Gyermekkoromban emblematikus „házi szerzőm” Gárdonyi Géza volt, de ez nem pontosan fedi le írói nagyságát, jelentőségét. Az Egri csillagok, az Isten rabjai, és a Láthatatlan ember című könyvei egész későbbi életemre meghatározó jelentőséggel bírtak, igaz szüleim és magam is tettem ezért, no meg szerencsés csillagzatom alatt is születtem; merthogy itt Pesthidegkúton gyakran találkozhattam a könyvek megelevenedett szereplőivel is. Amikor oly gyakran, hosszabb időre Németországba mentünk nyaralni, vittem magammal az Egri csillagok videókazettáját, és a hősiességet, a küzdést, a fel nem adást folyvást csak néztem, a magyarságomat ebből a filmből, könyvből tanultam. Az Isten rabjai az alázathoz, a hithez vitt még közelebb, a Láthatatlan ember a tiszta szerelem világát varázsolta a fiatal lányka álmaiba. Csak jóval később tudatosult mindaz bennem, hogy Gárdonyi minden sorát, leírt gondolatát a gyermek, a fiatal, a felnőtt nevelésére „szánta”, a jellem, az identitás, a hit, az erkölcs pallérozására. Annyira a könyvekben, a filmben éltem, hogy természetes módon a valóság és a képzeletem teljesen egybefolyt. Emlékszem, hogy mikor a Gercse templom felszentelési ünnepségét szervezte az újjáépíttető Pesthidegkút Alapítvány, édesanyám elhívta Sinkovits Imrét. A felszentelést követően, hosszabb beszélgetésük közben hirtelen hozzám, a gyereklányhoz fordult, és megkérdezte tőlem a „nagy ember, a nagy művész”, hogy „Tudod – e ki vagyok?”. A legnagyobb természetességgel, gondolkodás nélkül feleltem; „Hát, Dobó bácsi”.
Venczel Verával, az Egri csillagok Vicusával is gyakran találkoztam, amikor nagyobbacskaként szüleimmel vásárolni mentünk a fordulóban lévő pékhez, illetve élelmiszerboltba, a mostani mini Tescóba. Itt a közelben lakott ő is… Mikor átjött hozzánk, – az otthoni szerkesztőségbe – interjút adni édesanyámnak, a Hidegkúti Híreknek, módom volt rá hosszan megcsodálni szépségét, kedvességét, okosságát. Mintha a filmből Vicus lépett volna ki, ült volna velem szembe…….
Az emlékezést, és ezt az írásomat most az hozza felszínre, hogy kezembe került halálának egy éves évfordulójára megjelent Siklós Endre könyve „A színpad örök játékosa Venczel Vera” címmel, és a könyv kiváló recenziója Bodnár Dániel tollából, mely az Új Ember 2022. június 19-i számában, annak a Mértékadó kulturális mellékletében látott napvilágot.
Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy a katolikus orgánum rádió – és tv műsorújságának minden egyes megjelenő írása, ajánlója különös figyelmet érdemel, míves írásai a műfaj gyöngyszemei.
A Mértékadó – nyomtatott változatában – a heti rádió és Tv műsorok teljes választékából a legigényesebb programokat választja ki, (melyek nemcsak keresztényi hitélet vonatkozásúak), s azok hosszabb – rövidebb ismertetőivel együtt mintegy orientálja az értékcentrikus médianézőt, hallgatót a választásnál.
Írásom végére, ideteszem a Hidegkúti Hírek akkori számában megjelent címlapos Venczel Vera fényképét, valamint holnap közöljük azt az interjút, amelyet akkoriban édesanyámnak adott. Ez ösztönöz arra, hogy a jövőben is, szemlézve közreadjam régiónk lapjának korábban megjelent, további, kiemelt, értékes írásait is. Nemcsak emlékezve, emléket állítva a korabeli hidegkúti kulturális élet szereplőinek, hanem a büszkeséggel együtt járó bizonyításból is Pesthidegkút mindenkori művészeti/kulturális életének felelevenítésére.
A Hidegkúti Hírek főszerkesztője, művészetfilozófus vagyok. Phd-mat a Pécsi Tudományegyetemen szereztem, operák etikai tartalmának vizsgálatára dolgoztam ki metodikai módszert.