Még tavaly nyáron alkalmanként történt, hogy szembetalálkoztam Tordai Bencével, ahogy futott ki egy kis testmozgásra Pesthidegkút egyik büszkeségéhez. Felmerül a kérdés; hosszú futása alatt elgondolkodott-e azon, hogy az utóbbi évek során folyamatos fejlesztés alatt álló Pokorny József Sport- és Szabadidőközpont szolgáltatásait egyáltalán kinek köszönheti?
Pokorny Józsi
Mostanában ebéd utáni sétámat – gyakran egy kiolvasandó újság, vagy egy könyv társaságában – az utca végében lévő Pokorny József Sport-és Szabadidő Központ felé veszem. Fontosnak tartom, hogy én is rendszeresen éljek a „helyi klímapolitika adta” lehetőségekkel. Mert az egészségpolitika az egyben klímapolitika is…
Sőt, mindez fordítva is igaz, különösen az egyén vonatkozásában. A környezetvédelem, a jó levegő, a csend stb. kérdése, problémaköre nem választódnak el mereven egymástól a polgár fejében, a hétköznapok során. Leülök egy padra, sütkérezem az egyre korábban lemenő nap melegítő napsugaraiban, elfelejtve az önkéntes karantén, egyedüllét nyomasztó magányát. Körülöttem pezsgő élettel róják a futóköröket a fiatalok, az édesanyák tolják a babakocsit, a gyerekek fogócskáznak, és én hosszan elmerengek a régi időkön, a feltoluló képekben. Miközben jólesően magam előtt látom az új uszoda épületét, s lassan kigyulladnak a fények a szomszédos sportpálya esti világításához… Magam előtt látom a 20 évvel ezelőttieket, Pokorny Józsit, ahogy a „szertárnak” mondott faházban nap, mint nap késő napnyugtáig tevékenykedik. Egyszemélyes intézményként tartotta fenn, cipelte a szó szoros értelmében a vállán az akkor „libalegelőnek” mondott sportpálya minden gondját. Ha most felébredne, bizony nem igen hinné el a látottakat, hogy mindene, a szeretett helye milyenné lett. S jövőre pedig még olyanná…….
Emlékszem, hogy 20 évvel ezelőtt, az egyik napon, már igencsak sötétedés előtt – éppen azután, hogy 10 év körüli lányommal a kinti futásból hazaérkeztünk – Józsi csöngetett a kapun. Eléggé zaklatott állapotban volt, nem is igazán tudta előadni – én meg nem igazán értettem a dolgokat –, de elmesélte; hogy holnap valaminek a befizetési határideje van, a sportpályának valakinél tartozása van, talán valamiféle akkori adóhatóságnál……. Szóval nagy veszélyben van a hidegkúti sportélet…… Nem kért semmit, de én láttam, hogy aki gyorsan ad, az kétszer ad. Azt mondtam neki gyors megnyugtatásul, hogy az akkor fénykorában „tőkeerős” Pesthidegkút Alapítvány lapjának a Hidegkúti Hírek reklámbevételét, – amiből a lap nyomdaköltségét fedeztük volna a következő hónapban –, átirányítom az ő számlájukra. Máskor is történtek „hasonlók”, mármint hogy az alapítvány támogatott szegényebb nonprofit, civil szervezeteket. Nem kérdeztem rá, hogy mindezt tudta-e, tudja-e, később meg már az egészet elfelejtve, nem volt alkalmam erre; fiatalon, az önként vállalt munka lázában halt meg.
A közelmúltban megtett séta során körbejártam az immár kerítéssel is körülvett, jövőbeli liget építési területét, – amelyen már nagy gépekkel/erőkkel dolgoztak –, s örömmel láttam, hogy gondosan kijelölték a meghagyni kívánt fákat, s egyenként védelemmel is ellátták azokat. (Illetve csak reménykedem, hogy valóban „gondosan jelölték ki” azokat, hogy a korábbi kis erdő fái közül az egészségesek nem kerültek kivágásra.) Az építési terület bejárati kapuján olvasván azt is további megnyugvással vettem tudomásul, hogy a kezdési határidő 2021. szeptember, s várhatóan a befejezési határidő 1 év múlva, 2022 szeptemberében lesz, mindez a II. ker. önkormányzatának megbízása alapján, s a Fővárosi Önkormányzat 300 millió forintos támogatása mellett, a kormányunk, a Belügyminisztérium biztosította 1 milliárd forintos beruházással valósul meg.
Karácsony Gergely
Este az elmaradt újság elolvasásába kezdtem. Karácsony Gergely „A sikeres klímapolitika csak társadalmi igazságosságra épülhet” című írása /Magyar Hang IV. évfolyam 46. szám/ továbbgondolásra késztetett. Mert mit olvasok a glasgow-i klímakonferencia inspirálta főpolgármester felvezető sorai után?
Inkább hosszabban idézem mélyenszántó, mondhatnám filozófiai mélységű megközelítését. Íme;
Társadalmi akarat és egyetértés azonban nem születik magától. Akkor van esély a tömegek meggyőzésére, ha globális klímapolitika nem növeli, hanem csökkenti a társadalmi különbségeket, tehát az alacsony jövedelmi helyzetűeknek is elérhetővé, sőt vonzóvá válik a részvétel a változásban. Soha nem volt nagyobb szükség a társadalmi igazságosságra, mint ma, amikor a klímapolitikai intézkedések sikere múlhat azon, hogy a legszélesebb rétegek méltányosan viseljék az átmenet terheit és igazságosan részesüljenek azok pozitív hozadékaiból.
A fentieket többször is elolvastam, bízva abban, hogy a következő sorok mindenre majd magyarázatot adnak. Két hosszú, többszörösen bővített mondat után sem sikerült ez. Karácsony végül rátért a tőle megszokott érvelésre, az előbbiek kifejtésére;
Az egészségtelen újraelosztás a mai Magyarországon a kormányzati politika maga. A Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezett szolidaritás nélküli államkapitalizmus a legszegényebbek kárán hizlalja a felső középosztályt, és számos jel utal arra, hogy a jelenlegi rezsim a zöld átmenetet is kimondottan a magasabb jövedelműekre fókuszálva igyekszik levezényelni.
Karácsony különben számos, felsorolt, kormány által meghozott példával ugyan bizonyítani akarta objektivitását, de hát csak nem tudta megtagadni „szakmai hozzáértését”; „Ezek az intézkedések bár hasznosak, de messze nem elégségesek az érdemi változáshoz.” Sőt, úgy érezte, hogy itt van az ideje a „hazabeszélésnek” is; „… az önkormányzatok jobban felismerték a cselekvés kényszerét, mint a központi kormányzat.” Gondolom, hogy ebből kihagyta azt a pontosítást, miszerint ezen értékelése csak az ellenzéki önkormányzatok esetében helytálló. De lássuk, hogy Karácsony mit körvonalazott még?
Budapest első közösségi gyűlését is a klímastratégia megalkotását segítendő hívtuk össze,……csak közösen, társadalmi egyeztetés során hozhatunk döntéseket, Megvalósítási tervet alkottunk arra ……Csatlakoztunk ahhoz a nemzetközi kezdeményezéshez….., lobbizunk az uniós politika színterén…… közösen fordultunk céljaink megvalósítása érdekében az EU és az ENSZ illetékes vezetőihez.
És így tovább, így tovább, míg
Magyarország kormánya eközben az elvárhatónál jóval kevesebbet tesz a klímaváltozás ellen.”………”……ahelyett, hogy azon dolgozna……
Végső konklúzióként pedig azt állította, hogy, a
megnyugtató válaszokat adó ellenzéki klímapolitika megszólíthat és mobilizálhat társadalmi csoportokat az országgyűlési választásokon.
Háromnegyed oldalnyi kampánycikk megírása kellett ahhoz, hogy ez az egyetlen, előbbi mondat megjelenhessen. Én meg elgondolkodtam, hogy egyáltalán tudja-e a főpolgármester, hogy míg a Fővárosi Önkormányzat hivatali apparátusa 300 millió forintot adott a hidegkúti Közösségi Ligetre (az uszoda és környezetének megújítására – megvalósítására), addig „az egészségtelen újra elosztás” során „a mai Magyarországon a kormányzati politika” 1 milliárd forintot juttatott a „társadalmi igazságosság” jegyében.
Klímapolitikáról nem beszélni, hanem csinálni kell.
Utószó
Kommentár nélkül gondoljunk a tavaszi választások idején is minderre, ha éppen esetleg a Karácsony Gergely „zöldpártjában” tevékenykedő Tordai Bence kampányplakátjait látjuk „kilobogózva”.
