Mi is az a biblioterápia? – valamint a funkcionális analfabetizmus! – 2. rész

Az első részben, a biblioterápia fogalmáról szóló felvezetőnkben azt írtuk, hogy; „Szinte egyidőben, különböző orgánumokban (napi-és heti lapban), ráadásul nem is azonos fogalomhasználattal jelentek meg a biblioterápiáról és irodalomterápiáról magyarázatok, ismertetések, „újdonságként” a közelmúltban. Az egyik szinte a szenzáció hangvételével, a másik ismeretterjesztő „szakcikk” jelleggel számolt be, holott régóta használatosak és ismertek ezek a jelentéstartalmak a szűkebben vett alkalmazási területeiken.” Valamint, hogy „már tervezzük ebben a témakörben,” – műhelymunka szinten elkövetkezendő írásainkban – ennek a folytatását.

Kezdjük a legelején, a legelső problémával, azzal, hogy az embereknek egy igen jó nagy része sem csoportos foglalkozásokon, sem egyénileg nem olvas könyveket, de irodalmi és egyéb írásokat sem. S ami ennél is nagyobb gond, hogyha olvasnak is, akkor is „menet közben” gyakran elvesztik a kedvüket, azaz nincs olvasási/irodalmi élményük, mert funkcionálisan analfabéták. Folytatás nincs, további olvasás sincs… sem egyénileg, sem csoportosan…

Mi is akkor tehát a „blokkoló”, ilyen jellegű analfabetizmus?

Segítségül hívom a már korábban általam leírtakat, az „András a szolgalegény és az ifjú Klebelsberg gróf” c. könyv II. kötetéből, kiemelve az ideilleszthető részleteket, azokat még közérthetőbb formára átdolgozva.

„Mondhatjuk, hogy a funkcionális analfabetizmus és a strukturáltan gondolkodni két végpont az olvasás gyakorlatában. A funkcionális analfabéta ugyan tud olvasni, de nem érti, amit olvas. A magyar lakosság közel 30 %-a ilyen. Mit jelent ez még egyszerűbben és érthetőbben fogalmazva? Azt, hogy minden negyedik magyarnak gondot okoz az olvasás, és annak során az olvasottak megértése. És mit jelent ez mélyebb megközelítésben? A szakemberek tudják, hogy ez egyáltalán nem szervi eredetű betegség, de nem is pszichológiai vagy fiziológiai elváltozás következménye. Nem „valamilyen ilyen képességek” hiányáról van szó, hanem a funkcionális analfabetizmus olyan műveltségi állapot, – kihangsúlyozva a műveltségi állapotot, – amelyben az írás-olvasás képességének a szintje már nem teszi lehetővé az olvasott információk, ismeretek befogadását, egyáltalán valamilyen újabb tudásnak megszerzését, feldolgozását. De mondhatnánk kezelését sem, amely pedig egyet jelenthetne értelemszerűen annak későbbi hasznosításával/használatával a magánéletben, a társadalmi életben is egyaránt.

Ennek, mármint a valódi olvasás hiánya a személyes fejlődés előmozdítására és a közösség részére is katasztrofális hatású. Hiszen ez többek között azt okozza, hogy az egyén nem tud integrálódni a társadalomba, nehézségei vannak szocializációs téren is, valamint, hogy a demokrácia által felkínált jogokkal sem tud élni, miközben kötelezettségeit nem ismeri.

Nem beszélve arról, hogy az ilyen ember állandó szégyen-és kisebbségi érzéssel, frusztrációval küzd, míg ezzel ellentétben a strukturáltan gondolkodni képes személy nagy önbizalommal rendelkezik, pozitív élményt biztosít, örömet szerez magának, – például az olvasás útján történő megismerés útján), – a problémák sikeres megoldása során”. 

A másik végpontról, – a strukturáltan gondolkodni, illetve fogalmi körének megismerése, gyakorlása, amelyre külön tudományág kristályosodott ki, – a következő részben lesz szó.