Ahogy idén a füredi Borhetek alkalmával a Tagore sétány hűs fáinak árnyékában üldögéltem, s kortyolgattam borocskámat, ahogy a szikrázó nap fényeit a tó vizén csodáltam, el is tűnődtem, hogy Balatonfüred közel 15-20 esztendő alatt mennyi változáson ment keresztül. Most már se híre se hamva a 90-es években fellelhető lepukkadt strandbüféknek, Laci konyháknak, düledező épületeknek, elhanyagolt villáknak. Ma már sokan a Magyar Monte Carlonak nevezik a gyógyforrásairól is ismert üdülőhelyet, az Anna Grand Hotel káprázatos eleganciájával, a Horváth-ház, a Blaha Lujza villa, Jókai Mór villája, s természetesen az egész reformkori városrész kis utcáival mind a szellemi-lelki feltöltődést szolgálja. Ugyanakkor ott van a Tagore sétány folytatásaként a modern negyed is, amely vendéglátó helyeivel, exkluzív boltjaival várja a látogatókat. A város szívéhez képest pedig minden irányban infrastrukturális beruházások, lakóparkok épülnek.
Ezen töprengtem a padon, miközben eszembe jutott, hogy olyan régen jártam a szintén megújult Vaszary villában, az ott megrendezett kiállítások mindig jók, és felemelőek szoktak lenni. Így most, a pesthidegkúti lakosok számára nemcsak a füredi augusztus 5-28-ig tartó Borheteket, s azok kapcsolt kulturális rendezvényeit ajánlom, hanem ha arra járnak, akkor a Vaszary villát is, melyben állandó tárlatként a Rippl-Rónai Józseftől Maurer Dóráig szóló anyag is megtekinthető. Illetve a Pintér aukciósház árverésre bocsátandó összeállítása is megnézhető, az aukció augusztus 13-án kerül megrendezésre, aki nem tud jelen lenni, az telefonon kapcsolódhat be.
Azonban még mielőtt kitérnék a tárlatokhoz fűződően személyes élményeimre, engedjék meg, hogy magáról, a híres épületről, a Vaszary villa történetéről írjak pár sort, ezzel is emléket állítva Vaszary Kolos hercegprímásnak, aki nem mellesleg Vaszary János, kiemelkedő festőművészünk nagybátyja és patrónusa volt.
Vaszary Kolos a 19. század második felében vette meg a Kerekdombtól nyugatra fekvő, 10 holdnyi területet, melyen 1891-ben kezdték meg a villa építését, ami a következő évben már használhatóvá is vált. Különben pont ez idő tájt választották hercegprímássá, esztergomi érsekké, majd bíborossá is, így ennek megfelelően részben innen látta el papi-egyházi feladatait. Az épület Czigler Győző műegyetemi tanár tervei szerint készült. Az eredetileg zsindelytetős villa fő dísze a délkeleti torony és a Balaton felé tájolt kétszintes, háromszakaszos loggiája. Kertjében szabálytalan utakon, gyönyörű rózsákat csodálva sétálgathatott akkor, és most a látogató. A belsejében a prímási lakosztályhoz kápolna is csatlakozott, Meidinger-típusú öntöttvas és majolika kályhák fűtötték, 1902-ben benzinmotorral működtetett villanyvilágítást vezettek be, míg 1904-től vízöblítéses toilette-je, önálló vízvezeték rendszere is volt vasból készült víztoronnyal!
Sajnos a lakhely sorsa 1912 után viszontagságossá vált. A főpapot rossz vagyongazdálkodással vádolták, így hercegprímási posztjáról lemondani kényszerült. Utolsó éveinek hétköznapjait, megrendült egészségi állapotában, állandósított formában ebben a villában töltötte, egészen 1915-ben bekövetkezett haláláig. A tanácsköztársaság alatt a berendezés egy részét tönkretették, majd az üres villa 1926 a Honvéd Nyugdíjjárulék Alap tulajdonába került, hogy benne tiszti nyaralót hozzanak létre. 1928-ban elkészült a villától délnyugatra tájolt háromszintes, historizáló stílusú szárny is. 1950 után pedig a szovjet hadsereg birtokában volt, a kertben vasbeton szerkezetű, háromemeletes tömböt emeltettek. A legutóbbi toldalék lebontásával a teljes rekonstrukció 2010-re készült el. Mai napig is jól eső érzéssel tölt el, hogy a Vaszary Galéria nyitókiállítását, mely Vaszary János festőművész munkáinak adott otthont, valamint nagybátyjával való kapcsolatát dolgozta fel, akkoriban láthattam.
Nos, mint azt már említettem, idén Rippl-Rónai Józseftől Maurer Dóráig egy évszázadot átölelő állandó kiállítás nyílt meg a Fővárosi Képtár gyűjteményéből, mely január 8-ig látogatható. A kiállító tér legelső termében a tárlat plakátján is szereplő, Rippl-Rónai József Testvéreim című festménye szegezi ránk, látogatókra figyelmét. Nem hiába hogy megnyitóbeszédében Aknai Katalin művészettörténész is ezt a kitartó figyelmet helyezte középpontba, mely a többi kép szemlélése közben is jelen van.
Itt egy picit el is időzhetünk, meg is állhatunk. Mit jelent napjainkban a figyelem? Abban a világban, ahol legtöbbünk rohan, mert erre kényszeríti a társadalmi berendezkedés… vagy nincs is már igényünk, hogy figyeljünk a másikra. Mert el vagyunk foglalva saját magunkkal? Vagy mi mindent jobban tudunk, mint a másik? Még azt is, amit ő már kigondolt? Prekoncepcióink vannak és sémákban gondolkodunk a másikat illetően? És akkor nem értjük, hogy miért nem működik két vagy több ember között a beszéd, az érzelmi párbeszéd. Mintha sokan elfelejtették volna a figyelmet. Azt a figyelmet, ami csönddel, hallgatással párosul. Meghallgatom a másikat, megpróbálom megérteni, hogy mi történt eddig vele, mondhatni mindenre kiterjedő „helyzetelemzést” végzek. Hátha, mégsem most „jött le a falvédőről”, s ő is valamit valamiért csinál. Ez bizony sok idő. Ezért is fontos annyira a művészet, hogy tanuljuk a figyelmet. Mert az sincs magától, sok türelem kell hozzá, meg szemlélődés. Ajánlom, hogy Csók István, Ferenczy Károly, Czóbel Béla illetve a Nyolcak festményeinek megtekintése közben adjuk át magunkat a teremtő figyelemnek. De a két világháború közötti, illetve a háború utáni anyag mellett se menjünk el közömbösen.
Végül pedig itt az ideje, hogy írásunkat mégiscsak az élet derűsebb oldalából vett pillanatokkal zárjuk. Merthogy a Pintér aukció idei kiállításának tematikája a Balatont, a nyár illatát és színeit idézi elénk, talán azzal a céllal is, hogy legyen útravalónk télire, a nehezebb napokra.
A remek alkotások közül a teljesség igénye nélkül hogy csak párat említsek; Ligeti Antal Mediterrán vízparti táj, Mednyánszky László Vízparti táj című képe, Molnár-C. Pál balatoni tematikájú képe, Csáki-Maronyák József Horgász című alkotása mind csodálatosan láttatják a víztükör megannyi arcát. Keleti Gusztáv titokzatos Hegyi patakja hihetetlenül megmozgatja képzeletet. Lotz Károly Orientalista aktja pedig igen szemérmes. Spányik Kornél Napernyős lány rózsákkal című képe pedig légies könnyedséget sugall, szinte a szimbolizmus és az álmok, ideák világába röpítve a nézőt. Ha valaki igazán figyelmes, akkor a leány lecsukódó pilláján megérezheti egy félig látható-félig láthatatlan világ lelki pilléreit.
A Hidegkúti Hírek főszerkesztője, művészetfilozófus vagyok. Phd-mat a Pécsi Tudományegyetemen szereztem, operák etikai tartalmának vizsgálatára dolgoztam ki metodikai módszert.