Pénteken este, Szentivánéjt a Duna Szimfonikus Zenekar különleges programcsokrának előadásával ünnepelték a Klebelsberg Kastély kertjében. Az intim hangulatú, varázslatos, középen rózsalugassal kialakított udvar a hangverseny kezdetére megtelt, hiszen Pesthidegkút széles közönsége, és még sokan mások óriási érdeklődéssel foglalták el helyeiket izgatottan várva az első zenei motívumokat.
Az ünnep hagyományait tisztelve az est Mendelssohn A szentivánéji álom-nyitányával kezdődött. Azzal a zenei alkotással, amelyet a 17 éves Felix Mendelssohn-Bartholdy (1809-1847) 1826-ban komponált eredetileg zongoraduóra. Ebből született meg az a zenekari verzió, amellyel most a Duna Szimfonikusok ajándékoztak meg bennünket. A shakespeare-i tündérvilág a zenei színek milliónyi árnyalataival, a dallamok sokrétű ritmikájával elevenedett meg az áttetsző, festői környezet fényhatásait követve. Az épületegyüttes sok időt megélt falai, a kert ősfás törzsei és levelei, és a színpad mögötti virágfüggöny lelógó lila virágzatai mintha mind együtt sóhajtottak volna fel; “De régen hallottunk ennyi embertől ilyen szép muzsikát, s mennyien kíváncsiak ránk, bájainkra, kiérlelt lélegzeteinkre”.
A hangverseny második tündérmeséje a pétervári Ljadov (1855-1914) zeneszerzői tollából elevenedett életre, mégpedig egy sűrű sötét erdővel körülvett elvarázsolt tavat láttatva. A tó, illetve a zene hullámaiból egyszer csak sellők bújnak elő – szerepel a mű leírásában, melyet a karmester, Horváth Gábor oly hitelesen tolmácsolt. A sugallatba, mely a zenében öltött testet, nemcsak a kert virágai, hanem a közönség is “joggal borzonghatott, s gondolkodhatott bele, hogy vajon milyen titkok lakoznak itt. A vízi tündérek ezúttal megmentőként érkezhettek meg, hiszen a kastély oszlopaira felerősített rózsák is társaikhoz hasonlóképpen, fellélegeztek.
A harmadikként Muszorgszkij (1839-1881): Éj a kopár hegyen című darabja nem volt más, mint a boszorkányszombat történéseinek teljes lenyomata. Ebben ténylegesen a darab üzenetét megvalósítva orosz muzsikára a sátán alvilági barátaival együtt táncolt. Ezek után már csak az a kérdés, hogy a kastély kertjében ülő hallgatóságban vajon felmerültek-e az itteni falak, fák és virágok megénekelt szenvedései? Azon szenvedések, amelyek fizikai és mentális természetükkel fonódtak össze? Azon szenvedések, amelyekre gyógyír Klebelsberg és özvegyének szellemi, és tényleges végakarata szerint az lesz, hogy a kastély „fiatal kulturhisztorikus tudósok képzésének szolgálatában fog állani.” [1]részlet az 1946.októberi keltezésű Gróf Klebelsberg Kuno alapítvány alapítóleveléből –szerk. Más szóval élve a széles közönség mosolya, és a falakon belüli, magának újra utat törő, pezsgő kulturális/tudományos szellemi élet lehet a gyógyír a szocialista korszak méltatlan hasznosítása után.
Az est folytatásában a klasszikus művek mellett a könnyedebb zenék is felcsendültek. Oscar-díjas filmzenék mint például a Palladio, Pearl Harbor, a Szépség és a szörnyeteg részletei csaltak varázslatos hangulatot a közönség szívébe, s a fák, falak és virágok lelkébe a gyönyörű éjszakán. Végül pedig Nino Rota tiszteletére érkezett egy válogatás, mindenki megelégedettségére.
A hangverseny után, a Tűzvarázs során pedig fényzsonglőrök mutatták be káprázatos látványvilágukat az érdeklődők számára.
Epilógus: A fák, virágok és falak újra boldogok voltak, hogy társaik, az emberek, a közösség tagjai meglátogatták őket. S remélik és vágyakoznak arra, hogy még sokszor sűrűn találkozhassanak velük, hiszen az együtt lélegzésünk biztosítja teremtett világunk részére az egészséges vérkeringést.
A Hidegkúti Hírek főszerkesztője, művészetfilozófus vagyok. Phd-mat a Pécsi Tudományegyetemen szereztem, operák etikai tartalmának vizsgálatára dolgoztam ki metodikai módszert.
Hivatkozások
| ↑1 | részlet az 1946.októberi keltezésű Gróf Klebelsberg Kuno alapítvány alapítóleveléből –szerk. |
|---|