2011. április 25-én fogadták el Magyarország Alaptörvényét az Országgyűlés képviselői. Az alkotmányozási munka pontosan az új Országgyűlés megalakulása után egy év múlva fejeződött be, miután április 11-én az addig benyújtott módosító indítványok sorsáról döntöttek. A Magyar Nemzet következő napi számában többek között erről így számolt be;
A módosítások egy részét a nemzeti konzultáció alapozta meg, de akad közöttük olyan is, amely a liberálisnak mondott Gerő András történész elképzelése nyomán jelent meg a szövegben.” S ez nem volt más, mint „Az alaptörvény eredetileg csak felsorolta volna lobogónk színeit, Gerő András történész javaslatára viszont azok jelentése is része (lett – szerk.) a szövegnek,
Az Alaptörvény Alapvetés I) cikk alatt ez áll;
(1) Magyarország címere hegyes talpú, hasított pajzs. Első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott. Második, vörös mezejében zöld hármas halomnak arany koronás kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt. A pajzson a magyar Szent Korona nyugszik.
(2) Magyarország zászlaja három, egyenlő szélességű, sorrendben felülről piros, fehér és zöld színű, vízszintes sávból áll, amelyben a piros szín az erő, a fehér szín a hűség, a zöld szín a remény jelképe.
A Magyar Nemzet e régebbi számát mostanában kerestem elő házi archívumomból, amikor az Alaptörvényünk 12 évvel ezelőtti megszületéséről szándékoztam megemlékezni. Akkoriban még nem ismertem Gerő András, Széchenyi-díjast, a Habsburg Történeti Intézet igazgatóját, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszékének professor emeritusát. Első, személyes találkozásunkon, – néhány évvel ezelőtt, – amikor az újságíró szövetségben tartott előadást, „Lehet-e még Magyarországon királyság?” címmel, nagy érdeklődéssel hallgattam volna erről fejtegetését, de a meghirdetett témát valójában kerülgette. Kimerítően, és hosszan beszélt Habsburg Ottó és a közte lévő személyes napi kapcsolatról, ami önmagában természetesen érdekes volt, s a Horthy – korszak alatti helyzetről is, amikor Magyarország államformája királyság volt. Végül is neki szegeztem az általa is feltett kérdést, amiért érdeklődőként valójában jöttünk; hogy napjainkban miért foglalkoztatja ez. Nem kaptunk erre ezután sem választ… Csak megerősítve éreztük azt, hogy király nélkül többször is volt királyság Magyarországon, ahogy ezt a két világháború közti korszakról is tudjuk, avagy éppen Hunyadi János kormányzóságáról. Ezután más alkalomból, telefonon is többször beszéltem vele, sőt inkább azt mondanám hosszan beszéltetett. Később, egészen a közelmúltig, haláláig nem hagytam volna ki egyetlen televíziós kerekasztal beszélgetést sem, amelyben ő is szerepelt. Mindig élveztem politikai vitakultúráját, színesítve a kontaktust a Hír Tv női műsorvezetőjével való kiszólásaikor, amelynek során a legnehezebb, legsúlyosabb témák elemzését is oldottabbá tette. Halála fájó űrt hagy maga után nem csak a tudományos, valamint a média világában /Lásd: G. Fodor Gábor és Gerő András a Kaktuszban /, hanem akkor is, amikor Magyarország Alaptörvényének Alapvetés I) cikkét olvassuk…….
Gerő András történész akkoriban felelősségének tudatában tette meg javaslatát, vagyis hogy „a felső piros az erő, a középső fehér a hűség, az alsó zöld szín a remény szimbóluma”. ( Magyar Nemzet 2011. április 12. száma). De álljon itt a többiek felelőssége is;
Mi, a 2010. április 25-én megválasztott Országgyűlés képviselői, Isten és ember előtti felelősségünk tudatában, élve alkotmányozó hatalmunkkal, Magyarország első egységes Alaptörvényét a fentiek szerint állapítjuk meg.
Legyen béke, szabadság és egyetértés.
Emlékbélyeg az Alaptörvény hatályba lépésének 10. évfordulóján
