Hogy mennyire igaz a címben szereplő kijelentés, arról már az első részben részletesen írtunk, ugyanakkor további bizonyításként emlékezzünk meg röviden a 400 éve született Pascalról, akinek életútja és munkássága szintén ugyancsak e tézist támasztja alá.
Az előző rész felvezetésében említettem, hogy a mostani részt Az ijesztő zseni: négyszáz éve született Blaise Pascal, a francia szellem őstípusa című írása ösztönözte, így rögtön álljon itt a mottó Pascal híres alkotásából Faggyas Sándor tolmácsolásával:
Nemcsak eszünkkel ismerjük meg a valóságot, hanem szívünkkel is.” (282.) ……„Istent a szív érzi, nem az ész. Íme, ez a hit, a szívünkkel, nem pedig az értelmünkkel érezhető Isten. (278.)
mottó (Töredékek Pascal a „Gondolatok” című írásából.)
Megrázó kimondani, de sajnálatos tény, hogy az emberiség több száz éve tudja, mégis ugyanennyi éve tesz újabb és újabb kísérletet a hit és a tudomány egymástól való szétszakítására, a kettő összefonódásának tagadására. Pedig már a négyszáz éve 1623. június 19-én, a közép-franciaországi Clermont-en-Auvergne-ben született Blaise Pascal gondolatai is ellent mondtak ezen szűk látókörű nézőpontnak. Nem hiába hivatkoztak rá azóta is sokan mások, Albert Camus pedig úgy vélekedett róla; Ő a legeslegnagyobb, a múltban is és ma is…….
A fenti mottó sorai Pascal „Gondolatok” című művében fogalmazódtak meg először, attól az embertől, aki egy személyben volt matematikus, „géppé szerkesztett egy tudományt”, 1643-ban már mechanikus számológépet tervezett, fizikus volt és megmérte, hogy a levegőnek súlya van. Tudományos munkásságával egyenrangúak filozófiai, teológiai, és irodalmi művei. A francia irodalmi, szellemi életben számító nagyságok mind az Ő követői; így többek között La Fontaine, Molière, Racine… Voltaire Pascaltól a „Vidéki levelek”-et a francia irodalom első prózai remekművének tartotta, d’Alembert pedig tőle számítja az igazi francia nyelv megszületését.
Faggyas Sándor a jubileum alkalmából a továbbiakban, – hosszabban abból idézve, – így emlékezik a Lugasban.
Az 1656–57-ben névtelenül, majd álnéven írt, a janzenisták által konspiratív módon kinyomtatott és terjesztett Vidéki levelek a katolicizmus két korabeli meghatározó franciaországi irányzata, a jezsuiták és a janzenisták közötti teológiai, morálfilozófiai és – a lelkekért folytatott – hatalmi harc legkiemelkedőbb mesterműve, a polemikus levélirodalom legragyogóbb, utolérhetetlen darabja.
Pascal nem pusztán a kereszténység igazságát kívánta bebizonyítani, hanem az emberi sors történetét és az emberi természetet is bemutatni. Az emberi természetet jellemző két rend, a test és a szellem mellett bevezette a harmadik, természetfeletti kategóriát, a szív rendjét, mert a gondolkodás nem elegendő a bölcsesség eléréséhez.
Pascalnál a bölcsesség ötvözi a szív megértését az értelem helyes használatával, a hitet a racionális, logikus gondolkodással, így találkozik a bölcsesség szeretete és a szeretet bölcsessége. Ezért a hitről és a gondolkodásról lemondó, az anyagi javakat és a technikát-technológiát bálványozó poszthumán, neoprimitív korunkban az „ijesztő zseni” gondolatai időszerűbbek, mint valaha.
A Hidegkúti Hírek főszerkesztője, művészetfilozófus vagyok. Phd-mat a Pécsi Tudományegyetemen szereztem, operák etikai tartalmának vizsgálatára dolgoztam ki metodikai módszert.