A Hidegkúti Hírekben pont két évvel ezelőtt indítottuk a Műkincs rovatunkat, azzal a nem titkolt céllal, hogy újra fedezzük fel és tanuljuk meg értékelni régi, míves, nagy gonddal elkészített műtárgyainkat, s kedvet csináljunk a műgyűjtéshez. Nem mindegy otthonunkban, hogy mi vesz bennünket körül, mert ahogy írtuk; „az a környezet, ahol élünk a tudatalattinkban meghatározza azt is, hogy milyen emberekké leszünk.”
Valamint azt is kifejtettük, hogy miért érdemes és hasznos előnyben részesítenünk ezeket: „a műtárgyak a hozzájuk kapcsolódó történetekkel együtt generációról generációra öröklődtek a polgári és a nemesi világban. A modern fogyasztói társadalom pontosan ezt az emlékezést pusztítja el azzal, hogy a műtárgyakat eldobható és eldobandó használati tárgyakká silányítja le.” Cikkünkben arra is utaltunk, hogy itt Hidegkúton a műtárgygyűjtésnek komoly múltja van, mivel a Klebelsberg Kastély szomszédságában lévő Váry-Szabó kúria eredetileg Jankovich Miklósnak, a neves műgyűjtőnek és mecénásnak a felesége, Hauck Róza emeltette 1844-ben. 1846-ban, első férje halála után ment hozzá az özvegy Váry-Szabó Antalhoz, a család ügyvédjéhez és innen kapta a kúria a mai nevét.
Ezért is örültünk, amikor hírt kaptunk arról, hogy ezen a héten a TV2-n elkezdődött a Kincsvadászok című reality show, szintén azért, hogy bemutassa; trendi dolog műtárgyakat venni, azokkal foglalkozni.
A műsorban öt műgyűjtő (műtárgykereskedő) Nagyházi Lőrinc, Fejes Tamás, Molnár Viktor, Katona Szandra és Fertőszegi Péter nem hagyományos módon, show jelleggel, szakértelemmel és humoros párbeszédekkel tűzdelve licitálnak a meglepetésszerűen eléjük vitt tárgyakon. Ugyanakkor ahogy az lenni szokott a nagybetűs életben, egy-egy aukciósház menetrendjében, az eladók hivatásos műtárgybecsüssel méretik fel tárgyaikat, így már szakértői véleménnyel mennek a licitálás izgalmába. A néző laikus attitűdje sem maradhat ki a műsorból, ezt tolmácsolja Till Attila műsorvezető. A licitálás során tanúi lehetünk gyűjtői szenvedélynek, érzelmektől túlfűtött licitpárbajnak, hagyománytisztelő értékmentésnek, személyes- családi indíttatásból, vagy pusztán kereskedői számításból történő licitálásnak is. Nagyon érdekes megfigyelnünk egy-egy tárgy esetében ezek közül melyik szempont hozza lázba az egész társaságot, vagy személyre szabottan egy-egy szereplőt. A műsorba hozott műtárgy kínálat meglehetősen sokrétűnek mondható. Az elején azt gondolnánk elsőre, hogy az eladók csak kizárólag festményekkel, bútorokkal érkeznek majd, s csak átlagos régi egymáshoz hasonló dolgokat fogunk látni. De ez másképpen alakul. Ezüst tál, lámpa, hintó, pénztárgép, régi játék, néprajzi tárgy, gobelin, sőt még egy 18. századi ruha is előkerül. A tárgyak mindegyikének története van. Érdekes, hogy jellegük, használhatóságuk, állapotuk kire milyen hatással bír.
Meglepően tapasztaltuk, hogy a Tv2 valóságshowjai után egy ilyen szakértelmet, tudást, kultúrát közvetítő, edukációs jellegű műsort sugároz. A licenc máshonnan érkezett, több nyugati országban forgattak hasonló tematikájút, de ez semmit sem von le értékéből. A díszletek, a grafika, a stúdió a retró világát idézi. Indusztriális környezetben láthatjuk a szereplőket. Értjük, hogy ezzel a program rendezőinek az volt a szándéka, hogy így több réteghez, emberhez is el fog majd jutni a tartalom, főleg akkor, amikor a romkocsmák és a bolhapiacok „reneszánszát” éljük. Mégis megfontolandó, hogy jól van ez így? Merthogy a műtárgy, mint olyan nem a szocializmus terméke, hanem a polgári- nemesi világhoz kötődik. Ennek függvényében érdemes lenne a koncepción még tovább gondolkozni, hogy milyen miliőt közvetítsünk. (Talán egy félig modern félig klasszikus vizuális megjelenést megálmodva…)
Epilógus: A sors fintora, hogy a licitálók közül Katona Szandra Cogito Art galériájára kattintva a Klebelsberg Kastély könyvtárszobája, valamint az abban felfedezhető négy szecessziós bőrszék jön velünk szembe az oldalon. Vagyis a Klebelsberg Kastély felújítását követően vásárolt berendezéséből ez a négy szék a Cogito Art galériából származik. A tárgyakról annyit, hogy ezek a típusú bőrszékek anno bécsi barokk, ónémet és szecessziós stílusban is készültek, utóbbiak kerültek ide Hidegkútra. Elsősorban polgári szalonokban vagy vadászkúriákban fordultak elő.
A Hidegkúti Hírek főszerkesztője, művészetfilozófus vagyok. Phd-mat a Pécsi Tudományegyetemen szereztem, operák etikai tartalmának vizsgálatára dolgoztam ki metodikai módszert.
