Prológus
A választások után mindenki – kormánypártra és ellenzékre szavazó polgár egyaránt – különbözőképpen értékeli az eredményeket, másképpen ad azokra magyarázatot. Az ember hajlamos arra, hogy az eredmények ismeretében összehasonlítsa a korábbi saját elemzéseit, s politikai elvárásait a mostanra kialakult valós helyzettel. A magyarázattal ilyenkor kötelezően együtt jár egy bizonyos fokú érzelmi hátterű megelégedettség vagy éppen elégedetlenség. Hétköznapi nyelven ez sokszor együtt lép fel az „én megmondtam” gondolattal is.
Minden eredmény értékelésnek, elemzésnek, magyarázatnak csak akkor van értelme, ha jövőre vonatkozó, használható tapasztalatokat vonunk le belőlük. Legalábbis az okos ember ezt teszi; a jövőépítés stratégiáját minél előbb elkészíti…
A helyes jövőképpel rendelkezők, de az eddig is jó úton haladók behozhatatlan előnyben vannak a többiekkel szemben. Hosszabb távon veszíteni csak akkor tudnak, ha pillanatnyi előnyük birtokában megállnak – leállnak, avagy még vissza is fordulnak. A mindenkori előny mértékének pontos ismerete azonban elengedhetetlen, mérhető is, ha a múltbelit, és ma, a jelenben meglévő helyzetet összevetjük egymással, s azt tudatosítjuk is magunkban, mert csak ekkor, – a jövőre nézve – hasznosulhat majd.
Semmiképpen, de most igazán nem dőlhetünk hátra, csak egy kávét kérhetünk ki magunknak… Ez a megközelítés a Hidegkúti Hírek szellemi arculatára mindig is elmondható volt, és a továbbiakban is az maradna, erősítve kitüntetett módon a Művészet, az Erkölcs és identitás, a Sport és egészség, a Család és gyermekvilág, valamint Fejlesztések Budáért rovatokat.
Nem szokásos a sajtóban, ha az orgánum saját magáról ír, avagy éppen „saját magát szemlézi, pontokba szedve”, ahogy mi most ezt tesszük. Mégis meg kell tennünk, mert egyrészt a lap újraindításától eltelt féléves idő egybeesett a kampány és országgyűlési választással, illetve a népszavazással kapcsolatos sorsdöntő történeti/történelmi helyzettel, másrészt az orgánum regionális és lokálpatrióta jellege is ezt megkívánja, amely azt jelenti, hogy a szerkesztőség továbbra is az olvasóközönségével együtt kívánja közösen írni, szerkeszteni, és értékelni a lap arculatát a jövő építésére vonatkozóan. Természetesen ehhez, a szellemi műhely építéséhez mindenkor minden segítséget elfogad.
Először azonban tekintsünk vissza – kronologikus sorrendben!
A pontokba szedett visszatekintő, és az abban szereplő kérdések, idézetek, összekötő magyarázatok, kommentek természetesen nem pótolják a korábban megjelent írások teljes ismeretét, csak azok felidézéséhez adhatnak támpontot./A linkek rákattintásával a teljes anyag is megjelenik./
Hogyan születhetett meg a 2/3-os választási győzelem és hogyan tartható fenn ekkora politikai támogatás hosszabb távon is? Miből tartható fenn továbbra is – a Hidegkúti Hírek vonatkozásában – a markánsan megjelenő „az én már megmondtam” előny, amely elsősorban és konkrétan például a (politikai)erkölcs és identitás, közélet, mint rovatok tekintetében manifesztálódott? /Az egyes pontokban–pontokból kiolvasható a javasolt, a már megkezdett irány, munkálkodás folytatása is./
I. Prognózisaink a szivárványkoalíció kapcsán
Helyesek voltak-e a Hidegkúti Hírek prognózisai az erkölcs és identitás, közélet és politika rovatok esetében? Igaz-e az, hogy mi már „előre megmondtuk”, hogy mik lesznek a látható következményei az ellenzéki szivárványkoalíció létrejöttének?
2021. november 23 „Vajon a választókerületünkben az ellenzéki előválasztást nyerő jelölt lesz jövőre a kihívó? – avagy az erkölcs és a demokrácia együttes kérdése” c. bejegyzésünkből idézve;
Kérdésként felmerül, hogy ha egy politikusnak nincsenek etikai normái, akkor a párt tagjainak mivel kell azonosulniuk? Hasonlóképpen, a választóknak kell-e a politikus értékrendi változását követniük? Milyen mértékű flexibilitás megengedett az erkölcsi (politikai/társadalmi) és etikai normák vonatkozásában? Megannyi válaszra váró kérdés…….aztán később fokozott erővel tér vissza a választási kampány időszakában. Ez a harc kíméletlen lesz, mert mára már az etikai és erkölcsi (politikai/társadalmi) normák minden tekintetben, minden területen nagyon távol állnak egymástól, ráadásul még a normalitástól eltérő erős normavesztés is folyamatosan tapasztalható az általános gyakorlatban. Normavesztés a normalitástól? Nem játék ez az üresnek tűnő szavakkal! Ezt fizetjük meg – még hétköznapjainkban is – dilemmáinkkal és harcainkkal. Nyelvében él a nemzet!” És továbbra is kérdőjeleztünk, többek között így; „Vajon nyújt-e elegendő erőt az ellenzéki választónak arra, hogy a »szövetség által ráerőltetett, megfelelő helyre« tegye az X-ét? Még nehezebb dolga lesz, ha ez a szövetség akkorra felbomlik, ha a pártjának elitje sem tartja be az előválasztás akkori szabályait.
Ma már bebizonyosodott, hogy a választók nem igazolták vissza a mesterségesen összetákolt ellenzéki szivárványkoalíció rendszerét. Nem oda tették az X-eiket, ahová az ellenzéki pártok elitje, illetve a kampánystratégáik várták volna. Jelentősen különbözött egymástól a szivárványkoalíció politikai/társadalmi erkölcse és a választópolgárok egyéni etikai normája, és így a „szövetség által erőltetett” politikai/társadalmi erkölcsi normára nemet mondottak, és máshova szavazott közel 1.000.000 polgár.
Tudják-e majd az ellenzéki választók is az »erkölcs és a demokrácia együttes kérdésének« e leckéjét? Ahogy ezt majd a kormánypártra szavazók, a többség tudja.
/A vidék szavazói tudták, de sajnos Budapesten, és itt a 4. sz. választókörzetünkben sokan nem olvasták, nem ismerték az „erkölcs és a demokrácia együttes kérdésének” e filozófiai leckéjét. Javasoljuk ellenzéki olvasóinknak, hogy így utólag is legalább „fussák át” ezt az írásunkat, mert magyarázatot kapnak a politikai esszéből az igen nagyarányú 2/3-os választási eredményre./
II. „Alkotmány-vita”
A Hidegkúti Hírek bekapcsolódott a balliberális értelmiség alkotmányozási polémiájába. A szivárványkoalíció párt elitjének intellektuális ereje már látta, hogy ha esetleg lenne is szerény választási győzelmük, akkor sem tudják az Alkotmány, az Alaptörvény védelme miatt a Fidesz eddig elért eredményeit lebontani. Ezért azután „ki– és feltaláltak” ideológiákat, zsinórban gyártottak elméleteket, hogy feles felhatalmazással miképpen lehet, kell és jogos majd alkotmányozni, s mindezt az ellenzéki propaganda szolgálatába állították. Számtalan írásunk, elemzésünk, politikai esszénk jelent meg ezekre ellenreakcióként. Elsőként a legmarkánsabb válaszunk az alábbi „tanulmányunkban” jelent meg.
2021. december 22-én A méltányosságként felfogott igazságosság elméletének alapjai I. címmel, amely Krokovay Zsolt „Jack demokráciája (avagy a polgári viselkedés kötelessége)” című érdekes és izgalmas, de hosszú és kimerítő írását /Élet és Irodalom heti lap 2021. 45. novemberi száma/ vette nagyító alá.
Mint választópolgár azzal teljesíti a polgári viselkedés kötelességét, hogy beleképzeli magát a közös gondolkodás legjobb képviseletére hivatott jogalkotó és jogalkalmazó helyébe. Nem egyéni érdekei, érdekcsoportja képviseletére szavaz, nem is saját vallási vagy világi átfogó tanának védelmében szavaz, hanem úgy, mintha egy ideális képviselő lenne
Erre tudományos választ is adtunk. /2022.január.12 –én A méltányosságként felfogott igazságosság elméletének alapjai; Rawls: Az igazságosság elmélete II./
Majd sorban elemzés alá vettük e témában, megközelítésben íródott Róna Péternek hasonló áltudományos munkáit, aki időközben az ellenzék köztársasági elnök jelöltjeként még a parlamenti beszédében is kampányolt. Írásaink mind időben megszülető, „aktuális cáfolatok” voltak, bizonyítva a helyzetfelismerés fontosságát. /Róna Péter kártyavára, és Róna Péter és az Alkotmány, illetve az Alaptörvény sorozata I. II. III../
III. Alkotmányozási „Polgári Műhelyek”
Februárban már nem tartottuk elegendőnek, hogy defenzív módon csupán a „cáfolatokkal” megelégedjünk, s a kormánypártok egyre nagyobb erősödése láttán mi is magasabb fokozatra kapcsoltunk / 2/3 –os alkotmányozási „Polgári Műhelyek” – a polgári körök mintájára/ , s „aktivizáltuk magunkat”, mintegy a jövőre vonatkozó követendő, és várhatóan lehetővé is váló utat felmutatva, mi már ezeket a sorokat írtuk le;
2021-es év utolsó Kormányinfóján beszélt Orbán Viktor miniszterelnök arról, hogy az alkotmányos rend az első. Mi pedig meg kívánjuk védeni a magyar alkotmányt a 2/3-os alkotmányozási “Polgári Műhelyek” kezdeményezésünkkel, melyet a polgári körök mintájára képzelünk el. /A Magyar Nemzet sorait idézve a Kormányinfón elhangzott Orbán Viktor szavai, mintegy megtermékenyítő gondolat számunkra./ Polgári Műhelyek” keretében a beszélgetések és az érdemleges viták már most elkezdődhetnének. Ehhez – ameddig a járványhelyzet nem engedi meg – a Hidegkúti Hírek szerkesztősége az orgánum online felületét biztosítja, szervezi, és várja az ebben elkötelezett, munkálkodni kívánó polgárok jelentkezését, a témában megszülető írásoknak szerkesztőségünkbe való beküldéseivel. A Polgári Műhelyek program védnöke Dr. Gór Csaba. Természetesen tudjuk, hogy az alkotmány, az alaptörvény legerősebb védelmében, védelméhez azonban továbbra is szükség lenne, és van a 2/3-os felhatalmazásra. S a felelősségünk is nagy ebben, – itt Pesthidegkúton élő polgároknak is, – hogy akár újra meglegyen a 2/3-os többség. Rajtunk főleg ne múljon!!!
Változatlanul nyitottak vagyunk minden és mindenki irányában, a meghirdetett „Polgári Műhelyek” keretében, s továbbra is várjuk az ebben elkötelezett, munkálkodni kívánó polgárok jelentkezését, a témában megszülető írásoknak szerkesztőségünkbe való beküldéseivel.
IV. Lehetetlen feles többséggel alkotmányozni
A választás előestéjén 2022. március 29-én / Választás 2022. április 3. / mozgósító számunkban pedig már „biztosra mentünk”, s így lelkesítettünk, írtunk a 2/3-os eredményt prognosztizálva, a tömeges átszavazást sejtve, remélve, várva;
Ismeretes, hogy a baloldal szeretne új Alkotmányt, új Alaptörvényt, de ehhez kétharmados választási eredmény szükséges. Amennyiben ez nincs meg, akkor egyik oldal sem tud változtatni azon. Márpedig Orbán Viktor így nyilatkozott a 2021-es év utolsó Kormányinfóján; »…..arról, hogy a baloldalon akár feles felhatalmazással alkotmányoznának, megváltoztatnák a kétharmados törvényeket úgy fogalmazott: ez egy politikai blöff, amit nem lehet komolyan venni, visszaadom a diplomámat, ha ebből egy szó is igaz – jelentette ki. – Magyarországon szilárd alkotmányos rend van. Nem lehet egy – egy szabályt kihúzogatni, változtatni – mondta a miniszterelnök. Több fontos kérdésben jó lenne, ha alkotmányos védelemről egyeznénk meg, de a választások előtt nem lenne ízléses, ha ez megtörténne…« Hogy ez az »alkotmányos védelemről történő megegyezés« a választások után meg is születhessen, ahhoz minél nagyobb arányú jobboldali győzelemre kell törekednünk. Ehhez mindenki a saját maga részéről úgy tud hozzájárulni, hogy elmegy választani, és visz magával legalább egy vagy több hasonló gondolkodású választópolgárt. Ugyanakkor, még talán a baloldali gondolkodású, ezen egyszeri alkalommal pártszimpátiáját félretevő polgár szavazatára is szükség lehet……, különösen akkor, ha néhányan a baloldalról is a »megegyezésről« gondolkodnak, s »több fontos kérdésben« hallatni akarják hangjukat az immár lehetséges alkotmány módosításakor… A nagyarányú győzelem elősegíti azt, hogy különleges helyzetekben különösen gyorsan a lehető legjobb intézkedések megszülethessenek,…..hogy az időtényező, és az erős kétharmados legitimációból adódó merítés a gyors cselekedetek megvalósulásához mennyire fontos volt. Most, ehhez jön a háborús veszély újabban.
V. Ellenzéki szavazók megszólítása
Jól látható az előbbieknél, hogy már a győzelem előtt megszólítottunk az ellenzék soraiból jó néhány szavazót, akik vélhetően ellenzékiként mégis a kormánypártra szavaztak, akik maguk sem tudták, de potenciálisan a kiegyezésre, megegyezésre törekedtek. Ezen a megegyezésen, értékeinket nem feladva, továbbra is dolgoznunk kell, hogy ez tudatosuljon is minél több emberben, majd hasznosuljon. Ezek az ellenzéki szavazók az utolsó pillanatban döbbentek rá arra, hogy nincs visszaút, és csak a többséggel lehet az országot tovább építeni. A 2/3-os győzelemhez az ő szavazataik is kellettek, így „kinyújtott kezeik felé nyújtsuk mi is ki kezeinket”, hogy négy év múlva velük együtt újra örvendezhessünk.
2022. március 3-i számunkban, /Amikor, és ameddig egy ember önszántából odafigyel a másikra / című cikkünkben előrevetítettük, előkészítettük a fentiekben megfogalmazottakat, „a kéznyújtásra biztató, bátorító”, de emlékeztető alapgondolatokat.
Természetesen mi sem gondoltunk arra, hogy ennyire heterogén összetételű a szivárvány koalíció. Hogy több százezer választópolgár majd április 3-án hátat fordít annak, azaz igen nagy arányban a Jobbikot ekkora veszteség éri, illetve, hogy a Mi Hazánk pártra leadott szavazatok bejuttatják az új formációt az országgyűlésbe. De ezek mind bizonyítják, hogy az esszé jellegű publicisztikánk nem is volt annyira „elméleti jellegű”. Ma már csak annyit teszünk ehhez hozzá, hogy a koalíciós pártok elitjeinek viszonylatában a gyűlölet náluk változatlanul megmaradt, mert úgy látszik ez lételemük, nem tudnak meglenni enélkül. Sőt mélyül. Az egymásra mutogatás, a felelősség áthárítása, a felelős keresése végül is ezt még tovább fogja mélyíteni. A politikai publikációnkból egy hosszabb részlet:
A szivárvány koalíció – politikai értelmezésében ismert, hogy ez, – nem jelent mást, mint különböző felfogású, gondolkodású emberek, pártjaik összefogását. Ezen összefogás mögött nálunk egymással a szokásosnál is többen és szélesebb körben vitáznak, az egyes egyének bal vagy jobboldalinak, balliberálisnak, liberálisnak, esetleg mindent megkerülve zöldnek mondva magukat. A legerősebb formációtól kezdve az »átpolitizált« Jobbikig mindegyikben van kisebb/nagyobb mértékben újsütetűnek nevezett balliberális csoportosulás is, kiemelve a csoportosulás szót… Ráadásul minden párton belül van ilyen, és olyan »színezet« is. Hiszen a belső pártvitákból, azok nyilvánosságra kerülésével látható is ez. Megkockáztatva azt az állítást is, hogy a belső viták résztvevői sem tudják a viták igazi, mélyebb, rendszerszintű okait. Az ilyen is, olyan is jelentős különbözőségeiből fakadó gondolkodásmódok mindent meghatározó voltát.
Az erőszakosságot és diktatórikusságot is magába foglaló balliberális kifejezést egyáltalán nem is találjuk meg, így annak magyarázatát sem az értelmező – politikai szótárakban. Ugyanakkor az egyenlőségi jel mellett, – hosszan a liberális=szabadelvű szavak utáni jelentéstartalmak felsorolásánál – ezeket olvashatjuk; engedékeny, elnéző, türelmes, toleráns.
Ráadásul és ugyanakkor a »szivárvány koalíciónak« politikai – ideológiai elméleti alapjai sincsenek kimunkálva, az azokra támaszkodni tudó alapszavak sincsenek meg, illetve amik megvannak, azok pedig már valóban ellentétesek. Hogyan működhetnek együtt az abban részvevők hosszabb távon, amikor a bennük lévő gyűlölet nagysága sem egyforma? »Nézzetek a mellettetek állóra: ha szemébe néztek, láthatjátok«, hogy viszont rá sohasem számíthattok. »Ő« mindent meg fog tenni, hogy saját hatalmi érdeke erőszakosan és diktatórikusan érvényesülhessen. Emlékezzetek, hogy a korábban szabadelvű engedékeny, elnéző, türelmes, toleráns természetetekkel, még régebbről »nagyvonalúságként, bőkezűségként« számon tartott magatartásotokkal mennyi bajt okoztatok magatoknak és másoknak egyaránt, amikor erőszakosan, avagy éppen önként egyesültetek a szélsőségesekkel, a balliberálisokkal, Ti szabadelvűek–liberálisok.
Emlékeztetőül; 1918. október 24. a Magyar Nemzeti Tanács létrejötte. Károlyi Mihály vezette Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt, Jászi Oszkár vezette Polgári Radikális Párt, illetve a Magyarországi Szociáldemokrata Párt alkotta. S amelynek következménye 1919. március 21. a Tanácsköztársaság kikiáltása. Garbai Sándor szociáldemokrata és Kun Béla kommunista vezetők közösen kiáltották ki.
1948. június 12. a Magyar Dolgozók Pártja megalakulása. Ennek előzménye, hogy a hiteles szociáldemokrata politikusokat, Peyer Károlyt, Kéthly Annát a pártvezetésből kiszorították. A megalkuvó szociáldemokrata vezető Szakasits Árpád vezetésével, a Szociáldemokrata Párt (SZDP) erőszakos felszámolásával, és a Magyar Kommunista Pártba történő beolvasztásával jött létre ez az egyesülés, ez a párt, a kommunisták dominanciájának platformján.
VI. Végül következett a „majd meglátjuk konklúziók” és az „eredmény”;
A könnyen megnyerhető körzetek egyikében indulok…… Ha valaki egy szinte biztos győztesnek számító körzetet nem tud megnyerni, akkor ott valami probléma van, és valószínűleg listáról sem érdemes bevinni az Országgyűlésbe.
Magabiztosság – Tordai Bence a biciklit túltolta?
No, tehát Tordai Bence megnyerte a választókörzetet, s igaza lett. Neki valóban nincs problémája. De az immár az őt választó szavazópolgárnak, azért mégiscsak van problémája, azaz »valami probléma van«. Mert mit fog elérni a kisebbségben lévő Tordai Bence az agresszív, nagypolitikai performanszaival, /A performansz térfoglalása, avagy a képviselőjelölti kampányolás mikéntje/ országgyűlési felszólalásai során, egy ilyen túlnyomó többségű, erős jobboldali, a »magabiztosságot joggal magáénak mondható« politikai erőtérben? Hogyan fogja tudni képviselni a kerület általa vélt érdekeit és értékeit a tőle megszokott, már eddig is használatos hangnemben? Viszont kerületünk problémáival/problémáinkkal továbbra is nyugodtan fordulhatunk a Fidesz – KDNP-es Dr. Gór Csabához. Ő el fogja intézni, ő el tudja intézni majd azokat a 2/3-os vidéki Magyarország segítségével.
Tordai Bence biciklijét a baloldalra szavazók tolták túl!
Epilógus
Még 10 nap sem telt el az eredmények nyilvánosságra hozatalától, már a médiában új hangok jelentek meg mindkét oldalról. Ezek többféle retorika mentén csoportosíthatók. Jobb oldalról egyrészt óvatos, baloldal felé nyitási kísérletek, másrészről bátrabb keresztényi megközelítések is olvashatók, hallhatók. Baloldalról egyfelől tapogatózó hangvételt is érzékelhetünk, s helyenként kudarcuk okát saját maguknak tulajdonító, beismerő narratívát is. Ugyanakkor változatlanul jelen van a baloldali kioktató, mindent tudó, agresszív, sértegető hangvétel, stílus is. Ezen utóbbiak a szélsőséges, semmit tanulni nem akaró szivárványkoalíció párt elitjének „tollából” születnek meg változatlanul, melyekkel a jobb oldali szavazóknak nincsen semmi dolguk, ahogyan ezt eddig sem vették figyelembe, a hamisításokra, rágalmazásokra épített világukat. Megjegyezni kívánjuk, hogy (Magyar Narancs ez évi 14. számában), most az áprilisi választások után közvetlenül megjelent Tordai Bence interjúja is ebbe tartozik.
A jobboldaliak óvatosságára intőinek, de leginkább a figyelmeztetőiknek írásaiból kiemeljük Földi László titkosszolgálati szakértőnek, a Védett Társadalom Alapítvány kuratóriumának elnökének (Magyar Nemzet 2022. április 8. száma) megjelent alábbi gondolatait;
Vége a küzdelemnek, mert bebizonyosodott, hogy a többség van többségben? Nem, nincs vége, még akkor sem, ha a normalitás eszméje és az azt támogató politikai erőtér lélegzethez jutott, miközben a vesztes agresszor még a döbbenet hatása alatt lábadozik. De kétségünk ne legyen, újra erőt gyűjt, arról győzködve az »eltévedt sokaságot«, mennyivel élhetőbb világ a globális centralizmus, a nemek kavalkádja, a gender, miközben újra elindul megrontani gyerekeinket az »érzékenyítés áldásával«……. A háború ugyanis folytatódik, mert annak befejezéséhez két út vezetne: vagy végső megsemmisítő csapás, vagy a szemben álló két fél belátásán alapuló megegyezése. Egyik sincs napirenden. A magyar győzelem csak remény, de nem végeredmény. A megegyezéshez pedig az emberiség érdekeit képviselő partner kellene, az ellenfél azonban nem ilyen.
A Demokrata (2022. április 13-i számának) címlapján a nagy visszatérő, az MZP-t is legyőző Lázár Jánostól viszont már ez idézhető;
Új korszakot kezdünk – a győztes joga és felelőssége a megbékélés irányába terelni a dolgokat.
Én azt gondolom mindkettőjüket meg kell hallgatnunk, és minél szélesebb közönséget, olvasótábort kell szerveznünk a gondolataik terjesztésére, itt a Hidegkúti Hírek olvasói körében, ahogyan ezen kettős szellemiségünk, munkálkodásunk eddig is megvolt.
A Hidegkúti Hírek főszerkesztője, művészetfilozófus vagyok. Phd-mat a Pécsi Tudományegyetemen szereztem, operák etikai tartalmának vizsgálatára dolgoztam ki metodikai módszert.