Pozsgay Imre „a politikus-egyetemi tanár pályafutásának állomásai, fordulópontjai egyben a magyar közelmúlt sarokkövei.” Így kezdi visszaemlékezését Pilhál György, – ha élne – a napokban 90. életévét betöltő rendszert buktató, nagy formátumú emberről. Pársoros emlékezésében nem írhatta meg a teljes életutat, – bár az ennél többet érdemelt volna, – de ennek is örüljünk, hogy a szigorú főszerkesztő csak ennyit engedélyezett most, avagy Pilhál Györgynek egyáltalán eszébe jutott e jeles nap és emlékeztet bennünket. A néhány sorra telt írás, „Nevét adta Lakitelekhez” címmel Pozsgay Imre sorsfordító erényeiről, bátorságáról szól, amikor még „hőstett” volt 89-ben a rádióban kinyilatkoztatni, – attól a magas politikai tisztséget viselő embertől, akitől a pártállam mély ütést is kapott, s megrogyott, – hogy „56 népfelkelés volt”. A publicista idéz egy régi levélírójától, amelynél találóbbat és összefoglalóbbat Pozsgay történelmi szerepéről keresve sem találnánk; „Pozsgay belevágta a csákányt, Csurka szántott, a Fidesz vetett. Néhány elszáradt kóró meg féreg még van a földeken, de hát ez az élet rendje. A bogáncsot kiszedjük a ruhánkból, a férgekkel meg nem foglalkozunk.”
Korábban Csurka Istvánnal való személyes találkozásaimról osztottam meg gondolataimat (Személyes emlékek Csurka Istvánról), most viszont arról a kölcsönös meghívásról írok, amikor évekkel ezelőtt leányommal együtt Pozsgay Imrét invitáltuk meg a Klebelsberg Napokra. Néhány percre volt tőlünk Balatonarácson neki is nyaralója. Büszkén mesélte, hogy a nádfedeles parasztházat, amelyet korhűen ő újított fel; mik a sajátosságai, pl. a látható gerendázatból Magyarországon csak ez az egy van. Kedvesen hívtak beljebb a házba, – feleségével együtt egy teára, – s mikor hellyel kínált bennünket, akkor hozzátette azt is, hogy ebben annak idején Grósz Károly ült, ebben meg Antal József, jól gondoljuk meg, hogy melyiket, melyikünk válassza….. Hosszú beszélgetésünk is végig kedélyes és oldott volt, amikor is rátértünk jövetelünk témáira, – mert végül is egyeztető munkabeszélgetés volt a feladatunk, – azonnal megadta annak alaphangját. Elmondta, hogy szívesen eljön hozzánk egy kerekasztal beszélgetésre, mert nagy tisztelője Klebelsberg Kunonak. Idézte édesapját, amikor azt mondta neki, hogy „Látod fiam, no, ez az egyetlen gróf a világon, akivel szívesen leültem volna egy asztalhoz.” Gondoltuk, hogy ez biztos meghatározóul szolgált, hogy valóban eljött akkor ősszel hozzánk, Pesthidegkútra.
Akkoriban Orbán Viktor személyes politikai tanácsadója volt, így én napi, aktuális kérdések sorozatát tehettem, tettem fel neki, amire ő minden esetben őszintén válaszolt. A népes hallgatóság sütkérezett a társaságában, egyszer talán levetítem ezt a videó felvételt az utókornak, hiszen a Klebelsberg Napok minden jelentős eseményét ez ideig mindig rögzítettem.