A Magyar Nemzetben (2022. január 4., kedd) megjelent írásokhoz (Mártonffy Attila: Trump kezében a republikánusok címmel közölt, illetve Molnár Judit anyagaihoz) – amelyek az amerikai eseményekkel és a 2022-es választásokkal kapcsolatosak – szeretnék néhány gondolatot megosztani, a „csalások tekintetében”. Az aktualitást az adja, hogy egy évvel ezelőtt volt január 6-án a Capitolium „ostroma”, és a volt elnök ebből az alkalomból idén üzenetet kívánt – most már csak – volna „küldeni híveinek” tervezett sajtótájékoztatóján. Az előzetesen közzétettekből, és a kapcsolatos helyzetelemzésekből állítólag sok minden kiolvasható, így többek között az is, hogy
a jelek szerint továbbra is szilárdan kézben tartja a Republikánus Pártot”, illetve hogy azt „rövid gyeplőn tartja”. Valamint, hogy „most azonban nagyon úgy tűnik…….ő fogja osztani a lapokat”, s hogy „nézetei olyannyira vallássá váltak pártjában.” Mindezek bizonyítására ott áll, hogy „szövetségesei pedig országszerte rátették a kezüket a párt infrastruktúrájára.” Végül a Magyar Nemzetben megjelent anyagban egy száraz adat is olvasható ekképpen; „a republikánusok csaknem háromnegyede szilárdan vallja Trump nézetét, miszerint Biden csalással nyerte meg a választást.
No, ezek után az első gondolatom az volt, hogy „eső után köpönyeg.” Még az sem derített jobb kedvre, hogy azon megállapítást is olvashattam, miszerint
Trump ellenfelei szerint a volt elnök »hadteste« ma már sokkal jobban szervezett.” De még az sem vidított fel, hogy tájékoztattak arról, hogy „2021 decemberében 41 államban legalább 262 törvényt hoztak, amelyek valamilyen szinten belenyúlnak a választási adminisztrációba. Többek között azzal, hogy egy sor jogszabály korlátozza majd az amerikaiak millióit a szavazatok korai leadásában e-mail útján,……
Az újság másik oldala
Második gondolatomat még gyorsabban indította útjára az újság másik oldalán, átellenben olvasható Molnár Judit cikk, miszerint – „a végtelenül agresszív,” liberális Pulai András politológustól idézve, –
a Fidesz Budapesten nem szeretne nyerni – kevés esélye van rá.
„A baloldali rágalomleltár egy szabad országból” című írásában a további példák egész sorát is felvonultatva írja, hogy „akkor már nem is csodálkozunk a baloldal pimasz jóslatán: „ a Fidesz szervezett választási csalásra készül.”
Szóval még el sem kezdődött a Fidesz győzelemre mozgósító kampánya, s máris megcsalja, becsapja a választókat, választóit; győzelem helyett veszíteni akar. (Ilyen egyedülálló „pártprogramot” hogyan tudott egyáltalán valaki kitalálni?) És, hogy még egyesek (és mások) a „szervezett választási csalást” is vizionálják, az már tényleg önmagáért is beszél.
Mi lett volna, ha…
A második gondolatom után a harmadik, „a mi lenne, ha” gondolatának is meg kellett születnie. A „félelmek, s az analógiák” egyre erősödő és mindinkább általános „kommunikációjára” egy idealista gondolatsoros megjegyzés, egy elmélkedés született meg bennem.
Trump sem tett meg mindent annak idején.
Trump is csak odáig jutott, s azt is csak jó későn, hogy aggodalmát fejezte ki a választási csalások kapcsán, pl. a levélszavazások anomáliáira vonatkozóan. Egész biztosan nem ismerte azt a stratégiát, miszerint „cselekedj és segíts magadon, és akkor az Isten is megsegít!!!!!” Igen, talán már nem felszólító módban, avagy az idővel megszokottá vált, már „pacifistává” szelídült, óhajtó hangnemben kellene tovább folytatni a „vitát”. Még inkább, nem szabadna megelégednünk csak a rágalomleltárok bemutatásával, avagy „troll” hírműsorok készítésével, különösen akkor, ha a másik oldal már régen átlépte jóval a kampány kezdete előtt a demokratikus határvonalat. Mert az egyszerű választópolgár bizony elgondolkodik mindezen, majd hozzáteszi „a maga közel 100 évnyi” tapasztalatához a most már sajtóban is hallottakat. És azt mondja magában; ha Trump a négy hatalmi-kormányzati év birtokában akkoriban csak az „aggodalmáig” jutott el, akkor most már, „eső után köpönyeg.” A „következmények nélküli országunk” diagnosztika úgy gondolom mára már nem elegendő, ha így is, úgy is az úr, maga a rágalomhadjárat.
Előzmények és következmények
Főleg nem utólagosan kell magyarázkodni, védekezni. A mi „előzményekkel teli országunkban”, a mit kellene tenni elrejtett óhaja helyett, immár a mit kell tenni cselekvése lépjen életbe legelőször a sajtó munkatársainál. Majd hátszelet kap tőlük a kormány és a választópolgár egyaránt.
Az előzmények és a következmények diagnosztikai „műfaja” mára már nem elegendő, ha azok eredményeit senki sem hasznosítja igazán, csak „szőr mentén”. Ha a diagnosztikát a tett, a cselekvés időben nem követi, akkor az ilyenkor létrejött eredmény már csak az „utólagos értékelés” műfaji kategóriájába eshet, s ez utóbbi minden esetben kétpólusú lehet. Lehet kesergő, és lehet örömteli is, de már semmiképpen sem lehet cselekvő. (Amikor még az előzmények időszakában vagyunk, akkor még van idő a cselekvésre, s így a következmény másképpen alakulására, befolyásolására. Mégpedig a jó irányába történő befolyásolásra.) Úgy látszik ezzel a tudással Trump előzőleg (időben) sem volt, de még utólag sincs tisztában. „Csalás elleni törvény”- t kellett volna hoznia – a „mostani toldozgatás/foltozgatás” helyett – a hivatalba lépése elején, vagy ha akkor még ezt nem ismerte fel, akkor az aggodalmainak megszületésével egy időben. Hiszen őt is már közvetlenül a megválasztása után azonnal csalással vádolták meg. Így jó oka is lett volna a csalás elleni törvény meghozatalára, s ennek minden feltétele adva is volt. Még szavazat növelő hatása is van az ilyen törvény meghozatalának, mert ráadásul ezt mindenki támogatja, ezzel mindenkinek egyet kell(ett volna) értenie. A csalás elítélését, szankcionálását senki nem tagadhatja, a csalás mellé ekkor még senki sem állhat. Egy ilyen jól kidolgozott törvény elfogadását ekkor még mindenki megszavazza. Senkinek semmifajta jogalapja nincsen, – nem lehet, sem utólag, sem menet közben, – ez ellen ideológiát gyártani, mert az igazság igénye még mindenkinél időben meg van. Még mindenki tudatában van a társadalmi igazságosságból levezetett közérdeknek (Lásd. A méltányosságként felfogott igazságosság elméletének alapjai;- Rawls: Az igazságosság elmélete c. korábbi írásunkat), a konfliktus mentes elfogadás szinte biztosítva van. Ha mindennek ellenére, bármelyik oldal csalása mégis bekövetkezik, bekövetkezne, akkor is borítékolható, hogy annak mértéke sokkal kisebb lesz, mint a törvény nélkül. (Ekkor sem az előzménynélküliséget, sem a következménynélküliséget nem mondhatjuk el.) Ráadásul még az egész „rizikómentes” is. Mert, ha mondjuk; a győztes csal(t), akkor úgysem fogja a törvényt betartani, mert az igazság kiderítése nem áll érdekében. Ha meg nem csal(t), s például „éppen” még győztes is, de azért a csalásokat mégis csak kivizsgálja, akkor ez még (plusz) szavazatszerző bizalmat is ad a választópolgár számára, az egyre jobban kiüresedő politika felé. Az ilyen törvény abszolút hozadéka tehát a „szavazatszerző” bizalom, vagy ha más haszna nincs is, hát akkor éppen az, hogy minden oldalt visszafogja a nagymértékű csalás gyakorlásától.
Ösztönzők
Ha Trump ezen „ösztönző” mellé „további finomításokat, ösztönzéseket” is kitalált, talált volna még, akkor még növekedett volna az esélye a következő választásra. Mondjuk például ígéretek helyett (amelyeket a győztes vagy megtart, vagy nem) inkább kötelezően beváltásra váró bónuszokat is felajánl (a bónusz beváltható lesz majd a győztes szavazónak, ha a győztesre szavazó, „a győztest eltaláló” mindezt bizonyítóan igazolni is tudja a győztes felé). Mivel a bónusz „beváltásával” egyidejűleg, a győztes, a reá szavazottat még honorálja is, így a demokrácia „játékos” formában érvényesülne, mindenki örömére, az ígéretek betartásával, teljesülésével, teljesítésével („a nyeremény kifizetésekor”). Mindez, a további szavazásokon még busásabban meg is térülne, míg az ígéretek nem teljesítése esetén, akár szavazat veszteség is lehetne ennek a következménye. Mondhatni, hogy ez bizony utópia!!! Fantáziálás, fantazmagória, de a demokráciát előbb-utóbb majd meg kell újítani, ebben a digitalizált világban, amikor egy bankkártya mintájára akár egy „szavazókártyával” egyszerűbben sok mindent meg lehetne oldani. Tudom, tudom….. „álom, álom, de szép álom….”
Igen, igen…. Ez utóbbi biztosan az. A választók emlékezetének kiesése miatt valamit majd azonban tenni kell……, hogy ösztönözzük a választópolgárt a felelősségteljesebb döntésének meghozatalára. De az előbbit, a csalás elleni törvényt Trump mégis csak kidolgozhatta volna, s ezzel nagyobb esélye lett volna, hogy megtartsa elnökségét. Sok a volna, volna……, de hát késő az „eső utáni köpönyeg”. Mind ehhez hozzátéve; soha sincs arra teljes garancia, hogy a „jog és az erkölcs egybeessen”, a mindenkori igazságosság érvényesüljön.
Lapzártánk után érkezett a hír Amerikából, a demokrácia hazájából”, amelyet már kommentálni sem érdemes; Donald Trump tervezett sajtótájékoztatója „végül elmaradt, a volt elnök az eseményeket vizsgáló, Január Hatodika nevet viselő bizottság hamis vádjaira és feszültségkeltésére hivatkozva mondta le a rendezvényt.
(Magyar Nemzet, 2022. január 7., péntek)
No, a nevet viselő bizottság után, – „Ki nevet a végén?”
