetőségével élve nagy házi múzeumot hozott létre, és ehhez nagy olvasottságra tett szert. Három hétnyi vendégeskedésünk alatt édesapámmal minden este menetrendszerűen nagy beszélgetésekbe, vitákba kezdtek, amelyeket nagy figyelemmel és élvezettel kísértem végig, tudva, hogy mindketten engem akarnak meggyőzni a maguk igazáról. Kiegyensúlyozott, korrekt volt a világ nagy kérdéseiről a polémia, átszőve a tudományossággal, de a barát mindig így vagy úgy visszakanyarította a beszélgetés fonalát az Isten hit kérdésére. Ateizmusa, materializmusa –tudományos érvekkel alátámasztva, – mindig meggyőzőnek látszott az utolsó pillanatig, közvetlen hazautazásunk előtt diadalmasan hozta szemléltetésül az aznapi szakirodalmat, miszerint már csak napok kérdése a tudomány világában, hogy kifejlesszék az ilyen és ilyen nagy felbontású eszközt, amely láthatóvá teszi az egy és tovább már nem osztható matériát, a materiális világot. Édesapám, aki Magyarországon hasonló mérnöki pályát és magánéleti utat járt be, – a viták eddigi szokásos kérdés/felelet formájában, feltette válaszra váró kérdését;

• És akkor mit fogunk abban, és akkor meglátni?
• Azt én még nem tudhatom….. – hangzott el a bizonytalan válasz Pétertől.
• Én meg tudom, hogy Isten képmását fogjuk látni. – mondta Apám.

Évekkel később döbbentem rá, hogy milyen nagy és meghatározó szerepe van a családi kultúrának. Idézem Erőss Lorándot, az interjú egy részéből;

Meghatározó szerepet játszik a hit az életében?

– Olyan családban nőttem fel, ahol a kultúra természetes része a vallás. Feleségemmel is 1988-ban a Zugligetben, Imre atya hittanján – a „klerikális reakció” egyik központjában ismertük meg egymást.

A kulcs mondatrész ”a kultúra természetes része a vallás” a családban. Majd kicsivel később ezt mondja;

Karinthy Frigyesnek betegként is olyan élmény volt koponyája körüli utazás, hogy könyvet írt róla. Akkor képzelje el, milyen ez az utazás nap nap után a koponyán belül. Transzcendens pillanatok ezek.

Azaz a kultúra, az élmény, az irodalom-könyv, utazás a koponya körül, a művészet, és a transzcendens pillanatok, a hit és a tudomány kézen fogva járnak………

És mindezt a különböző természettudományokba ágyazva így folytatta, – nagyon is racionálisan, – „intellektus élményként” az anatómiát, a pszichológiát, és ehhez kapcsolódó más területeket említve;

– Az idegrendszer mindig csodálattal tölti el az embert, akár a tökéletes anatómiát, akár a funkciót vizsgálja. Egyfajta adományként élem meg, hogy naponta betekinthetek az ember személyiségét, szívverését, emlékeit meghatározó világába. Ez nemcsak vizuális, hanem hatalmas intellektuális élmény is, hiszen az ember személyiségének központja, a maga materiális valóságában tárul elénk. Ez az élmény naponta erősíti az érdeklődést, motiválja az embert. A mi szakmánkban, itt az intézetemben, úgy látom, kevesebben panaszkodnak kiégésről.

– Szakmánkban az utóbbi tíz évben megjelent új képalkotó eljárások jelentették a nagy áttörést. Ma már nemcsak az agykérget, a fehérállományt, az agykamrákat látjuk, akár a koponya felnyitása nélkül, hanem az agyban futó pályákat is. Ma már a beszéd, az emlékezet, például az ujjaink mozgása is megjeleníthető…….. A mesterséges intelligencia elképesztő mennyiségű adatot dolgoz fel, háttértudásának köszönhetően hatékonyan segíti az orvost a döntéshozatalban………De orvosra szükség van és lesz, mert a végső döntést és a beteg számára megnyugtató jelenlétet ő adja meg.

Közelebbi és távolabbi családtagjaim közül jó néhány orvos, magas kultúrájúak és mind vallásosak, illetve voltak. Dr. Boda Domokos nagy hírű orvosprofesszor. A SZOTE Gyermekklinikájának, – 1963-tól 1991-ig, nyugdíjazásáig –, a tanszékvezető egyetemi tanára volt, Széchenyi-díjas és Klebelsberg kitüntetett professzor emeritus. Édesanyja és édesapja, nekem anyai ágon dédszüleim. Ő és nagymamám testvérek voltak, több mint 10 éve „unokájának” is fogadott, annak tekintett, s dedikált „Életutam” c. 2013-ban megjelent utolsó könyvét is, „Nagyapa” aláírással nyújtotta át nekem.

Egyszer arról mesélt beszélgetésünk alkalmával, hogy tanszékvezetői kinevezése előtt, az akkori idők legfiatalabb ilyen várományosaként, és párton kívüliként megkérdezte tőle a „párt illetékes főembere”, hogy hogyan tudja összeegyeztetni az orvostudományt az Isten hitével, akkor azt mondta; ez két dolog, és nem összeegyeztethetetlen. Természetesen ezzel nem akarom, azt sugallani, – ahogy az interjú sem – hogy csak vallásos ember lehet jó orvos, és mást sem… De a családi vallásos nevelés, a család kultúrája, és azok így együtt döntő fontosságú meghatározók, mert minden végső döntéshez a megnyugtató jelenlét mindig szükséges.

Mindenesetre a tudós, az apa, a nagyapa „Életutam” című könyvében a következőket írta; „A magamfajta bibliaolvasó ember sorsdöntő helyzetekben rendszerint üzeneteket is kap a Szentírásból.”¹, valamint partecéduláján ez volt olvasható; „Ha elenyészik testem és szívem; szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké.” /Zsolt. 73; 26./

1 Boda Domokos 2013. Életutam. Argumentum. 73.